Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-342

342. országos ölés május 13. 1871. 227 így egyes ember tetszésére bizza azt, hogy igazságszolgáltatás legyen-e az országban? De ha lesz is, az nem igazságszolgáltatásnak, hanem igazság hátramozditásának nevezhető. Én tehát t. ház, azon okokat, melyeket felhoz e tekintetben, azokat sem tartom megállhatónak: egyik oka az idő rövidsége, másik oka, hogy érdekeive vannak a képviselők ós elfogultak, és igy elfogultságuknál fogva olyan törvény, melyben az igazságszolgáltatás székhelyeinek száma megállapítva lenne, ily törvény — mondom — elfogadható nem lenne. De én ugy tartom, t. ház, hogy az idő rövidsége nem megállható ok ; nem pedig egy részről azért, mert ily fontos, és az egész hazára nézve nagy érdekeltséget ébresztő törvényt idő hiánya miatt, nyakra-főre meghozni nem lehet, nem szabad. De, hogy idő-hiány volna, még azt sem ismerem el, mert tetszett volna a központi bizottságnak Simonyi Ernő képviselőtársam, és társai által beadott niódositványt kiindulási alapul elfogadni, melyben az mondatik, hogy azon törvényszékek, melyek a házban most fönnállanak, azok továbbra is fönnmaradnak. Egy-két pontjára nézve a módositványnak, valamint a 25-ös bizottság munkálatára lehetett volna némely észrevételezéseket tenni; de ez valóban nem okozhat időhiányt, mint a mennyi időt követel most a lehetetlennek látszó munkálat következtében felmerült vita. A másik ok volt, hogy a képviselők érdekelve levén, elfogultak: ebez képest nem lehet nekik ebben a nagyfontosságú tárgyban törvényt alkotni. Hiszen t. ház, ha azt állítjuk föl, ez oly ok, mely ok nyomhat valamit a mérlegben e házban, mert mindazon törvények, melyeket ekkorig a t. ház és a törvényhozás alkotott, mindazok, melyek ennekutána alkotandók lesznek : mindazok életbe nem léptethetok; mert hiszen érdekeltség nélkül, vagy melyik törvényjavaslatnál nincsenek a törvényhozás tagjai érdekelve ? Nincs egyetlen egy sem, nem is képzelhető, de nem is kívánandó, mert mentsen tőle az ég, hogy oly indifferensekké alakuljanak a törvényhozási tagok, hogy magát az ország jövőjét, fölvirágzását, jólétét, vagy annak kárát ós pusztulását méhében hordó törvény iránt érdekkel ne viseltetnének és e tekintetben elfogultaknak ne neveztethetnének. Én tehát t. ház, ezen okot olyan, még ekkoráig nem hallott agyrémnek tekintem, a mely egyátalán fogva figyelemre nem érdemes. Hallottam azt is, t. ház, és ez a 3-dik okom, amiért én ezt a törvényjavaslatot el nem fogadhatom: mivel megismerem ugyan azt, hogy lehetnek rendkívüli esetek a hazában, olyanok pl. a döghalál esete, a pestis dúlása alkalmával vagy pedig a belháború ideje, midőn a törvényhozás a maga jogát egyes bizalmat biró tagjára és igy vagy egyik miniszterre, vagy pedig más valakire bizza, akinek aztán hatalmában áll a vész idején, a meddig a törvényhozás a maga jogát nem gyakorolhatja, teljhatalmat adni a haza kormányzatára. De ez, t. ház, ideiglenes állapot, s csak arra az időre terjed ki, a meddig a vész tart, a meddig a harcz dul, a míg normális állapot nincsen, és éhez képest a törvényhozás a maga jogait nem gyakorol!)atja; de hogy békés időben, normális állapotban, a minőben mi vagyunk most, hogy olyan időben az igazságszolgáltatásnak jogát magától eldobva, egyes miniszterre, egyes emberre bizza és igy a haza népe sorsának egyes embert tegyen kénye-kedve szerinti urává: erre az alkotmányos életben levő nemzeteknek és világnépnek egyike sem szolgáltatott még ekkoráig példát. Én tehát t. ház, egyrészről ezért, de másrészről azon esetre vonatkozólag, melyben mi vagyunk, azért sem fogadhatom el a központi bizottság törvényjavaslatát, mert itt a kormány fölszólította az ország minden törvényhatóságait a végett nyilatkozni; hol kívánnak az igazságszolgáltatás érdekében törvényszékeket létrehozni, jelöljék ki a járásbíróságokat és azon körülményeket, a melyek ezen törvényszékek föl állításával kapcsolatban állanak. A törvényhatóságok, de sőt az egyes községek — hisz mutatja a Napló, mutatja a kérvényi bizottság jelentése, de tudja a t. ház is, hogy az egyes községek is — mondom — nagy költségekkel indokolt kérvényeket terjesztettek a képviselőház elé, és a törvényhatóságok mind rendre nyilatkoztak. Itt tehát (Halljuk!) különös folszóllittatása folytán az országnak népe a maga óhajtását indokolva terjesztette a törvényhozás elé. Miután ez megtörtént: akkor nem megy az t. ház, hogy a központi bizottság 9 tagja azt mondja erre : hogy ez semmit sem ér, erre rá sem hederitünk, hanem javaslunk egy másik módot, mely az ország népének akaratával ellentétben van. Nézzük régi törvényeinket, többek közt a hármas könyv II. részének 3-dik ezikkét, mely azt mondja, hogy a törvénynek a nép jelleméből, szokásaiból és óhajtásaikból kifolyónak kell lennie. Mikor tehát a törvény alkotási módja ekként van szabályozva, addig, míg a törvény melyre hivatkoztam, el nem törültetik, oly törvényt, mely a nép akaratával és ősi intézményeivel ellentétben áll, alkotni nem szabad. (Igaz! a szélső bal oldalon.) A mely törvényhozás pedig ily törvényt alkot : arra nézve áll az