Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-341

198 S4I országos Ult'i május 12. 1871. ken az egyes törvényszékeknél levő s ismét az ugyanazon törvényszéknél levő birák fizetései különbözők legyenek. Midőn velünk ezen nézet közöltetett: mi kimondottuk egyenesen és őszintén, hogy az elhelyezésre nézve egyezkedni igy is készek vagyunk ; de a miniszternek adandó felhatalmazásba semmi szin alatt bele nem egyezünk; valamint nem egyezünk bele abba sem, hogy az egyenrangú birák számára megállapítandó különböző fizetések folytán, a birói függetlenség mindig a kormánymarkában Jegyen. (Mozgás a jobb oldalon) De mondom, mind ennek daczára, miként ezt a t. jobb oldalnak velünk e tárgyban értekezett tagjai, Bittó István és Perczel Béla képviselő urak bizonyára elfogják ismerni: — nyilvánítottuk, hogy a helyiségekre és területekre nézve az egyezkedést azontúl is folytatni készek vagyunk. Szükségesnek tartottam t. ház, ezt megmondani; mertugy látszik, hogy a t. jobb oldalnak általam is igen nagyra becsült közlönyei e tárgyban nem voltak jól értesülve, mert legalább azt olvastam azokban : mintha mi a szám és helyekre nézve az egyezkedést magunktól elutasítottuk volna. Midőn ez is megtörtént, egyszerre merült fel azon mondhatni nagyszerű, — mert hiszen a,mi monstrum, az is nagyszerű lehet— eszme, hogy már must nem kell semmi helymeghatározás: meghatározzuk a számot, azután a minisztérium gazdálkodjék, tegye oda ahová akarja. az ország eddigi területi íölosztásával csináljon amit akar, és az országgyűlés majd megtartja magának azon nagyfontosságú szerepet, hogy amit a miniszter csinált, szerencséje legyen beczikkelyezni. (Mozgás a jobb oldalon.) Mindenesetre különös fölforgatása az alkotmányos hatásköröknek, mert tudtom és meggyőződésem szerint legalább az országgyűlésnek kell meghatározni, mi a teendő, és a miniszternek kell azután az országgyűlés megállapodását végrehajtani. Most a központi bizottság megfordítja a dolgot. Azt mondja: a miniszter rendelkezzék a törvénykezéssel, első fokon tetszése szerint, a miniszter rendelkezzék az ország eddigi területi felosztás fölött tetszése szerint, mi előre megigérjük, hogy a mit tesz : elfogadjuk, beczikkelyezzük. Azt gondolom t. ház, hogy a miket eddig elmondtam, azokból tisztán megérthető, hogy az országban az, a mi most szándékoltatik, megnyugvást előidézni nem fog. Bármelyik fogadtatott volna el a létezett tervek közül, akár az első miniszteri javaslat, akár a 25-ös bizottságnak egyik vagy másik birói illetőség szerint készült javaslata : kétségtelenül az ország egyes részeiben lettek volna elégedetlenek, lett volna nyugtalanság; de kétségtelen az is, hogy nagy többsége az országnak, bármelyik utón ki lett volna elégítve, és ha a törvényhozás maga tartja kezében a dolgot, ott a hol az elégedetlenség indokolatlan volt: elenyészett volna, a hol indokolt volt, könnyű lett volna az országgyűlésnek rajta segíteni. (TJgy van! bal felől.) De most, midőn annyi fölzavarás után az egész országban egyetlen egy hely, egyetlen egy vidék sem fog lenni, mely biztosítva lenne a felől, hogy törvénykezési érdekei nem fognak megsértetni: akkor azt hinni, hogy ez megnyugvást szül, nem lehet, pedig a központi bizottság javaslata szerint nem lesz ily hely egy sem az országban, hacsak talán némely nagyérdemű vidékekre nézve a miniszter már előre is titokban biztosítékokat nem adott. De ha megnyugvást nem fog az eljárás szülni, ha kitetszik ezekből, hogy megnyugvást nem szülhet : akkor azt hiszem, hogy indokolva van az által az is, a mit beszédem elején mondtam, hogy t. i. az eljárás, mely ez irányban követtetett: botrányos volt. Mert kérdem, mit higyjünk már most, midőn a ministerium 1870. január 10-én azt mondja: hogy arra, hogy a törvénykezés igényeinek megtelelhessünk, kell 133 törvényszék és 369 járásbíróság; ma pedig azt mondja: ugyanazon czélból kell 102 törvényszék és 360 járásbíróság. Már ugyan kérdem a t. házat, vajon 1870. januárban nem tudta-e a minisztérium mi szükséges a jó törvénykezésre, vagy ma nem tudja-e? Mert az, hogy akkor is tudta volna, ma is tudná : ily eltérő nézet mellett teljesen lehetetlen. Azonban van egy, a mit hajlandó vagyok hinni, t. i. az, hogy akkor sem tudta, ma sem tudja és szeszélye szerint jár el. Azt mondják talán, hogy hiszen a 25-ös bizottság oka mindennek, mert az oly túlságosra emelte föl a költségeket, hogy nem lehet győzni. Nézzük meg ezen érvet is közelebbről. Az igazságügyminiszter ur az osztályokban azt nyilvánította, hogy egy törvényszék fölállítására középszámitással 55,000 írt; egy járásbíróság fölállítására 7500 frt szükséges. Malmost hasonlítsuk össze ezen általa nyújtott adatok alapján mibe került volna a törvénykezés a minisztérium terve szerint 133 törvényszékkel s 369 járásbírósággal, és mibe a 25-ös bizottság által ajánlott 115 törvényszék és 407 járásbíróság mellett? Az egyszerű számítás azt mutatja, hogy a miniszteri tervezet szerint került volna összesen 10.082,500 írtba egyforma fizetéseket véve fel természetesen; a 25-ös bizottság munkálata szerint pedig 9.377,500 frtba; tehát a 25-ös bizottság terve szerint 705,000 frttaí kevesebbe, mint a miniszteri tervezet szerint.