Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-338

156 338. országos ülés május 6. 1871. bizottság, a legnagyobb figyelemmel ós gonddal meghallgatván tökéletesen angolul értő egyéneket, kik Angliában hosszabb ideig laktak, s igy nemcsak az egyes kifejezéseknek grammaticai értelmét, de horderejét is megbírálják: a szöveget ezek meghallgatása után állapította meg. Épen azért hozattak javaslatba azon irályi módosítások, melyek a központi bizottság jelentésében foglaltatnak. (Helyeslés.) Elnök; Méltóztassanak kimondani, hogy a szöveg ahoz értő ember által ki fog javíttatni. Következik a határőrvidóki posta és távírda póthiteléről szóló törvényjavaslat. Bujanovics Sándor jegyző (olvassa a törvényjavaslatot.) Szilágyi Virgil előadó (olvassa a központi bizottságnak a törvényjavaslatra vonatkozó jelentését.) Elnök: Elfogadja-e a t. ház a törvényjavaslatot átalánosságban 1 (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Következik a részletes tárgyalás. Bujanovics Sándor jegyző (olvassa az 1., 2., 3. és 4. szakaszokat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnák.) Elnök: A. törvényjavaslat átalánosságban és részleteiben elfogadtatván: a legközelebbi ülésben harmadszor fog felolvastatni. A napirend harmadik tárgya a királyi ügyészségekről szóló törvényjavaslat. Hodossy Imre előadó: A központi bizottság a minisztérium által előterjesztett törvényjavaslatot annak indokainál fogva a tárgyalás alapjául elfogadta, és annak szövegét , igen csekély módosítással, megtartotta. Miután az indokok, melyek a központi bizottságot, erre bírták ugyanazok, melyeket a kormány előterjesztett : fel vagyok meatve azon kötelességtől, hogy bővebben indokoljam ezen elhatározását, kérem ennek folytán, hogy miután a két szöveg közt lényeges különbség nincs, méltóztassanak a tárgyalás egyszerűsítése végett a központi bizottság szövegezését elfogadni. Lázár Ádám: Legyen szabad ezen törvényjavaslatra átalánosságban. a következőket megjegyezni. Miután csakis czélszerü anyagi és alaki büntető jog szolgálhat biztosítékul arra, hogy ugy a polgári szabadság, valamint a személy- és vagyonbiztonság, az állam érdekeinek, és a társadalom hivatásának megfelelőleg akként rendeztetnek be, hogy az által az állam czéljainak valósítása elérethessék: kétséget nem szenved, hogy a büntető jognak ez iránybani rendezése minden rendezett államnak egyik fő feltétele. Enélkül ugy az egyéni szabadság, valamint mindazon jogok, melyek ebből kifolyólag minden állampolgárt egyiránt megilletnek, kellőleg csak ugy lehetnek biztosítva, ha az igazságszolgáltatás lehetőleg független, és a hatalom irányában minden tekintetben szabadon álló egyének által gyakoroltatik, illetőleg hogy ha a birói hatalom oly széles, hogy más tényezők által nem körlátoltatik. A büntető eljárásban eddigelé a tudomány elvei szerint két rendszer divatozik, az egyik az úgynevezett vádló — accusatorius — rendszer, a másik pedig az úgynevezett kutató — inquisitorius — rendszer. Ezek körül különböző nézetek uralkodnak a jogtudósok közt, annál különbözőbb, és egymással ellentétesebb észleletek pedig a gyakorlati jogtudomány mezején, hogy az egyik valamint a másik irányban történtek kísérletek, anélkül azonban, hogy mindeddig akár a tudomány akár a gyakorlat férfiai nyilván és határozottan beismerték volna azt, hogy, ezen két eljárás közül, melyik felel meg inkább a büntető jog követelményeinek. A kutató eljárás, a hivatalos közbeavatkozás terén hivatalból államügyészekkel igyekszik az állami érdekek megóvásának ürügye, illetőleg leplealattmindazon bűntényeket, melyek talán magánosok vádlása következtében lehetnének érvényesíthetők, a szerint kikutatni, hogy ott az egyéni tevékenységnek, illetőleg a sértett fél működésének mi tér sem engedtetik. Ily eljárás áll fenn Német- és Francziaországban. Minő sikerrel, azt mutatják leginkább ujabb időben a Bismarck és Eapoleon-féle eljárások : mert a közerkölcsiségre az inquisitorius büntető eljárásnak kétségtelenül nagy befolyása van. A másik a vádlóeljárás, mely a magánvádlónak megengedi , hogy bizonyítékait akként állítsa össze, hogy a vádlott, vagy ennek védője, a büntető jog szabályainak kellő alkalmazása mellett, a büntető igazságszolgáltatás karját egyfelől teljesen ki ne kerülhesse, más felől pedig biztosíték legyen adva arra is, hogy az egyéni és polgári szabadság ne korlátoltassék. A vádló eljárás divatozik ma is Angliában, mindamellett, hogy némelyek, kik inkább a kutató eljárás barátai, némileg ellenszenvvel kisérik azt. Angliában vannak ugyan társulatok, melyek a vádló eljárás érdekében közremüködésöket felajánlják, de átalában ott az esküdtszéki intézmény, mely szemben a bíróságokkal képezi a szabadságnak azon védbástyáját, melynél fog bíróságokkal szemben szabadon és függetlenül nyilatkozhat, megadja azon súlyt, hogy a ténykérdésre nézve függetlenül és szabadon választott polgárok bíráskodnak; ellenben a törvényszék tagjai, legyenek azok akár kinevezettek, akár választottak, csak is az esküdtszék ítélete következtében mondhatják ki a bűn-