Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-341

220 SÍI. országos illés mája? 12. 1871. És ennélfogva a nagyobb költségnek legfeljebb az vethető ellen, hogy a megyei bíróság kevesebbe kerül; — de nézetem szerint a kenyérkereseti kérdés régen áll, — a mióta az országban megszűnt lenni a liivataloskodás „nobile officium" ; — azért tessék lemondani ezen frázisról, mert a különbség csak az, hogy választják-e vagy fizetik-e, de csak oly bureaukratia nézetem szerint az egyik, mint a másik, mert az önkormányzat lényege nem abban áll, hogy ki fizeti, vagy hogy kineveztetnek-e a hivatalnokok, vagy választatnak, s ez nem a népnek részvéte a közigazgatásban, hol fizetéses hivatalnokok végzik a teendőket. Én részemről a „kenyérkereset" kitételt nem fogadhatom el; — de a kenyérkeresetet nem tartom lealázónak oly korszakban, melyben élünk, s melynek egyik alapelve, hogy a munka dijaztassék; (Helyeslés jobb felől.) és én egy nagy nemzetgazdától hallottam azon nyilatkozatot, hogv ingyen munkát soha el nem fogadna, mert csak a jutalmazás nyújtja azon garantiát, hogy a munka helyes is lesz. A XlX-ik században bátran ki lehet mondani, hogy az ingyen munka, vagy a roszul fizetett munka nem mérkőzhetik azon munkával, mely kellőleg dijaztatik. Azt mondotta a t. képviselő ur, hogy centrálisaim akarjuk az igazságszolgáltatást. Kénytelen vagyok azt felelni, hogy ez semmi másból nem áll, mint eddig történt. Eddig is annyiban volt centralisatió, a mennyiben a legfőbb törvényszék hozott végleges ítéletet. Én részemről ezután is más centralisatiót nem tudok, — ha csak nem méltóztatnak azt gondolni, hogy ne engedtessék meg bizonyos esetekben a fölebbezés, akkor a megyék végleg határoznak. Én részemről abban látom a haladást, hogy egy részről a fölebbezést megengedjük, és a centralisatiót csak a fölebbezésre nézve alkalmazzuk. Azt mondotta a t. képviselő ur, hogy a Bach-korszakot hozzuk be, mert az első folyamodásu törvényszékeket járásbíróságoknak nevezzük. Erre neki először azt válaszolom, hogy ezek Bachnál nem járásbíróságoknak, hanem szolgabiróságoknak neveztettek az utóbbi időben, és ha állna érvelése, hogy azért, mivel Bach bizonyos időben járásbíróságoknak nevezte az ő bíróságait, a most életbelóptetendő járásbíróságok is Bachintézmények leendenek: akkor ebből az következik, hogy a szolgabírói hivatal azáltal, hogy Bach ugy nevezte, lett alkotmányos biztosíték. Azt hiszem, hogy ezáltal a képviselő urnák puszta nomenclatura után induló érvelése kellő értékére leszáll ittatik, más közös abban nincsen, mint hogy Bach is járásbíróságoknak nevezte az ő bíróságait. Ámde Bach is később szolgabiróságoknak nevezte azokat, ha tehát a járásbíróságok, mert Bach így nevezte őket, Bach-intézmények, akkor a szolgabírói hivatalok sem alkotmányosak. Azt hiszem tehát, hogy ily érvelés semmit sem nyom. Azt mondotta továbbá a t. képviselő ur és erre kénytelen vagyok válaszolni, mert ugy látszik ez képezi az ellenzék íöütegét, hogy a törvényhozás nem adhat ily teljhatalmat a miniszternek, mert ez lemondás volna a törvényhozási functiókról. Ha ez állna : okvetlenül el kellene ejteni az első §-t , és ha ezt valaki nekem bebizonyítja, szívesen fogok az ellen szavazni. Senki sem vonta a ház ez oldaláról kétségbe, hogy a törvényhozás hatáskörébe tartozik a bíróságok székhelyeinek megállapítása ; azt sem mondta senki , amit a t. képviselő ur állított, hogy ez oldalon azt mondják, mikép ez administrativ rendszer. Ezt nem hallottam, és ha valaki ezt állítja, csatlakozom a t. képviselő ur nézetéhez, hogy nem adminisztratív rendszer. Elismerve tehát, hogy a bíróságok székhelyeinek meghatározása a törvényhozás köréhez tartozik, ezzel még nem bizonyították be azt, hogy a tbrvényhozás ezen jogának gyakorlatában akadályozva volna olyképen hogy az semmi felhatalmazást nem adhat. Ha valaki azt állítaná, hogy a törvényhozás nem adhat megbízást: az a törvényhozás jogait csorbítaná. A törvényhozás mint legfőbb hatalom, semmi által nincs korlátolva. Aki azt állítaná, hogy a törvényhozás nem adhat megbízást, az a törvényhozás teljhatalmát fogná csökkenteni. De tovább menve, ha a törvényhozásnak még csak azt sem akarnánk megengedni, amit az állam az utolsó jogosítottnak megenged, t. i. azt, hogy azt, mire jogosítva van, vagy maga gyakorolhatja, vagy más által gyakoroltathatja, ez által minden közjognak sarkkövét támadnók meg. Önök tehát midőn azt mondják, hogy a főhatalom nem bír azon joggal, hogy egyes teendőit másokra bizhassa, az államtannal merev ellentétben állanak. Azt méltóztatott mondani, hogy mivel fogjuk ezt az ország előtt indokolni ? Indokolni fogjuk azzal, a mi által önmagunk előtt indokoltuk ; indokolni fogjuk azon helyzettel , amelyben vagyunk, azon ténynyel, a mi azon népvándorlás időszaka alatt, melyben van az ország deczember óta : köztudomású ; hogy t. i. nem vagyunk e pillanatban sem elég idő , sem elég elfogulatlanság birtokában, hogy emunkához foghassunk. Azt méltóztatott mondani a t. képviselő ur, hogy az egész rendszabály csak párttactika, az egész csak arra való, hogy a párt érdekeit előmozdítsa. Megvallom hogy ezt nem értem. A tisztelt képviselő ur önmagával jön ellentétbe,