Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-341

Sál. országos üléa május 12. 1871. 197 székhelyei és területei külön törvényben fognak megállapittatni. Ez volt a kiindulási pont ezen kérdésben. Később maga a minisztérium proponálta, hogy a székhelyeknek és a törvényszéki kerületeknek megállapítása, valamint az egyes biiói hivatalok fizetésének megállapítása czéljából a t. ház egy 25 tagból álló bizottságot válaszszon, a mely e tekintetben a miniszter javaslatát revideálva, javaslatot tegyen a ház asztalára. E bizottság­ban legelőször kísérlet tétetett az iránt, hogy a birói illetőség kérdését is a bizottság állapítsa meg. (Ralijuk). Erre azonban a bizottság nem levén kiküldve, e föladatot elutasította magá­tól, el kellett utasítania, mert nem volt arra föl­jogosítva. Ekkor eltelvén egy pár hét, ez alatt a bizottságnak a t. túloldalhoz tartozó tagjai a miniszterrel együtt megállapítottak egy terve­zetet, mely 90 egynehány törvényszéket, és kö­rülbelül 400 járásbíróságot foglalt magában ; de látva, érezve a nyugtalanságot, mely az ország­ban létre jönni fog a miatt, hogy a miniszteri tervezetnél majdnem 40 törvényszókkel kevesebb proponáltatík : elterjesztetett a jobboldali sajtó és a kormánykörök által azon hír, hogy az egyes járásbíróságok illetősége a telekkönyvi és birtok­biróság tekintetében, tetemesen meg fog szélesit­tetni. És csakugyan az igazságügyminiszter, mi­előtt a bizottság ezen javaslat tárgyalásához fo­gott volna : beterjesztett a járásbíróság hatáskö­rére nézve pontozatokat, melyek szerint a járás­bíróság egy része telekkönyvi, és egy bizonyos határig birtokbirósági jogkörrel volt felruházandó. A bizottság nem levén illetékes, határozni a birói illetőség felett, és hivén azt is, hogy ha a minisztérium, miként mondva volt, ezen pon­tozatot törvényjavaslat alakjában a ház elébe terjeszti, az el fog a szokott módon fogadtatni: ez alapon ment bele a rendezésbe és tagadhat­lan, hogy midőn mintegy 90 törvényszéket és 415 járásbíróságot állapított volt meg, sokfelé az országban az elégületlenségnek és nyugtalan­ságnak hangja hallatszott; de midőn fel lőnek világosítva az iránt, hogy 80 s néhány járásbi­elekkönyvi és birtokbirósági hatáskörrel is fog birni: igen kevés kivétellel az elégület­len ség és nyugtalanság lecsillapult, mert a per­lekedőknek és érdekelteknek legnagyobb része föllelte volna ezen uj hatáskörnél fogva érdekei­nek kielégítését. Azonban alig hogy a nyugta­lanság csillapulni kezdett, a bizottság, mely azt hitte, hogy csak azért jön össze, hogy a bíró­ság fizetését állapítsa meg: meglepetett azon mi­niszteri nyilatkozat által, hogy miután ő időköz­ben a felsőbb törvényszékeket és ügyvédi egyle­teket megkérdezte, s azok az ő pontozatairói kedvezőtlenül nyilatkoztak: ő ezen pontozatoktól eláll, és kívánja a birói illetőséget ugy megtar­tani, mint az a perrendtartás és eddigi törvényeink szerint fenáll. Mi, legalább részemről én, őszintén szólva, már akkor különösnek találtam, hogy ily fontos kérdésnél annyira ingadozhatnak a kor­mány nézetei. Egyszer 133 törvényszéket, más­szor 90-et ajánl, egyszer szűkebb körű, másszor szélesebb körű járásbíróságot óhajt; csodálkoz­tam azon, hogy a minisztérium nem az előtt kérdezé meg az ország bíróságait és szakértőit, hanem előbb megteszi a javaslatot, felbolygatja, felbiztatja az országot, s mikor mindez megtör­tént : egy szép napon azzal áll elő, hogy az egész tervezet rósz volt, és azt visszaveszi. Azonban a bizottságnak nem levén feladata az illetőség kérdése, s óhajtván az ügynek valahára véget vetni: az ismét megváltozott alapon átdolgozta a javaslatot, szaporítva nehánynyal a törvény­székeket, kevesitve, kevéssel az igaz , a járásbí­róságokat, de elvéve természetesen minden járás­bíróságtól a telekkönyvet. így jött létre azon javaslat, mely szerint 115 törvényszék, és 407 járásbíróság lett volna felállítandó! Midőn ez is megtörtént, megállapittattak az egyes hi­vatalnokok fizetései, elkészíttetett a bizottság jelentése és már azt hittük, hogy nincs egyéb hátra, mint az, hogy a jelentés e házban tár­gyaltassék. A pártok közt meg is indult épen a t. túlsó oldal indítványára a mozgalom ezen tár­gyalások könnyitése czéljából, a mennyiben fel­szólittattunk, hogy nem volnánk-e hajlandók egyezkedésbe bocsátkozni az iránt, hogy a tör­vényszékek elhelyezésében mutatkozó legnagyobb nehézségek kölcsönös egyetértéssel elhárittatván, a ház kebelében a tárgyalás túlságosan hosszú időt ne vegyen igénybe. Azon kör, melynek én is tagja vagyok, de ugy tudom az ellenzéknek másik része is, ezen felhívásnak készségesen megfelelt, és azt gondol­tuk, hogy össze fogunk jönni, és kiigazítván az egyik és másik rész által leglényegesebbeknek tar­tott hibákat, a t. ház. talán igen rövid tárgyalással, meg fogja állapithatni a törvényszékek és járásbíró­ságok székhelyeit és területeit. Azonban, midőn éppen ennek kellett volna bekövetkeznie : egyszerre csak lecsap azon miniszteri nyilatkozat, hogy az egészet nem lehet elfogadni; mert az ország pénz­ügyei nembirják meg azon nagy terhet, mely ez által az országra háramlik. Ekkor azon javaslat té­tetett, hogy fogadtassék el a 25-ös bizottságnak a számra és kerületekre vonatkozó indítványa , de hatalmaztassék fel a minisztérium, hogy a 11,5 törvényszékből csak 102-őt, a 407. járásbíróság­ból csak 360-at állítson fel, tetszésére bízatván a miniszternek, hogy melyiket állítsa fel, és me­lyiket hagyja ki ezen sorozatból , — s hogy a fizetések ugy állapíttassanak meg, hogy a vidé-

Next

/
Thumbnails
Contents