Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.
Ülésnapok - 1869-342
S42. országos ülés május 13. 1871. 229 ifi helyi érdekeiket a közös haza érdekeinek egész megnyugvással alá fogják rendelni. Nem szándékom vitatni t. ház, ki vagy mi az oka, hogy a 25-ös bizottság munkálatát, egy félévi fárasztó munka eredményét, halomra kell döntenünk; nem vitatom, valljon helyesen járt-e el a t. kormány, midőn ezen esetben a parlamentalismus fogalmát oly szélsőségig magyarázta, hogy neki úgyszólván határozott nézete, akarata nem is volt; nem veszem birálat alá, vajon a t. pénzügyminiszter ur nagy szolgálatot tett-e a közérdeknek, midőn fél évi hallgatással stoikus nyugalommal nézte, mint munkálkodik e kérdésben a ház egy bizottsága, melynek munkálatát az utolsó pillanatban financiális szempontból hasznavehetetlennek jelentette ki. Mindezt mélyebb és behatóbb tárgyalás és birálat alá vették a t. ellenzék szónokai : én nem fogom őket e térre követni, de hajlandó vagyok hinni, hogy a t. kormány nem feledi, a mi azokban igaz volt, s igyekezni fog hasonló kellemetlenségektől , zűr-zavartól pártját és a t. házat megkímélni. De engedjék meg nekem, hogy állításaik ellenében kifejezést adjak azon határozott meggyőződésemnek, hogy ha a kormány tisztában lett volna keblében, az országot érdeklő reform-ügyek miképeni keresztülvitelére nézve, és hónapokkal az előtt ott kezdi, hova most sok vajúdás után eljutottunk; ha törvényjavaslatot terjesztett volna a ház elé, melyben az első folyamodásu bíróságok székhelyeinek kijelölési jogát tekintet nélkül a törvényhatóságok területére magának átadatni és azzal magát felruháztatni kéri: törvénykezési organisationk, ha nem is befejezve, de mindenesetre, sok keserűség mellőzésével, sokkal jobban s több 100 ezer forinttal olcsóbban lett volna eszközölhető. (Helyeslés.) Eső után azonban késő a köpönyeg, és habár részemről is szomorú dolognak tartom és ismerem, hogy az ország egyik legfontosabb reform-kérdését ily visszás és nem reménylett kényszer helyzetben kell megoldani, mégis pillanatig sem tévesztem a czélt szemem elől, s elfogadom azon módot, melynek elfogadásával a czél elérését lehetőnek látom. Elfogadom a központi bizottság javaslatát; nem mint valami tökéletest, absolut jót, de mint az adott viszonyok között a lehető legalkalmasabbat. (Helyeslés jobb felől.) Nézetem szerint t. ház, nincsen igázok t. képviselőtársaimnak, kik azt állították, hogy a központi bizottság javaslata s különöse i 1-ső szakasza ellentétben volna az alkotmányossággal és parlamentalismussal. Mert habár nem is szokásos, de végre nem uj dolog, hogy a parlament teendői közül azokat, a melyek úgyszólván úgyis csak az administratio terére tartoznak, felelősség terhe alatt a kormányra ruházza; de absolutisticus sem, mert nem erőszak folytán, hanem a nemzet, illetőleg annak képviselőinek beleegyezésével és akarata folytán fogadtatik el. (Helyeslés jobb felől), így tehát semmi elvi nehézség nem rejlik a javaslatban, sem bizalmi kérdéssé nem változtatható át, mert amint nagyon jól jelzetté t. képviselőtársam Perczel Béla : a kormány munkálatát 2 év múlva tartozik és köteles a háznak bemutatni, s akkor a háznak tapasztalatokból szerzett véleménye szerint fog a ház beleegyezésével törvény erejével felruháztatni. De osztom továbbá azon nézetét is, a hol utalt a 25-ös bizottság itt a parlamentbeni tárgyalásának nehézségére, mert meg vagyok győződve, hogy egy képviselőnek sem lehet rosszaim azt, ha választókerületének érdekében itt szót emel, ha igyekszik választókerületének jogos előnyeit a másiké előtt kitüntetni. Már pedig t. ház, hogy azon néhány nap, a mely még rendelkezésünkre van, elég lenne arra, hogy a törvényjavaslat által ezélzó ujjáalkotás folytán felmerült nehézségeket, izgatottságot s felkorbácsolt érdekeket kielégíthesse ; azt alig hiszem. Azért, t. ház, röviden egybe foglalva, a mit mondottam, én részemről a központi bizottság javaslatát, annak első szakaszát elfogadom, elfogadom pedig azért, mivel annak mellőzésével ezen folyó évben is koczkáztatva látnám az ország jólétét, törvénykezési és közigazgatási reformjainak müvét. (Helyeslés jobb felől . Tisza László: T. ház! Alig volt czélom ezen tárgyhoz szólani; azonban okvetlenül szükségesnek Játok némi ellenmérget használni azon Hoffmanncseppek ellen , melyeknek keserű ize azt hiszem, hogy a képviselőház sok tagjának még ma is szájában van ; szükségesnek tartom azt annyival inkább : mert félek, hogy ezen elvek az ország jövő nemzedékének a jövőbeni országos képviselet lehető tagjainak I keblébe is csepegtettetnek. Először is Hoffmann tisztelt képviselőtársam ] nagyon vissza ment azon ódon classikus térre, I melyen ő annyira jártas, nagyon is visszament | arra, hogy láthassa azt, mi körülötte történik s ott megakadva, nem foglalkozhatott a modern I parlamentalis élettel, mert különben bizonynyal J nem állított volna föl oly veszélyes elméletet, hogy a képviselő a maga megbízását másra is átruházhatja. Mert nemcsak parlamentáris absurdum ez, de olvan valami, mi minden parlamentális élettel legélesebb ellentétben áll. Es i ezen cseppek azok a többek közt, melyeknek az I ifjúság kebelébe való csepegtetése gyilkoló méreg | a szegény haza szebb jövőjére nézve. Azt monda j valaki, midőn e veszélyes elv oldalunkról megtá; madtatott, hogy nincs utasítás. Ez oly helyről
