Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-342

8í2. országos ülés május 13. 1871. 239 ra, hanem a társas bíróságokra kell fektetni súlyt — mintha az igazság ezt kívánta, és a 25-ös bizottság ellenkező véleményben, lett volna! Nagyon szép lett volna a t. igazságügyminiszter úrtól, hogy ezen felső bíróságoknak igen tanulságos jelentéseit kinyomatta, és a ház tagjai közt szétosztatta volna; mert ezek — mondom —- igen tanulságos dolgokat tartalmaznak, eltekintve attól, hogy

7 a valóban komoly argumentatiók mellett mulatságos dolgot is tartalmaznak ; mert a mig egyik felsőbb bíróság, nevezetesen a maros-vásárhelyi királyi tábla azt mondja, noha az egyes bíróság alkalmasabb a nyilvánosság és szóbeliség érvényesítésére ; más bíróság, nevezetesen a legfőbb ítélőszék azt mondja, hogy alkalmasabb a társasbírósága De általában mind ugy szól, hogy az igazságügyminiszter urnák igaza van, és a 25-ös bizottság munkálata nem ér semmit. Ez indíthatta azután az igazságügy minisztert arra, hogy újra vétesse elő a 25-ös bizottságban a már elkészített javaslatot, és akkor természetesen visszatérvén az előbbeni munkálatra: megint fölemelte a 25-ös bizottság a törvényszékek számát és kevesbítette az egyes bíróságokét; de nagyobb lényeges változtatások nem történtek, ugy hogy a 91 törvényszék helyett lett 115, a 416 járásbíróság helyett lett 407. Én, t. ház, meg vagyok győződve arról, hogy a provisorium akármilyen lesz, az csak ártani fog, mert a mostani bírák — bár mily gyenge birák vannak is köztük — a hosszas gyakorlat által; — mert hiszen már a perrendtartás életbeléptetése után is jó idő múlt el: — annnyira bele jöttek a teendőkbe, hogy ezeket oolygatni eg}

7 rövid időre nem tartom tanácsosnak. Bn meg vagyok győződve, hogy a 25-ös bizottság munkálata nem sokat ér, és én lelkiismeretesen, ha tőlem függne, nem hoznám be soha; de látom azon akadáryokat is, melyek fennforognának akkor, ha Simonyi képviselőtársam indítványa fogadtatnék el: mert megint csak ott állanánk, ahol vagyunk most ; mert bekövetkezvén a közigazgatási rendezés, az ország biróságainak egy nagy részét meg kell szüntetni, t. i. azokat, melyek az első fokú közigazgatást is gyakorolták; megint csak a rendezés küszöbén állanánk, megint kellene valamit tenni. Különben megvallom, hogy egyéb tekintetben, mivel legközelebb áll a törvénynek azon rendelkezéséhez, hogy törvényhozáson kivül nem szabad változtatni, mivel a már létező bíróságokat akarja fenntartani, és ujakat nem alkotni: hajlandó volnék módosításokkal, melyeket tennék, a Simonyi Ernő által beterjesztett vélemény mellett szavazni, ha arra kerülne a sor. Azonban radicaliter csak egy módon lehetne segíteni ezen zavarokon, és ez az egyetlen mód, véleményem szerint, két §. alkotásában állana, a mely azt mondaná, hogy a Mrói hatalom gyakorlatáról szóló 1869. évi IV-ik törvényczikk ezennel megszűntnek nyilvánittatik, és a törvényhatóságok és községek az ő régi jogaikba visszahelyeztetnek. {Helyeslés bal felől.) A második §. nem volna fontos, csak anynyiból állana, hogy ezen törvény végrehajtásával az igazságügyminiszter bizatik meg. Ez volna az egyedüli mód, melylyel én a zavarokat kikerülhetni vélem, azonkívül bármit csináljunk: meg fognak lenni a zavarok, ezt mondom és ajánlom a t. ház figyelmébe. (Hossssas élénk- helyeslés a szélső bal oldalon.) Halmossy Endre : T. ház! Az eddig hallott beszédekből azt veszem ki, hogy ezen szakasz ellen azon főellenvetés hozatik föl, hogy általa az alkotmányos elv sértetik; ezt hangoztatta t. i. Simonyi Ernő, és különösen Tisza Kálmán képviselő ur bővebben kifejtette, valamint az előttem szólott képviselő ur Dietrich Ignácz is. Különösen Tisza Kálmán képviselő ur a képviselői mandátum korlátainak tulhágását látja benne, sőt annyira megy, hogy alkotmányos érzületével ellenkezőnek tartja még azt is, hogy az e kérdés fölötti szavazásban részt vegyen. Mindezen vádak: mindezen okok, ha valódiak volnának, igenis nagyon sulvositanák a mi helyzetünket; azonban ezen okok nem valódiak mind, és mi teljesen igazolni tudjuk, ha e szakasz mellett szavazunk. E szakasz t. i. a bíróságok székhelyeinek, valamint a kerületeknek meghatározását magára a végrehajtó hatalomra, a kormányra, a minisztériumra bizza ; nem az igazságügyminiszterre, hanem az összes minisztériumra. Az alkotmányos elvvel ez nem ellenkezik, és a mandátum korlátainak tulhágását nem látjuk mi abban; mi nem tartjuk administrativ teendőnek. Ha administrativ teendőnek tekintenők : akkor mi ezen fölhatalmazást törvénybe nem vénnők föl, hanem megelégednénk azon átalános szakaszszal, mely t. i. ezen törvénye a végrehajtást a miniszterre bizza. De mondom, ezt mi is törvényhozási teendőnek tekintjük, s pedig annál inkább, miután a Dietrich képviselő ur által fölolvasott 1869. IV-ik törvényczik világosan mondja, hogy a biróság székhelyeinek, valamint kerületeinek meghatározását a törvényhozás magának tartja fenn. Mi szintén elvül elismerjük, hogy ez a törvényhozás teendői közé tartozik, hanem tekintsük most hogy

7 tulajdonképen a felhatalmazás mennyire terjed a mi törvényjavaslatunkban, és mennyire