Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-338

158 33$. országos ülés május 6. 1871. nyirbálás által megfosztott önkormányzat és szabadság rovására, olyannak tekinthető, mely az alkotmányos szabadságnak meg nem felel. A jelenlegi törvényjavaslat, mint mondám nem levén összeegyeztethető a szabadság fogalmával : szabad legyen ennek bebizonyítására, némely pontokat kiemelni, fenntartván magamnak a jogot a részletekre nézve bővebb indokolásomat előadni. Ily átalános hiányoknak és el nem fogadható tételeknek tűnnek föl a következők: még pedig először : a kormánykinevezési rendszer, mely a mint első tekintetre mindenki által átlátható, ezen kir. ügyészi intézmény által, illetőleg az igy kinevezendő tagoknak rendezése által gondosan végig szándékoltatik vitetni, és igy ezen intézmény az önkorrnánj^zat aláásására ezélzóvá tétetik; másodszor: kiváló figyelmet érdemel azon körülmény, hogy mindamellett, hogy a birói felelősségről szóló törvény, a királyi ügyészeket föl a koronaügyészig, mind a birói hivatalnokok sorába teszi: e törvényjavaslat által elannyira merően különválasztatni czéloztatik ezen intézmény, hogy mintegy ellenőréül tűnik föl, a habár kinevezett, de mégis lehetőleg szabadságukat és függetlenségöket megőriző bíráknak, ugy, hogy csaknem minden törvényszéki illetőleg bírósági területen, a királyi ügyész az ott levő törvényszéki tagok fölötti felügyelettel fog megbízatni, mint azoknak zsandárja, és mindezen birák eljárása fölött, mintegy mentor folytonosan őrködni köteles. De továbbá harmadszor: ezen intézmény által, az államban csaknem egy uj, önálló állam czéloztatik szerveztetni, mely az alkotmányos szabadság elfojtására inkább. mint a szabad kifejlődés terjesztésére lenne hivatva ; továbbá negyedszer: egyik legfőbb teendői közé van sorolva, akir. ügyészeknek a börtönökfölötti felügyelet, és az azokban szükséges javítás fölötti javaslatok és ajánlatok tétele. Hogy ez akkor, midőn netalán szabad választás utján lett törvényszékek és közigazgatási hatóságok kezelnék a börtönöket, lehetne valamely benső összeköttetésben : azt megengedem ; de miután a kir. ügyészek, a király által úgyis a kormány, s a miniszter bizalmából neveztetnek ki: nem hiszem, hogy még egy külön közeg igényeltessék akkor, midőn az ország jelen pénzügyi viszonyai között, legkevésbé sem képes még a mulhatlanul szükséges törvényszékeket és járásbíróságokat is, kellő számban fölállítani; hogy mondom akkor, még uj közegek nagy létszámmal, feles költséggel állíttassanak föl: ez a rósz gazdálkodásnak, azonkívül a politikai téves eljárásoknak kiáltó bűne lenne. Ami, tisztelt ház, ötödször: leginkább kitűnik az egész tervezetből, az azon hibás intézkdés, a melynél fogva a kir. ügyészek csaknem keresve keresni vannak hivatva mindazon ürügyeket és okokat, melyeknél fogva akár közvetlen titkos feljelentés folytán, akár pedig közvetve föllépni jónak dátják, a mely föllépések, ha nem is mindig a hivatalos buzgalom, de többnyire dicsvágy vagy előreléptetés reményében történnek, uruknak kegyét megnyerni kívánván azáltal, hogy minél nagyobb oly működést fejtenek ki, amely, bármikép vegyük is a dolgot, nem lehet egyéb zaklatásnál, mely által a polgárok szabadságukban, egyéni szabad működésükben, akarva nem akarva, korlátoztatnak. Ezen és hasonló anomáliákkal levén összeköttetésben ezen törvényjavaslatnak Magyarországra való behozatala, legyen szabad még a t. ház becses figyelmét, különösen azon kiváló körülményre főíhivnom: hogy miutánMagyarországon, a mint méltóztatnak tudni, rendszeres büntető törvény, anyagi és alaki joggal összekötve, mindeddig nincs, hanem e részben csak a régi gyakorlat és birói ítéletek szolgálnak irányadóul. Azon indok, mely talán a kormányt ezen törvényjavaslat behozatalára vezette, az lehet, hogy t. i. jó sikerrel állnak fön Erdélyben az osztrák büntetőeljárással összefüggésben az államügyészek, kőzűgyészek nevezete alatt, jó lesz Magyarországba is újból behozni, hogy azou régi idők és szép napok is ismét föltűnhessenek, melyeket Magyarország azon aliglejárt kormányrendszer alatt élvezett. De én azt mondom, mig ily irányban a büntetőjog nem szabályoztatik, a legveszélyesebb praecedens alkotná a törvényhozás azáltal, ha kiragadná ezen egyes intézményt, mielőtt elhatározta volna, hogy az alaki jog és eljárásnak, melyik nemét fogadja el; vajon t. i. elfogadja-e a vádló vagy a kutató eljárást, vagy pedig az eddigi tapasztalatok szerint a legszerencsésebbnek mutatkozott oly vegyüléket fogadja-e el, a mely által a polgárok szabad tevékenységének és a birói függetlenségnek több tér nyittatván, egyszersmind az esküdtszéki intézvény behozatala által a visszaélések ellen biztosíték nyújtatnék. Mondom, mig ez nem történik, addig ezen intézménynek behozatala nem mutat egyébre, mint ezáltal a büntetőjog terén egy oly viszonyt előidézni, a mely több hasonló veszélyü viszonyokat vonva maga után, elébb utóbb, épen azokon fogja magát megbőszülni, a kik ily könnyű szerrel, nem mondom könnyelműen, szándékolják keresztülvinni az ily vészthozó törvényjavaslatot. Azonban biztat a remény, hogy az átalános tárgyalás folytán nem fog senki találkozni e házban, a ki a büntetőjog fontosságát szem előtt tartva, egy ily nemzeti geniusunkkal, és alkotmányos érzelműnkkel ellenkedő intézményt el-