Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-329

329. országos ülés ápril 20. 1871. 15 ezen vasútnak államköltségen való kiépittetését indítványozta, és harmadízben ma. Én nem hiszem, hogy lenne elegendő ok és elegendő alap arra, hogy a napirendre kitűzött eme tárgy ismét elhalasztassók; legkevésbé pedig hiszem azon oknál fogva, melyet előttem szólott t. Simonyi Ernő képviselő ur előadott; mert én azt hiszem, hogy itt e házban ma már minden képviselő bír annak tudatával és meggyőződésével, hogy szükségesnek tartja-e igen, vagy nem, az eperjes-tarnovi összeköttetést ? És ez azon kérdés, melyről ma határoznunk kellett. (Helyeslés jobb felől.) Hogy Gácsországgal három összeköttetésünk terveztetik, s hogy ezen három összeköttetés közül létesült már egy, mely előttem szólott t. képviselőtársam előadása szerint, nem épen a leghelyesebb : ez, ngy hiszem, egyátalában nem derogál azon kérdésnek : szükséges-e az eperjestarnovi összeköttetés ? Azon kérdés, ha a t. képviselő ur azt mondja, hogy fennálván az ujhelyhomonna-lubkov-przemysli összeköttetés, fölöslegessé vált az eperjes-tarnovi összeköttetést: lehet indokolható ; de hogy a szőnyegen forgó kérdés tárgyalása elhalasztassók, csak azért, hogy együttesen tárgyaltassék a munkács-stryi vasúttal: ezt felfogni képes nem vagyok ; sőt én egyátalában nem is értem az együttes tárgyalás értelmét. Nem tudom, mi legyen az együttes tárgyalás valódi értelme : az-e, hogy a ház egyúttal és egy ízben határozza el mindakettőt, s azután az egyik törvényjavaslatból egy §., másikból szintén egy §-us olvastassák és tárgyaltassék ? Vagy pedig az: a mi már megtörtént-e, hogy a ház utasítsa a kormányt a két vasút iránti törvényjavaslat beadására ? Az most egészen közömbős dolog, hogy az egyik vonal tárgyalása megelőzi a másikat; mert ha szükségesnek látom az egyiket: megszavazom azt; s ha szükségesnek nem látom : ellene szavazok, és igy ezen tekintetből egyátalában nincs szükség arra, hogy mind a két törvényjavaslat együttesen legyen tárgyalásra kitűzve, annál kevésbbé, mert a munkács-stryi vonalról szóló törvényjavaslat már be van terjesztve a házhoz, s ezt mindenki, a ki olvasta : ismeri s kellő tájékozást szerezhetett magának belőle. Én tehát, t. ház, a magam részéről nem kívánom, hogy ezen harmadszor elodázott törvényjavaslat a napirendről ismét elodáztassék. Méltóztassék a t. ház a maga bölcsességében határozni: szükségesnek látja e az országra nézve az eperjes-tarnovi vasút kiépítését? méltóztassék határozni a fölött, vajon az engedélyokmányban bemutatott föltételek alatt előnyösnek találja-e ezen vasút kiépítését; De ne 1 jwáltóztassék e kérdést ismét elhalasztani, ne méltóztassék azzal, ha ugyan szabad e kifejezés- ' sel élnem, az időt ismét némileg elveszteni. Kérem a törvényjavaslat tárgyalását. (Helyeslés jobb felől.) Horn Ede: T. ház! Nagyon helyesnek találnám a t. előttem szólott képviselőtársam észrevételét, ha Simonyi Ernő t. képviselő ur azt kívánta volna, hogy az eperjes-tarnovi vasútról szóló törvényjavaslat bizonytalan időre, vagy legalább hosszú időre elhalasztassók ; de erről nincs szó, mert a munkács-stryi vasútról szóló törvényjavaslat már szintén kezünkben van; hanem ő csak azt kérte, hogy addig halaszszuk el ezen most napirendre kitűzött törvényjavaslatnak tárgyalását: a míg az osztályokon és bizottságokon keresztülment, a mig alkalmunk lesz azt közelebbről megismerni. Csak ezt, és nem mást kivánt Simonyi Ernő t. képviselőtársam. Ha azt mondja a t. előttem szólott képviselő ur : hogy két törvényjavaslatot nem lehet egyszerre tárgyalni ; abban igazsága van ; de mégis, ha már mind a kettő előttünk van: akkor mind az egyiket, mind a másikat jobban megítélhetjük. Tehát időveszteség nem történik, ha a két törvényjavaslatot együttesen tárgyaljuk, azaz, ha ezen most tárgyalás alatt levőt elhalasztjuk akkoráig, a mig a másik törvényjavaslat is előttünk lesz. De felszólalásomnak nem ez volt czélja, hanem egy észrevételre akartam válaszolni, a melyet Simonyi Ernő t. képviselőtársam tett. 0 azt kívánja, hogy a kormány módosítsa eddigi eljárását, hogy ne adjon tanulmányozási és előmunkálati engedélyt a társulatoknak, hanem hogy ö maga csinálja meg az előmunkálatokat, és a társulatok azután fizessék vissza költségeit. Nagyon sajnálom, hogy e tekintetben nem pártolhatom Simonyi Ernő képviselő ur nézetét; azt gondolom, hogy az eddigi eljárás sokkal czélszerübb, mint az, melyet Simonyi képviselő ur ajánl. Két rendszert lehet követni ezen irányban. Ha a kormány veszi kezébe a vasúthálózat kidolgozását, akkor természetesen a kormányt illeti, hogy kidolgozza az egész hálózatot, ós azután átengedi a társulatoknak, hogy ez ezt a vasutat, az meg a másik vasutat épitse ki. De ugy látszik, ez már késő volna Magyarországban, és nem látszik, hogy a kormány és az országgyűlés hajlandó volna ezen rendszert követni. Részemről megvallom, hogy ezen rendszert mindenesetre elkésettnek találom Magyarországban ; de ezen rendszernek alkalmazását Európának egyetlenegy országában találtam alkalmazva Belgiumban. De Belgiumban 1834-ben követtetett ez, a mikor még nem volt egyetlenegy vasútvonal sem az egész országban, s mikor még egész Európában sem volt 100 mértföld vasatvonal: akkor Belgi-