Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-341

202 341. országos ülés május IS. 1871. czélszerü megállapítása nélkül gyors igazságszolgáltatás el nem érhető. Ennélfogva a kérdés főleg a körül forog, hogy mindezek czélszerü megállapítása mily módon érhető el legkönnyebben és legbiztosabban. Mielőtt szerény véleményemet e kérdésre nézve elmondanám , bátor vagyok a dolgot, és az ügy lefolyását egy oly oldalról is megvilágítani, a melyre nézve az előttem szóló Debreezen városa igen t. képviselőjének figyelme ki nem terjeszkedett; mert azt hiszem, hogy a dolognak minden oldalról való megviíágositása, ós a fönálló nehézségek összességének fölfogása fog nekünk legbiztosabb útmutatást nyújtani, a kérdés czélszerü ós praeticus megoldására. Majdnem másfél éve annak, hogy az igazságügyminiszter ur az első folyamodásu bíróságok rendezéséről szóló törvényjavaslatát a háznak bemutatta; előterjesztett ugyanazon alkalommal egy táblázatot is, melyben az első folyamodásu bíróságoknak ugy száma mint székhelyei meg voltak állapítva. Mindjárt kezdetben, midőn e beterjesztés történt, daczára annak, hogy már akkor merültek fel egyes nézetek, melyeknél fogva kétely támadt aziránt, hogy az országgyűlés azon nehézségekkel és fölmerült provinciális érdekeiekéi szemközt lesz-e azon helyzetben, hogy a kérdést czélszerüen megoldhassa és a fölmerült érdekeket kiegyeztethesse : daczára ennek, túlnyomó volt azok véieménye, kik a dolgot a törvényhozás által kívánták elintéztetni. Ezen véleménynek hódolt az igazságügyi miniszter ur is, és indítványba hozta a 25-ös bízott-? ságnak e tárgybani kiküldését. Alig hogy a bizottság munkálatát megkezdette, roppant számban érkeztek be folyamodások, valamint fölterjesztések a képviselőház elé, a legtöbb megye követelte territóriumának épségben tartását; több megye óvást tett szintén territóriumának megszakítása ellen; és itt bátor vagyok előttem szóló Debreezen város képviselőjének e tárgyra vonatkozó megjegyzésére azon figyelmeztetést tenni, hogy ha áll az, a mit az igen t. képviselő ur a megyék territóriumának integritására nézve fölhozott, és ha áll az. hogy a hazafiúi kegyelet megsértése és a haza érdekeinek szem elől tévesztése voJna az, ha a megyék territóriuma megsértetnék: akkor azt hiszem, ugyanez áll a városok territóriumainak megsértésére nézve is. (Élénk helyeslés jobb felől.) A városok szerintem ez országban ép oly jurisdictiókat képeztek mint a megyék, következőleg a mi áll az egyikre, áll a másikra is. s a mi veszélyes az egyikre, veszélyes a másikra is. (Elénk, helyeslés jobboldalon.) Ugyanez alkalommal fölterjesztések történnek oly megyék részéről is, melyek nagyságuktál fogva több törvényszéket követeltek ; de nem tapasztaltuk azt, legalább tudtommal nem történt egyetlen egy, még a legkisebb jurisdietio részéről sem, oly fölterjesztés, melyben az szűkségesnek tartotta volna az ország irányában azon áldozatot hozni, hogy lakosságának és kiterjedésének csekélységénél fogva maga belátta, elismerte volna, hogy törvényszéki helyiségre igényt nem tarthat. (Ugy van! Ugy van jobb felől) Hogy mily elágazók voltak ez iránt az országban a vélemények, erre nézve a legflagransabb példát szolgáltatja az, hogy ugyanegy megyének országos képviselői az általok képviselt vidéknek oly nagy pressiója alatt állottak, miszerint még ugyanezen egy megye bírósági helyeire nézve sem birtak maguk közt egyetértést létrehozni. (Igazi Igazi jobb felől.) Sőt t. ház! megértük még azt is, hogy ugyanazon megye bizottsága, a szerint a mint a bizottsági ülésekben az egyik vagy a másik vidék képviselői voltak többségben: két, három féle fölterjesztést nyújtott be a t. házhoz. (Igaz! Igaz! jobb felől.) Már most kérdem t. ház! ezen dolgokkal szemben remélhető-e az, hogy a képviselőház, melynek tagjaira nézve szerintem erkölcsi lehetetlenség az, hogy ők speciális vidékeiknek kívánalmait, érdekeit ignorálják, hogy midőn e házban vannak, azon érdekek mellett legalább is föl ne szólaljanak: — mondom, ily divergens nézetek közepette remélhető-e az, hogy a képviselőház fogja-e e kérdést legczélszerübben megoldani? De t. ház, hihető-e az, hogy a képviselőház, mely csak a ház szabályok korlátai közt tanáeskozhatik, következőleg egy már megállapított kérdésre nézve, többé tanácskozásaira vissza nem térhet: mondom, lehetséges-e az, hogy a képviselőház tárgyaljon egy kérdést, egy tárgyat, melyben számtalanszor elő fog fordulni azon eset, hogy 3—4 kérdésre kell visszamenni, látván, hogy a kérdésnek előbbi megállapítása czélszerütlen volt, T. ház! ily nehézségekkel szemben, nem látom lehetőnek, hogy e kérdés minden részleteiben a képviselőház tárgyalásai folytán döntessék el. A kérdés tehát az, mi módon lehet ez ügyben mégis czélszerüen eljárnunk. (Halljuk!) Azt hiszem, hogy erre nézve a kulcsot nekünk a központi bizottság adta meg és én nem idegenkedem a központi bizottság javaslatát elfogadni, annál kevésbbé, mert a beterjesztett javaslatnak egyik szakaszában az is foglaltatik: hogy két év múlva az igazságügyminiszter adatokkal ellátott jelentést köteles előterjeszteni a képviselőháznak azon czélból, hogy a képviselőház ismervén a vidékek ügyforgalmát, ezen tárgyat végleg rendezhesse. Azt hiszem, hogy a képviselőház semmi jogot nem adott fel; de más-