Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.
Ülésnapok - 1869-342
240 342. országos ülés ápril 13. 1871. terjed azon törvényjavaslatban, melyet az ellenzék maga is véd. Az 1869-ki törvény azt követeli, hogy a biróságok székhelyei, de még azok kerületei is a törvényhozás által határoztassanak meg; azonban az ellenzék által védett javaslatban a kerületek meghatározása ennek daczára, magára a miniszterre bizatik, s ennélfogva maga az ellenzéki javaslat sem felel meg az idézett törvénynek: mert az is meghatalmazást foglal magában, és csak az a különbség, hogy mi tovább megyünk, és a székhelyek meghatározását is a miniszterre bizzuk. Tesszük pedig ezt azért, mert a czélszerüség okai a mellett szólnak, hogy nemcsak a területnek, hanem a székhelyeknek meghatározására is a minisztériumot hatalmazzuk föl. E kérdésben az okok, melyek mellette szólnak, az előttem szólott Perczel Béla és Hoffmann Pál képviselő urak által elő lettek adva, ezeket ismételni nem akarom ; de hogy ez az alkotmányos elvvel nem ellenkezik t. Éber Nándor képviselő ur világosan kifejtette, hogy ez Angolországban is megtörténik, és én más continentális alkotmányos államokra is hivatkozhatnám. Miután t. Simonyi Ernő azt a kérdést intézte, mutassunk egy alkotmányos országot, melyben ily hallatlan dolgok történnek, Éber hivatkozott Angolországra; én pedig hivatkozom a continens más alkotmányos országaira, t. i. Baden és Bajorországra. Senki nem fogja tagadni, hogy e két ország alkotmányos ország. Báden az 1864. május 19-én hozott törvénye „Gesetz über die Geriehts-Verfahrung" a 6-ik §-a azt mondja: „Zahl-Bezirk und Sitz der Gerichte werden durch landesherrliche Verordnung geregelt, und eben so die Kreis-Gerichte bestimmt, welche Appellations-Senate habén." Itt tehát, — kérem — világosan látjuk, hogy azt is a minisztérium határozza meg, hogy tellebbviteli hatósággal mely törvényszékek ruháztassanak föl; továbbá Bajorországban 1851ben egy biróságszervezési törvény javaslatba hozatott. Ugyanezt 1851-től 1861-ig tárgyalták s az mindenféle phásison keresztül ment, a mikor azután egyhangúlag elfogadtatott, s ünnepelték azon napot országszerte, a melyen ezen törvény elfogadtatott. A törvénynek, mely 1861. november 11-ről szól 7-dik artieulusa igy van: „Die Bestimmungen über die Zahl der Gerichte über die Gerichts-Sprengl und die Gerichtssitze werden im Verordnungswege getroffen." Világos ez kérem: pedig ezek alkotmányos országok. Ezen alkotmányos országok szintén elismerik azon elvet, hogy a bírósági székhelyek, és a területek meghatározása törvényhozási teendő; mert ha nem lenne az: nem vették volna fel törvényhozásilag, s épen mert a törvénybe felvették : elismerik, hogy az törvényhozási teendő. Minálunk is törvényhozási teendő ez, a mi tagadhatatlan. Ott vannak pl. a váltótörvényszékek, melyek 1840-ben lettek fölállitva. A királyi táblák székhelye szintén törvény által van meghatározva. Tagadhatatlan tény tehát, hogy a bírósági székhelyek meghatározása törvényhozási teendő. Az említett törvényszékek fölállításánál azonba,n csak néhányról volt szó s könnyű volt a munka; de most az összes bíróságok székhelyeinek meghatározásáról van szó, s lehetetlen, hogy a törvényhozás ezt oly rövid idő alatt — mint azt Hoffmann Pál képviselő ur is igen helyesen fölhozta — a czélszerüségnek és szükségnek megfeleíőleg keresztül vihesse. A 25-ös bizottság tagjai magok is elismerik, hogy a munkálat nem felel meg egészen a ezélnak és sok hiánya van, sőt a túlsó oldalon is sokan vannak, kik nincsenek azzal megelégedve; de azért e munkálat semmiképen sincs egészen elveszve, sőt az igen üdvös volt: mert igenis alapul fog szolgálni a kormánynak az ujabb munkálat előterjesztésénél. A kormány ismerni fogja az ország kívánalmait és igy biztosabban fog eljárhatni. Másrészről pedig moraliter is köteles leend a kormány a munkálattal minélelőbb sietni: mert a mostani törvényjavaslatban világosan benne van, hogy a biróságok székhelyeiről és területéről 2 év múlva a törvényhozás fog határozni. (Jobb felől: Igás !) A kormány már eddig is megmutatta, hogy a képviselőház kívánalmait mindig tekintetbe vette, és biztos lehet a t. ház, hogy ezen törvény végrehajtásánál is igy fog eljárni. Mi tehát egészen nyugodt lelkiismerettel szavazunk ezen §-ra, és semmi esetre nem látjuk benne a mandátum korlátainak tulhágását. Ha az által az alkotmányosság sértetnék: akkor az az ellenzék javaslata által szintén sértetnék, mert bizonyos mérvben az ellenzéki javaslat is a kormányra bizza az intézkedést. Csak rövid megjegyzésem lesz még azokra, miket Simonyi Ernő t. képviselőtársam felhozott és mik nagyszerű hatást gyakoroltak. 0 ugyanis először is azt mondta, hogy az igazságszolgáltatás költsége most Magyarországban 3 millió, és ez pedig rémítő, mert jövőre 9 millió lesz, háromszor oly nagy összeg. Ezen állítás nem áll. (Halljuk!) Midőn a minisztérium a bírósági szervezetről szóló törvényjavaslatot beadta: költségvetést mellékelt ahoz, és azon költségvetésnek vau indokolása, melyben az 1870. évi költségvetés szerint részletesen meg vannak mindazon költségek.
