Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-342

,#" 342. «rsaág«! ülés gett küldetett ki, hogy a törvényszékek száma és székhelye iránt javaslatot terjesszen a ház elé, és miután a bizottság munkálatát befejezte: önmagával jön ellenkezésbe a képviselőház, ha most azt mondja, hogy a bizottság munkálatát még tárgyalásra sem érdemesiti; hogy ezen munkálatra szüksége nincs: hanem elővesz egy egészen mást, a nélkül hogy a kiküldött bizottság munkálatát megvizsgálná és annak tárgyalásába bocsátkoznék. Nem akarván, t. ház, hosszas lenni, csak egy kis számítást kívánok tenni azon különbségre nézve, mely a központi szövegezés és a 25-ös bizottság munkálata szerint számítván, a bíróságok költségeire nézve mutatkozik. Kétségkívüli, hogy midőn a törvény a minisztert 115 törvényszék helyett 102 törvényszék, és 407 járásbíróság helyett csak 360 fölállításának jogával ruházza föl, kétségkívüli; hogy akkor a miniszter nem azon helyeket hagyja ki, mert azokat ki nem hagyhatja, melyekben nagyobb törvényszéket és nagyobb járásbíróságot kellett volna fölállítani ; kétségkívüli, hogy azokat fogja kihagyni, hol még a 25-ös bizottság is csak alig adott törvényszéket vagy alig engedett járásbíróságot, hol legkönynyebb lett volna elhagyni. Az is bizonyos, és pedig magának a miniszternek terve szerint is, hogy a törvényszékek, valamint a járásbíróságok is, a bírák létszámát tekintve, nagyon különbözők; mig az egyik törvényszéknél 15 — 20 bíró lesz alkalmazva: addig lesznek kisebbek, hol nincs több javaslatba hozva háromnak Mig egy nagy járásbíróságnál egy fő- és két aljárásbiró alkalmaztatik : addig lesz egy másik, hol csupán egy fő- vagy aljárásbiró, vagy legfölebb két birói személy lesz alkalmazva. Tehát a minimumra szállitván a kihagyandó törvényszékek és járásbíróságok személyeinek számát, a költségvetés igy fog állani: Egy törvényszéknél azon fizetést véve, melyet a központi bizottság állapított meg, egy elnököt, három ülnököt, két jegyzőt, egy iroda-igazgatót, két iroda-tisztet, két telekkönyvvezetőt, 4 Írnokot, egy fogházfelügyelőt, 4 szolgát, 1 rabfölügyelőt, 6 börtönőrt, 11 személyre ruhát, 1 tiszti ügyészt, alügyészt, s átalában a szükséges személyzetet, a házbért, az iroda-szükségletet, és az átalánosakra a költségvetésben fölszámított összegből a ráeső részt, összevéve egy ilyen kisebb törvényszék költsége mintegy 34 — 35 ezer forintra rug. Azon 13 törvényszéknél, a mennyivel kevesebb lenne most, a központi bizottság szövegezése szerint, lenne a meggazdálkodott különbség legfölebb 455 ezer forint. A járásbíróságoknál pedig a szükséges személyzet számításával, hozzávéve az átalános költmájus 13. 1871. 23 f ségekből eső részt is, tenne a különbség, azon 47 járásbíróságra nézve, amennyivel kevesebb javasoltatik, 460 ezer forintot. Az összes különbség nem tenne többet 800—900 ezer írtnál. Már most kérdem, ha más érdek nem forogna is fönn, mint a törvényhozás jogainak megóvása : nem ér-e ez meg 800 — 900 ezer forintot? van-e annak értelme, ha azt mondjuk, 10 millió forintot nem birunk fizetni a bíróságokra, hanem 9 millió néhány százezret igenl mert csak annyit gazdálkodunk meg, levágván az ország alkotmányosságának egyik legerősebb ágát. Ezt a számítást meg kellett tennem, hogy lássa a t. ház, miszerint nem történik valami oly nagy gazdálkodás az ország pénztárára nézve! éhez járul, mit a 25-ös bizottságban is ismételve hangsúlyoztam, hogy a bíróságoknál szerzett tapasztalásaim szerint azon adó, melyet a perlekedők bélyegekben és illetékekben az államnak fizetnek : tökéletesen fedezi a bírósági költségeket, pedig ezen adót, a bélyeg-adót, csak a polgári perlekedők fizetik. A törvényszékek pedig nemcsak polgári, hanem büntető ügyekben is fognak bíráskodni, és igy még a büntető bíróságok költségeit, melyeket az államnak, az állam öszszes polgárainak kell viselni : nálunk a polgári ügyekben perlekedő felek viselik. A mit a magánosok fizetnek magánügyeikben, abból a jobban fizetett bíróságok költségei is tökéletesen kikerülnek. A költségek kérdését ennélfogva nem tartom oly fontos dolognak, amiért én azt ajánlhatnám az országgyűlésnek, hogy vesse el a 25-ös bizottság munkálatát. De különben, mint ezen 25-ös bizottság tagja, nem akarván szó nélkül hagyni azon kemény szemrehányást, mely a központi bizottság jelentésében foglaltatik ; tartozom megjegyezni, hogy nem oly könnyelműen történt ám a 25-ös bizottságban a bíróságok számainak és székhelyeinek megállapítása, mint talán azon jelentés nyomán valaki elhihetné. Mert először habár az ügyforgalomra nézve előterjesztett adatok nem voltak tökéletesek : de voltak mégis adatok; és én legalább magamról lelkiismeretesen elmondhatom, hogy azokat tanulmányoztam. Másodszor voltak adatok kezeinkben a népesség számára, a területre nézve: harmadszor a 25-ös bizottság egész lelkiismeretességgel tárgyalta a kérvényeket, a megyék nyilatkozatait. Ott voltak azután az illető kerületben képviselők is, kik észrevételeiket előadni fölhivattak, ugy, hogy a 25-ös bizottságról nem lehet azt mondani, hogy csakugyan tetszés szerint, vagy egyeseknek kérelme folytán készítette volna el javaslatát. Mert igen is történtek ily kérések, de az illető arról is meggyőződött, s meggyőződhetett, hogy daczára