Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-341

341. országos ülés május 12. 1871. 209 azt tökéletesnek, nem tartom olyannak, melynek egyes részeit javitni nem lehetne; hanem tartom olyannak, mely alapeszméjében a jelen körülmények közt az egyedüli helyes ut ezen nagy és nehéz kérdésnek a törvényhozáshoz méltó módon való megoldására. Hogy mi legyen a központi bizottság által ajánlott szövegezésnek természete: azt igen jól kifejtette előttem Tisza Kálmán t. barátom ; megmutatta, hogy mennyire alkotmányellenes az; megmutatta, hogy a törvényhozás feladná saját hatalmát, és hatáskörét önmaga csorbítaná meg: ha kijelenti azt, hogy ő saját maga teendőit ráruházza a miniszterre, mert ezzel beismerné azt, hogy nincsen hivatva, nincsen képesítve a^on kérdések megoldására, melyek az ő hatásköréhez tartoznak. Tehát ily bizonyítványt akar magáról a magyar képviselőház kiállítani ? Önök uraim! ép az önök oldaláról dicsekedtek azzal, hogy a magyar nemzet parlamentalis nemzet, hogy századok óta meg volt szokva alkotmányos jogát gyakorolni; és midőn itt egy nagy kiváló jognak gyakorlatáról van szó: önök azt mondják, sok a nehézség, mi nem vagyunk képesek legyőzni, adjuk oda a miniszternek, az tegyen vele a mit akar : akkor önök uraim lemondtak parlamentáris jogukról s kiállítják a bizonyítványt, hogy e testület nem képes parlamentális jogait gyakorolni. T. ház! Példátlan az ilyen felhatalmazás. Méltóztassék megnézni az alkotmányos nemzetek történetét, és méltóztassék csak egyből nekem felhozni egy példát, hol a törvényszékek felállítása, azok székhelyeinek kijelölése a törvényhozástól elvonatott és a kormányra bízatott? Ez nem történt soha sem. Hisz ezek az országnak legfontosabb érdekeit képviselik és végre is t. ház, minden szenvedélyesség nélkül, nyugodtan, tegyük fel magunk azon kérdést: hogy kit hatalmaz fel a ház ? vajon a miniszter, kit fölhatalmaz, azon idő alatt, mióta a minisztériumot tartja: szerzett-e oly érdemeket, adott-e oly bizonyítékokat magáról, hogy ő egyedül képes az ország legfontosabb ügyeit rendbe hozni, s hogy ő egyedül képes az ország bajait orvosolni? Ugyan t. ház, ne méltóztassék kívánni azt, hogy elősorolásába menjek mindazoknak, melyek itt történtek; hanem hisz ha a miniszter maga nincsen is itt, vannak itt képviselői; mondják meg nekem: melyik az a rendelkezés, mely az országban megelégedést szül? melyik az a törvényiavaslat, mely az országban nyugalommal és megelégedéssel fogadtatott volna, mely az ország bajait orvosolja ? vajon nem minden, a mi eddig történt, a legnagyobb confusio? méltóztassék megkérdezni akármely szakembert — értein az ügyvédeket s bírákat — kik azzal foglalatosKSPV. H. JTAPLÓ. 18ff XVI. kodnak: vajon nem-e a legnagyobb zavarban van a perrendtartás által Magyarország törvénykezése ? (Igaz.' Bal felől.) Vajon a törvényhatóságoknak megszüntetése, a birói hatalom gyakorlásának életbeléptetése, az általa újjászervezett felső bíróság és az általa nem is törvény alapján — hanem csak a ház határozata alapján —- szervezett sajtóbiróság adott-e kielégítést az országnak? ugy képviselik-e, ugy szolgáltatják-e az igazságot, a mint a törvény azt rendeli és parancsolja? Bn t. ház, hivatkozom azon vitákra, melyek e tárgy körül itt e házban számtalanszor felmerültek : hogy e tekintetben nem tettünk nemcsak semmi előlépést, hanem inkább hátráltunk. Ha tehát oly miniszternek, kinek eddigi intézkedései kielégítők nem voltak, sőt ellenkezőleg zavart, elégedetlenséget idéztek elő az ország igazságszolgáltatásában : most felhatalmazást és teljhatalmat adunk azért, mert a kérdést sokkal nehezebbnek tartják, semhogy a törvényhozás maga kéjaes lenne azt kellőleg megoldani, tehát mondom, rá bizzák egy oly emberre a megoldást, a ki eddig még egy csepp megnyugtatást sem adott. T. ház! A központi bizottság előadója, Perczel Béla képviselő ur is, azt hozza fel érvül. hogy hiszen ez csak provisorium. Méltóztassanak megengedni, hogy ez nagyobb átalakítás, és sokkal nagyobb mérvű változtatás, mint a milyent szabad lenne egy provisorium keretébe fölvenni. Ha' provisorium kell, ha okvetlen szükségünk van provisoriumra : akkor tegyünk oly kevés változtatást, a mint csak lehetséges; tegyük először azt, hogy a mi fennállott, a mit századokon át a gyakorlat megerősített, a mit az élet maga jelölt ki: azt ne változtassuk meg a nélkül, hogy a legalaposabb, legbiztosabb adatokkal ne bírjunk arra, hogy hol, és mennyi változtatás szükséges. Az tehát, hogy provisorium, egyáltalán nem ajánlja ezen javaslatot, a provisorium egyáltalán nem tanácsolja azt, hogy most felzavarjuk az ország nyugalmát, és kilátásba tegyük, hogy két év múlva újra fel fogjuk azt zavarni. Legalább a másodszori megzavarás keserű poharától kíméljük meg a,z orszá got, és ez egyszer is a lehető legnagyobb óvatossággal járjunk el. Micsoda alap az, a melyre mi támaszkodhatunk. Talán tudja a kormány, hogy hány biró kell Magyarországon? Hiszen nekem alkalmam volt az osztályülésekben az igazságügyminisztert megkérdeni : tudná-e megmondani azt, hogy hány ember foglalkozott, és foglalkozik jelenleg is az igazságszolgáltatással; hány törvényszéki biró, hány szolgabíró van, a ki az igazságszolgáltatással foglalkozik ? Nem volt képes megmondani. Azt felelte rá: nem tudja meg27