Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-342

228 342. országos ffltós inajus IS 1S71. 1635. XXXVIII. törvényczikk, mely kimondja, hogy lex eontra decreta et statuta lata neminem obliga.t, vagyis: azon törvény, mely nem a maga módja ós rendje szerint alkottatik : senkit sem kötelez. Én ennélfogva nem fogadhatom el a központi bizottság javaslatát. De azt hallom említetni, t. ház, hogy igaz ugyan, hogy nem haladunk, mert a törvénykezést máskép kellene rendezni, de nincs pénzünk, és ennélfogva nem fedezhetjük a költségeket, melyek oly számos törvényszékek és járásbíróságok költségeinek fedezésére megkívántatnak. Én azt hiszem, t. ház, hogy ezen indok nem állhat meg, nem pedig egyrészről azért, mert ha Simonyi Ernő ós társainak módositványa elfogadtatik : akkor a törvényszékek és járásbíróságok fölállítására pénz nem szükségelte• tik, mert a törvényszékek és járásbíróságok szükségletei a befolyó birói illetékekből bőven kikerülnek. A ki tehát ezen érvet hozza föl: annak el keli fogadnia Simonyi Ernő ós társainak módositványát, mely kijelöli a módot, mely szerint az állam pénze az igazságszolgáltatás terén megkíméltetik. De másrészről el nem ismerhetem azt, hogy a hazának, (Halljuk!) ha szükségeltetnék, pénze nem volna. Ha ugyanis tekintetbe veszem azt, hogy az idegenek államadósságainak fedezésére, ngy szintén a közösügyekre fordítandó nagy összegeknek megtérítésére van pénz; ha tekintetbe veszem azt, hogy 8.000,000 frtot kényelem kedveért Pesten egy sugárútnak kiállítására fordítunk; (Derültség.) ha fölveszem azt, t. ház, hogy azoknak, akik hazánknak nem barátai, ezelőtt pedig nyílt ellenségei voltak, és azóta javulásuknak semmi jelét nem adták : (Hosszantartó derültség.) segélyzésére az állam pénztárából körülbelül 3.000,000 frt kilöketik; ha nézem, t. ház, a minisztériumoknak megdöbbentő mennyiségben kiállított hivatalnok seregét, a kiket, hogy ha takarékoskodni akarnak. bizony nagyon nagy részben reducálni lehetne, — mert hogy ha egybehasonlitom a hasonló foglalkozásokkal működő 1848-as kormány és annak hivatalnokainak seregét a mostanival, ugy találom, hogy V

s része nem volt akkor, és az ügyek vezettettek és a legvészesebb időben is a haza ügyei jobban kezeltettek, mint most, s mind a közigazgatás, mind az igazságszolgáltatás terén, a panaszokra annyi ok nem találtatott, mint most; ha ezenfelül, t, ház, azt is tekintetbe vesszük, hogy egy miniszteri hivatalnoknak fizetése, — legalább többeknek közülők, nem mondom mindeniknek — két, sőt három rendbeli; ha ezen felül t. ház, azt tekintem, hogy a miniszteri hivatalnokuk közül 70-en a képviselőház tagjai, és fizetéseiket innen is húzzák, és a törvényeket a többséggel megszavazzák és az országot tönkre juttatják; (Igaz! a szélső bal oldalon.) ha mindezeket, t. ház, tekintetbe veszem: akkor azt el nem ismerhetem soha, hogy a magyar hazának a maga igazságszolgáltatására nélkülözhetlenül megkívántató pénzereje ne legyen. (Élénk helyeslés a szélső bal oldalon.)' Ezeknél fogva, t. ház, ón a pénzhiányba gyökerezett indokokat is merő kifogásnak és kigondolt ürügynek tekintvén, azt sem fogadhatom el alapul. Mindezeknél fogva a t. ház türelmét, mint mondám, hosszasan fárasztani nem akarván, (Sálijuk!) egyszerűen kinyilatkoztatom, hogy én a Simonyi Ernő képviselőtársam által beadott módositványt fogadom el ; a központi bizottság javaslatához pedig nem járulhatok (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Radó Kálmán: T. ház! (Halljuk!) A tegnapi vita alkalmával Mocsáry Lajos képviselőtársam : csodálkozását fejezte ki, hogy a ház ezen oldaláról nem lépünk sorompóba ós nem veszünk részt a vitában. Pedig ha tekintetbe vesszük, hogy az idő rövidsége, a mi még e ház rendelkezésére áll, (Mozgás a bal oldalon), egyik főoka a más sok között annak, hogy a törvényjavaslat mostani alakjában hozatott a ház elé: akkor ezen nem lehet csodálkozni. Azért én is, midőn bátor vagyok a t. ház becses figyelmét igénybe venni, nem fogok az ellenfél szónokai érveléseinek czáfolatába bocsátkozni, mert tudom, hog}?" nálam nagyobb szónoki tehetséggel bíró férfiaknak sem sikerülne a kölcsönös capacitálás. Ezért röviden csak néhány szóval akarom indokolni szavazatomat. (Halljuk! halljuk!) Ha valaki a t. ház tagjai közül igazán óhajtotta, hogy a 25-ös bizottság munkálata országgyűlési tárgyalás alá jöjjön : ugy az én vagyok ; mert bizonyosan hittem és reméltem, hogy választó kerületem jogos érdekei a ház előtt meghallgatást és kielégítést nyertek volna. Változván azonban a körülmények, lemondtam ezen óhajtásom és reményemről, lemondtam az egész országot érdeklő közös ügytörvénykezési reformok gyorsabb, sikeresebb keresztülvitele érdekében. (Helyeslés.) Azért engedje meg nekem Mocsáry Lajos képviselő ur, ha azon megjegyzést koczkáztatom, hogy e kívánalomról nem azért moadtam le, a mit t. képviselőtársam fényes beszédében rólunk az innenső oldalról állított, hogy félünk, ha a 25-ös bizottság munkálatának elfogadása esetében választóink érdekeit nem tudjuk kielégíteni: bizalmokat elvesztjük. Legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy valamint én le tudtam mondani a közérdekért, ugy biztosan hiszem és tudom, hogy választóim értelmisége