Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.
Ülésnapok - 1869-342
234 342. országos ülés május 13. 1871. tás hozatik be. Én ebben találom a legszomorúbb dolgot; mert igen is azon ujabb perrendtartás, melyet a minisztérium kidolgoztatott, és mely talán a hannoveri perrendtartás nyomán a szóbeliséget és nyilvánosságot nagyobb mérvben fogadta el alapul: már közkézen forog, és igaza van a t. képviselő urnák, hogy mihelyt ezen perrendtartás életbe lépne, az első bíróságok ezen rendszerét, a mint van, használni nem lehetne, és egyszerűen félre kellene dobni, és helyette ujat kellene alkotni. Én, ki a gyakorlat terén hosszabb idő óta működöm: nagyon is érzem a provisoriumok folytonos egymás után következésének káros voltát; érzem, hogy ha arról panaszkodunk Magyarországban, hogy nincsenek alaposan kiképzett juristáink: ennek oka az, hogy változnak törvényeink, G8 BJ legjelesebb jurista sem vehet magának időt és türelmet, hogy azokat alaposan tanulmányozza. Én tehát éppen azért, mert látom a provisoriumot és azt nem tartom ezélszerünek, kárhoztatom a minisztert, hogy már most a bíróságok rendezéséhez fogott ; . a helyett, hogy az ideiglenes állapotot legalább azon kis ideig, mikor az uj perrendtartás életbeiéptettetik, még főntartotta volna. A többi, a mit a t. képviselő ur mondott, nem oly lényeges, hogy a miatt szükségesnek tartanám a t. ház türelmét igénybe venni, miután más fontosabb dolgok vannak, melyekre habár röviden, de mégis megakarom tenni megjegyzéseimet. Az előttem még előbb szólott Hoffmann képviselőtársam egy nagy kérdést vetett föl, melyre ismét lehetetlen, nem mint juristának, hanem mint alkotmányos érzelmű képviselőnek, lehetetlen nem tennem nyilatkozatot. Ugyanis azon kérdés vettetett föl, vajon mikép értendő a törvényhozás által adandó meghatalmazás 1 vagyis milyen erőt lehet annak tulajdonítani? Igaz hogy szomorú praeeedenseink vannak az 1865/8. esztendőkből, talán azért, hogy azelőtt Magyarországon az alkotmányosság kissé szünetelt, és nem voltak veteránok, kik az ősök példája szerint a nemzetet jogainak megóvására figyelmeztették volna. Alkottattak törvények, melyekben a minisztériumnak kellőnél nagyobb meghatalmazások adattak és pedig oly meghatalmazások, melyek alapján a miniszter a törvényt rendelet által is megváltoztathatja. Én megengedem azt, hogy az országgyűlés a miniszternek adhat meghatalmazást minden oly dologban való intézkedésre, melyről a törvény még nem intézkedett; de mégis sürgősen kellene intézkedni, ha a törvényhozásnak nem volna elegendő ideje intézkedni. Ily esetben a meghatalmazás jogosultságát és szükségességét is beismerem. Azonban óvást teszek — a nemzet nevében teszek óvást, — hogy akár a törvényhozás mindkét háza, akár a fejedelem hozzájárulásával is meghatalmazást adhasson a miniszternek arra, hogy egy fönnálló törvényt, bármily csekély részben megváltoztathasson vagy törvényt alkothasson. (Helyeslés bal felől.) Én e tekintetben már sokszor hivatkoztam itt e házban egy hazai alaptörvényre, és erre mindaddig fogok hivatkozni, ha szükséges minden nap, mig nem megy egészen vérébe a kormánynak; és ezen alaptörvény az 1790. XII. törvényczikk, mely igy szól: „Leges ferendi, abrogandi, interpretandi Potestatem in Eegno hoc Hungáriáé, Partibus anexis: salva art. 8. 1741. dispositione: legitimé coronato Principi et Statibus ac 00. Eegni, ad Comitia legitimé confluentibus, communem esse, nec extra illa exerceri posse." így szól az erdélyi 1791. évi VII. törvényczikk is. A törvényhozást más módon és másutt, mint az országgyűlésen nem lehet gyakorolni. Az országgyűlés, vagjds a képviselő és főrendiház a király hozzájárulásával adhat meghatalmazást a miniszternek; de e házon kivül a törvényhozás utján, módján kivül az a minisztert nem jogosíthatja föl, hogy megváltoztathassa a törvényt; mert oly törvényt, melyet igy alkotnak: alkotmányos ember törvénynek elismerni nem tartozik. (ügy van! A szélső bal felől.) Ugyanezen törvényczikkben gondoskodott a a nemzet arról is, hogy a bíróságoknak formája se változtathassék meg a törvényhozáson kivül: „Forma Iudieiorum lege stabilita aut stabilienda authoritate Regia non immutabitur." A bíróság formáját e szerint nem szabad máskép mint törvényhozás utján megváltoztatni. — Különben ezen kérdés később is előfordulván, azon törvényre, mely positivitással mondja meg. hogy kinek szabad a bíróságok számát és székhelyeit megváltoztatni: majd később még visszatérek. Es most, midőn ezen nagy elvre nézve Hoffmann t. képviselő urnák nyilatkoztam, lehetetlen, hogy megjegyzést ne tegj^ek Radó Kálmán képviselő ur beszédére. Ö is szintén, mint tegnap valaki — nem emlékszem ki, ugy hiszem Hoffmann t. képviselő ur — fölhozta azt, hogy azon kényszerű helyzetben vagyunk, miszerint idő rövidség miatt nem bocsátkozhatunk a részletes tárgyalásba, s kénytelenek vagyunk a minisztert meghatalmazni. Engedje meg a t. ház, én ezen állitásnak valóságát tagadom; mert ha én időt tudnék adni, ha az országgyűlési időszakot még fél esz tendővel meg tudnám hosszítani, miután a kép
