Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-329

20 329. országos I lés ájiril 20. 1871. kérdés tárgyalás alatt leend: lesz szerencsém megtenni észrevételeimet. Pulszky Ágost előadó: Csakis azon kérdéshez akarok szólani, mely most közvetlenül a ház elé hozatott, hogy t. i. most tárgyaltassék-e e törvényjavaslat, vagy halasztassék el addig, mig a munkács-stryi is beterjesztetik ? Megvallom: teljesen elegendőnek tartom e tekintetben Bujanovics képviselőtársam felhozott érvét, mely szerint, miután e kérdés már harmadszor áll a ház előtt, eddig mindenki tisztába jöhetett az iránt: vajon e törvényjavaslatot el lehet-e fogadni vagy nem. Simonyi t képviselő ur indítványa pedig nem a körül forog: vajon elfogadtassák-e vagy nem ? hanem egyenesen újbóli elhalasztását kívánja. Én ezen elhalasztást épen azért, mert anynyiszor volt már a t. ház előtt : szükségesnek és czélszerünek nem tartom ; ha a t. képviselő ur nem kívánja e vasutat: ám szavazzon ellene ; de én legalább nem hallottam, hogy elhalasztásának szükségéről meggyőző érvet hozott volna fel. En ennélfogva, arra kérem a t. házat, hogy ezen nagyon hosszadalmas, a ház előtt már harmadszor megfordult sürgető ügyet ezúttal eldönteni méltóztassék. Ha a t. képviselő ur indítványa netalán elvettetik: még mindig jogában áll bárkinek, akár a szerződések egyes pontjainak módosítását indítványozni, akár a két vonal közti különbséget újból fölemlítve, a tárgy érdemébe bocsátkozni. {Helyeslés.) Elnök : Méltóztassanak szavazni a fölött: vajon Simonyi képviselő ur indítványát elfogadja-e a t. ház vagy nem? Ivacskovics György jegyző (olvassa Simonyi Ernő indüványát.) Elnök: Kik az indítványt elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség az indítványt nem fogadja el. Most a központi bizottság jelentésének tárgyalása következik; éhez Tisza Kálmán képviselő ur kíván szólani. Tisza Kálmán : Csak igen rövid ideig kívánom a t, ház figyelmét igénybe venni; először, hogy az előadottakra tegyek egy pár észrevételt ; azután pedig bátor vagyok egy pár kérdést magára a vasútra nézve a miniszter úrhoz intézni. A mi az elmondottakat illeti, jelesen és főleg a vasutak engedélyezése körüli eljárásra vonatkozólag, részemről én is szükségesnek tartanám az eddigi eljárás némi változtatását. Nem mondom, hogy kizárólag a kormány készíttessen terveket ; ámbár meg kell vallanom, hogy nálunk nem hiszem, hogy ha egyesek készíttetik is azokat: a vasútnak a jövedelmezősége legyen irányadó, mint ezt Horn képviselőtársam emlité; mert, miután mi kamatbiztositással építünk vasutat, ha magánvállalkozók készítik is az elő- ?<& munkálatokat, nem azt nézik: jövedelmező lesz-e a vonal; hanem azt: van-e kilátás a kamatbiztosítás megnyerésére. E tekintetben tehát nálunk, midőn kamatbiztosítási vasutakról van szó, az, hogy ki készíti az előmunkálatokat: különbséget nem tesz. Tehát mondom: azt, hogy kizárólag a kormány készíttesse a terveket, nem kívánom. De van egy, miben tökéletesen egyetértek Simonyi Ernő képviselőtársammal, s ez az, hogy már eddig is igen sokjába került az országnak, hogy a vasutakat a kellő részletes munkálatok és tervek nélkül engedélyezte; és ez igen természetes. Először : a vállalkozó maga nem tudja magát biztosan tájékozni részletes tervek hiányában, mibe fog a vasút kerülni, s hogy ne csalódjék, kéri a lehető legtöbbet; a kormány ismét nélkülözi az eszközt arra, hogy alaposan megítélhesse: nem túlságosan sok-e a követelés. A mit tehát én szükségesnek tartanék: az, hogy nem csak átalános, hanem részletes tervek alapján történjék ezentúl az engedélyezés. Az első 3 — 4 vasútnál volt mentség arra, hogy ez nem történt, mert ások készítése oly sürgős szükség volt, hogy várni nem lehetett ; de ezen már régen túl vagyunk, és már régen meg keilett volna az eljárásnak e tekintetben változni. Javaslatot e tekintetben én sem szándékozom tenni; de meggyőződésem, hogy bárki, ki a vasutak engedélyezése körüli eljárással ismerős: igazat fog nekem adni abban, hogy ezen utón, ha részletes tervek alapján jártunk volna el, igen nagy összegek lettek volna az országnak megkímélve. Mi magát a vasutat illeti, nem vitatom mostan, hogy 3 vasút Galicziába sok-e vagy nem ? Belejöttünk e helyzetbe, — egy szóval és egyenesen kimondva nézetemet, — az által, hogy mielőtt minden vasút kellően tanulmányozva lett volna; mindenekelőtt megszavazta az országgyűlés azt, mely a három közül egyedül volt szükségtelen, rósz és káros. Már most mi történjék ? Azért, mert az országgyűlés megszavazott egy rósz vasutat: elessék-e az, mely talán jó? Nem gondolom, hogy ezt indokolni lehetne: De különben is az országgyűlés elhatározta, hogy a most szóban levő még két galicziai vasútvonal kiépíttessék. A viszonyok azóta nem változtak. En tehát most már többé részemről nem akarnám ellenezni e vasút kiépítését. Azonban két körülmény van, mire nézve felvilágosítást vagyok bátor kérni. Egyik az, hogy van-e biztos kilátása a minisztériumnak arra. hogy ezen vasútnak Galicziában folytatása leszi Mert zsák-utezát építeni hajlandó nem volnék, és az országgyűlés határozata is csak azon föl-