Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-338

388 országos ülés május 6. 1871. 157 tetés mértékét. A vádló eljárás mellett szorosan véve királyi ügyészek nem működnek közre. Nem lenne t. ház ez iránt semmi akadály, ha a kormány jelenleg a függetlenség azon attribútumával birna, melyet az is 1848. törvények szere biztosítanak, hogy ha ily büntető eljárás mellett különösen az esküdtszéki szabadelvű intézménynek hehozatalával az önkormányzatnak kölönben nagyon megnyirbált foszlányai az esküdtszékek által lennének némileg helyreállítva, olykép, hogy a királyi ügyészség intézménye a mindenhatóság leplébe burkolózva, nem bírna oly hatalommal, mely a büntető igazság kiszolgáltatására nézve egyedül lehetne irányadó. Nem tagadhatjuk azt, hogy jelenleg Magyarországon több helyen fennállnak ugyan esküdtszékek, melyek a sajtóvétségek fölött ítélek, de ezen esküdtszéki eljárás nem levén még kiterjesztve, és még kilátás se lévén eddigelé arra, hogy átalános bűnesetekre, nem pedig csak a politikai sajtóvétségekre terjesztessék ki, nem nyújtanak kellő biztosságot az eddigi tapasztalatok szerint az iránt, hogy mint például a váezi fogda, csaknem politikai iskolául szolgál a szabadelvű képviselő és irói egyének számára, az esküdtszéki intézmény kiterjesztve az összes bűnügyek minden eseteire, képesek lennénk a büntető jog terén megoldani azon nagy feladatot, mely az egyéni szabadság s igy az egyes polgáii jogok biztosítására irányadóul zolgálhatna. T. ház ! A jelenleg előttünk fekvő tervezet a királyi ügyészségek fellállitását czélozza, melynek a lefolyt időszakban 1853. és 1854-ben kiadott nyilt parancsok által az akkori absolut intézményekkel összhangzólag behozott csendőri intézmény társ-intézményéül szervezett államügyészségi intézménynyel, a legszigorúbb okszerű összefüggésben állanak. Hogy ennek valósággal hasonmása czéloztatik becsempésztetni most, mikor Magyarország alkotmányos kormánynyal kellene, hogy bírjon : ez sokkal világosabb, semhogy arról hoszszasabban szólni szükséges volna. Egy futó tekintet mindenkit meggyőzhet arról, hogy mindazon szabályok, melyek azon időben behozattak, melyek szerint a legfőbb feladat a családi szentélybe az egyének magánjogaiba beavatkozni , azokat hivatalosan üldözni és zaklatni: ezen, a miniszteri mindenhatóságból kifolyó átalános összpontosított államügyészi s jelenleg királyügyészségnek nevezett rendszer által czéloztatnak behozatni. Hogy mennyire felel ez meg Magyarország ősi alkotmányos fogalmának, és mennyire engedi azt meg az alkotmány és közszabadság érdekei azt hiszem, pártkülönbsóg nélkül érzi j és tudja mindenki, s igy nem szükséges példákat a szomorú múltból idézni. Számos eset volt, midőn ki volt tűzve az, hogy a kormány és az uralkodó többségnek nem tetsző egyének üldöztessenek. A csendőrség , feladata volt mindennap, tevékenységéről, hacsak érdemszerzés czóljából is, tényálladékot species facti-t felvenni és benyújtani; ezeket legelső sorban vagy a bírósághoz, vagy a velük egy sorban álló királyi ügyészekhez vitték elfogatása nyomozás végett, melynek sokszor vagy felhagyási, végzés vagy ártatlansági Ítélet volt következménye, de megvolt a zaklatás, és az ugynezett megszabályozása az egyéneknek, hogy senki az országban ne tekintessék szabadelvűnek, ha csak a kormányrendszer nézeteit nem osztja. A jelenleg behozatni szándékolt királyi ügyészség intézménye több okból nem állja ki a próbát. Ha a magyar kormány, illetőleg az igazságügyminiszter azon sokszor sürgetett, de eddig, valamint az egész kormány, ugy főleg az igazságügyminiszter részéről, fájdalom, nélkülözött egyöntetű programmot összeállítani kötelességének ösmerte volna , melyben Magyarország büntető jogi intézménye azon irányban terveztetett volna, hogy annak minden egyes része ugy tüntetett volna elő, mint mulhatlanul szükséges következménye büntető jogviszonyaink rendezésének: ez helyes lett volna. De ez nem történt, sőt a tegnap megszavazott első folyamodásu biróságokróli törvényjavaslatból kitűnik, hogy ott már több helyen hivatkozás történik királyi ügyészekre, mielőtt a királyi ügyészek iránti törvényjavaslat tárgyalás alatt lett annál kevésbbé megszavaztatott volna. Ez által praecedens czéloztatott alkottatni, melyre tán ma a többség jogosan hivatkozik, hogy összefüggésben állván a már meghozott törvény a királyi ügyészséggel, igy ezen törvényjavaslatot meg kell szavazni. Részemről tagadom ezen állítás megállhatóságát, mert ezen praecedens által a jelen törvényjavaslatnak mulhatlan keresztülvitele a törvényhozás méltóságával és függetlenségével összeférő nem lenne, annál inkább, mert részletesen vizsgálva a törvényjavaslatot, kitűnik abból a miniszteri mindenhatóság által lüktetett összpontosító rendszer, hogy a legfelsőbbtől a legalsóbbig a miniszter által neveztetnének ki az ügyészek, s igy oly lánczolatos összefüggés hozatnék létre, hogy ez csaknem egy legjobban szervezett — nem mondom porosz kémrendszer — de mindenesetre egy önkényuralomból kifolyó oly eljárás lenne, mely, — ha még eddig nem történt, — rendőri állammá lesz képes Magyarországot átalakítani. A királyi ügyészi intézmény az annyi jog-