Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-342

236 342 országos ülés május 13. 1871 nak egyik helyére nézve sincs biztositva az, hogy ott a törvényszék vagy járásbíróság megmaradjon. A t. központi bizottság igen helyesen tette azon megjegyzést, hogy a 25-ös bizottság mérvadó adatok hiányában nem készíthetett végleges munkálatot. Elmondották, t. ház, ezt a 25-ös bizottság tagjai is ; hanem hogyha a 25-ös bizottság mérvadó adatok hiányában nem volt képes alapos munkálatot készíteni, s nem volt képes meghatározni azt, hogy miért kelljen épen 115 törvényszék és 407 járásbíróság, ha ez csak ideiglenes kísérletnek tekintendő : akkor azt kérdezem, hogy mily adatok szolgáltak a központi bizottságnak arra nézve, hogy a maga javaslatában mégis meghatározza a törvényszékek és járásbíróságok számát. Mert ha csak azt mondotta volna, hogy nem lehetvén adatok hiányában meghatározni sem a törvényszékek, sem a járásbíróságok számát, a minisztérium bizatik \ meg azzal, hogy a beszerzendő adatok alapján I tegye meg ezt is: ezt értettem volna; — azt is értem, ha a miniszterre teljhatalmat akarnak bizni, és még meg akarták várni azt is, hogy a miniszter alaposan járhasson el, hogy szerezzen előbb adatokat s azok alapján intézkedjék, mondom azt is értem, de nem értem azt: hogyan volt képes a központi bizottság már a számot is meghatározni ily adatok nélkül? Hiszen a túlsó oldal egyik igen t. tagja, Hoffmann Pál képviselő ur, a központi bizottság által ajánlott számokra is azt mondotta, hogy ezen megállapítás is alaptalan, mert ő azt állította, hogy 60—70 törvényszék elég lett volna. S miután ezen kérdés már tegnap megemlittetett : azt szerettem volna látni, hogy azok részéről, kik képesek a központi bizottság javaslatát védelmezni, hogy legalább egy másnemű alapot, vagy legalább egy okot mutatott volna föl, mily alapon lehetett az ajánlott számot megállapítani ? miért határozta a központi bizottság a törvényszékek számát 102-re, s miért nem 103, 104, vagy 91, vagy akár mennyire? Ezzel nem bírt senki előállani. S azért, mivel a központi bizottság szemére vetette a 25-ös bizottságnak, hogy mérvadó adatok hiányában járt el: én ezt a szemrehányást viszonozom, és azt mondom, hogy a központi bizottság hasonlóképen mérvadó adatok hiányában, csak kísérletet ajánl az országnak, midőn meghatározza a törvényszékek és járásbíróságok számát. A mi az 1-ső §. második bekezdését illeti, mely szerint: „Ezen törvényszékek és járásbiró* ságok székhelyeinek kijelölése, területköreik meghatározása és a járásoknak a törvényszéki kerületbe való beosztása a minisztériumra bizatik. * Erre nézve bátor voltam már előbb fölolvasni a törvényből egy pontot, mely szerint ez a törvényhozás dolga. Magyarországban nem élünk oly pusztaságban, mint némelyek gondolják, mert mint fölolvastam, az 1790—1: XII. t. ez. határozottan tiltja, hogy a mi bíróságaink szervezése törvényen kivül megváltoztattassák. Az 1868. évi LIV. t. cz-ben életbe léptetett törvénykezési rendtartás tüzetesen kijelöli az ország bíróságait, melyekkel a bíróságok székhelyei is megvannak határozva. A megszüntetendő váltótörvényszékek, a kerületi bíróságok székhelyei törvénybe vannak igtatva. Szeretném én látni: hogy a miniszter törvényhozáson kivül a törvény tilalma ellenére az országgyűlés mindkét házától nyert meghatalmazása alapján, lesz-e oly bátor férfiú, hogy a törvényben megállapított bíróságokat megszüntesse és az általa fölállítandó bírákkal helyettesítse. Én, ha ez bekövetkeznék: nem tartózkodom az ország színe előtt kinyilatkoztatni, hogy ily bírákat törvényeseknek el nem ismernék, és elismerni az országban senki sem tartozik, és az ily bírákat, kik a törvénytelen bíróságokra vállalkoznak : annak idejében meg kell fosztani a törvény azon jótéteményétől, miszerint a biró elmozdithatlan; és ha a nemzet osztani fogja ezen alkotmányos érzületet: hiszem, hogy a legközelebbi alkalommal, midőn módja lesz rá. tabula rasat fog csinálni ezen bírósági rendezésből! (Élénk helyeslés bal felöl.) Egyébiránt t. ház, midőn ezen szakasz fölött szavazni fog — noha az eredményben nem kételkedem — arra figyelmeztetem, hogy akkor egyszersmind szavazni fog saját igazságügyminisztere fölött; annak bizalmatlanságot szavaz, azt fogja leszavazni. Mert midőn a 25-ös bizottság munkálatát készítette, nem tartott soha egyetlen ülést sem, melyen az igazságügyniiniszter jelen nem lett volna, sőt midőn egy alkalommai a bizottság már együtt volt; de a miniszter a megjelenésben gátolva volt: fölfüggesztette munkálatát, nem tartván meg az ülést, és azt kívánván hogy a miniszter jelenjék meg. Az igazságügyminiszter a 25-ös bizottság minden lépését nyomról nyomra követte, minden intézkedését magáévá és a kormányévá tette, ugy hogy a t. ház a 25-ös bizottság munkálatát olyannak tekintheti, mintha azt maga a kormány terjesztette volna be. Tehát, midőn most egy másik §-nak fölállítása által lerontják ezen munkálatot, a nélkül hogy a ház e munkálat részletébe kívánna bocsátkozni, a nélkül hogy e munkálat hiányait kiakarná javitni : bizalmatlanságot szavaz nemcsak a 25-ös bizottság ellen, melynek nagyobb része azon oldalra esik, hanem egyszersmind bizalmatlanságot szavaz igazságügyminisztere ellen is. De még arra is figyelmeztetem a t. képviselőházat, hogy miután a 25-ös bizottság a vé-