Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.
Ülésnapok - 1869-341
Sál. országos üléa május 12. 1871. 197 székhelyei és területei külön törvényben fognak megállapittatni. Ez volt a kiindulási pont ezen kérdésben. Később maga a minisztérium proponálta, hogy a székhelyeknek és a törvényszéki kerületeknek megállapítása, valamint az egyes biiói hivatalok fizetésének megállapítása czéljából a t. ház egy 25 tagból álló bizottságot válaszszon, a mely e tekintetben a miniszter javaslatát revideálva, javaslatot tegyen a ház asztalára. E bizottságban legelőször kísérlet tétetett az iránt, hogy a birói illetőség kérdését is a bizottság állapítsa meg. (Ralijuk). Erre azonban a bizottság nem levén kiküldve, e föladatot elutasította magától, el kellett utasítania, mert nem volt arra följogosítva. Ekkor eltelvén egy pár hét, ez alatt a bizottságnak a t. túloldalhoz tartozó tagjai a miniszterrel együtt megállapítottak egy tervezetet, mely 90 egynehány törvényszéket, és körülbelül 400 járásbíróságot foglalt magában ; de látva, érezve a nyugtalanságot, mely az országban létre jönni fog a miatt, hogy a miniszteri tervezetnél majdnem 40 törvényszókkel kevesebb proponáltatík : elterjesztetett a jobboldali sajtó és a kormánykörök által azon hír, hogy az egyes járásbíróságok illetősége a telekkönyvi és birtokbiróság tekintetében, tetemesen meg fog szélesittetni. És csakugyan az igazságügyminiszter, mielőtt a bizottság ezen javaslat tárgyalásához fogott volna : beterjesztett a járásbíróság hatáskörére nézve pontozatokat, melyek szerint a járásbíróság egy része telekkönyvi, és egy bizonyos határig birtokbirósági jogkörrel volt felruházandó. A bizottság nem levén illetékes, határozni a birói illetőség felett, és hivén azt is, hogy ha a minisztérium, miként mondva volt, ezen pontozatot törvényjavaslat alakjában a ház elébe terjeszti, az el fog a szokott módon fogadtatni: ez alapon ment bele a rendezésbe és tagadhatlan, hogy midőn mintegy 90 törvényszéket és 415 járásbíróságot állapított volt meg, sokfelé az országban az elégületlenségnek és nyugtalanságnak hangja hallatszott; de midőn fel lőnek világosítva az iránt, hogy 80 s néhány járásbielekkönyvi és birtokbirósági hatáskörrel is fog birni: igen kevés kivétellel az elégületlen ség és nyugtalanság lecsillapult, mert a perlekedőknek és érdekelteknek legnagyobb része föllelte volna ezen uj hatáskörnél fogva érdekeinek kielégítését. Azonban alig hogy a nyugtalanság csillapulni kezdett, a bizottság, mely azt hitte, hogy csak azért jön össze, hogy a bíróság fizetését állapítsa meg: meglepetett azon miniszteri nyilatkozat által, hogy miután ő időközben a felsőbb törvényszékeket és ügyvédi egyleteket megkérdezte, s azok az ő pontozatairói kedvezőtlenül nyilatkoztak: ő ezen pontozatoktól eláll, és kívánja a birói illetőséget ugy megtartani, mint az a perrendtartás és eddigi törvényeink szerint fenáll. Mi, legalább részemről én, őszintén szólva, már akkor különösnek találtam, hogy ily fontos kérdésnél annyira ingadozhatnak a kormány nézetei. Egyszer 133 törvényszéket, másszor 90-et ajánl, egyszer szűkebb körű, másszor szélesebb körű járásbíróságot óhajt; csodálkoztam azon, hogy a minisztérium nem az előtt kérdezé meg az ország bíróságait és szakértőit, hanem előbb megteszi a javaslatot, felbolygatja, felbiztatja az országot, s mikor mindez megtörtént : egy szép napon azzal áll elő, hogy az egész tervezet rósz volt, és azt visszaveszi. Azonban a bizottságnak nem levén feladata az illetőség kérdése, s óhajtván az ügynek valahára véget vetni: az ismét megváltozott alapon átdolgozta a javaslatot, szaporítva nehánynyal a törvényszékeket, kevesitve, kevéssel az igaz , a járásbíróságokat, de elvéve természetesen minden járásbíróságtól a telekkönyvet. így jött létre azon javaslat, mely szerint 115 törvényszék, és 407 járásbíróság lett volna felállítandó! Midőn ez is megtörtént, megállapittattak az egyes hivatalnokok fizetései, elkészíttetett a bizottság jelentése és már azt hittük, hogy nincs egyéb hátra, mint az, hogy a jelentés e házban tárgyaltassék. A pártok közt meg is indult épen a t. túlsó oldal indítványára a mozgalom ezen tárgyalások könnyitése czéljából, a mennyiben felszólittattunk, hogy nem volnánk-e hajlandók egyezkedésbe bocsátkozni az iránt, hogy a törvényszékek elhelyezésében mutatkozó legnagyobb nehézségek kölcsönös egyetértéssel elhárittatván, a ház kebelében a tárgyalás túlságosan hosszú időt ne vegyen igénybe. Azon kör, melynek én is tagja vagyok, de ugy tudom az ellenzéknek másik része is, ezen felhívásnak készségesen megfelelt, és azt gondoltuk, hogy össze fogunk jönni, és kiigazítván az egyik és másik rész által leglényegesebbeknek tartott hibákat, a t. ház. talán igen rövid tárgyalással, meg fogja állapithatni a törvényszékek és járásbíróságok székhelyeit és területeit. Azonban, midőn éppen ennek kellett volna bekövetkeznie : egyszerre csak lecsap azon miniszteri nyilatkozat, hogy az egészet nem lehet elfogadni; mert az ország pénzügyei nembirják meg azon nagy terhet, mely ez által az országra háramlik. Ekkor azon javaslat tétetett, hogy fogadtassék el a 25-ös bizottságnak a számra és kerületekre vonatkozó indítványa , de hatalmaztassék fel a minisztérium, hogy a 11,5 törvényszékből csak 102-őt, a 407. járásbíróságból csak 360-at állítson fel, tetszésére bízatván a miniszternek, hogy melyiket állítsa fel, és melyiket hagyja ki ezen sorozatból , — s hogy a fizetések ugy állapíttassanak meg, hogy a vidé-