Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.
Ülésnapok - 1869-337
337. országos ölés május 5. 1871. 139 tartja, hanem én ezen kivételt ugy a büntető I igazságszolgáltatás érdekében, valamint a netalán vád alá kerülő polgárok érdekében megengedhetőnek nem tartom. Ugyan mi indította azelőtt a törvényhozó hatalmat, illetőleg a szokást arra, hogy a felségsértési egyátalán a notalis pereket a királyi táblához utasította ? Nem egyéb, mint az, hogy az államhatalom félt a notalis pereket rá bizni a választás alá eső' municipális bíróságokra, és hogy némely esetben talán volt is oka félni, azt tudjuk a történetből mert bizonyosan municipális bíróságok mellett a Martinovicsféle szomorú dráma nem fordult volna elő. A másik indok az volt, hogy a királyi tábla mellett székelt azon rettenetes, azonban bitorolt hatalmú királyi ügyigazgatóság, mely \ notalis perekben oly végzetes befolyást tudott | gyakorolni, mig a többi bíróságoknál csak ugy- I nevezett tiszti ügyészek vitték a felperességet. ' A harmadik indok talán az lehetett, hogy I a királyi táblának székhelyén, különösen Buda- j Pesten a központi katonai hatóság közelében J voltak, és ha netalán szükséges lett volna ka- | tonai hatalom felett rendelkezni, ezt hamarabb találhatták volna. De, t. ház, én azt hiszem, hogy mai időben ezen érvek többé nem léteznek. Nevezetesen az ország minden vidékein rendes királyi törvényszékek fognak felállíttatni, melyek épen oly megbízhatók lesznek Pozsonyban vagy Késmárkon, Eperjesen vagy akár hol, mint Marosvásárhelyi!, vagy Pesten; továbbá mindezen királyi törvényszékek mellett ugyan oly jogkörrel bíró közvádlók fognak alkalmaztatni, mint a központon levő hatóságoknál. Nemkülönben az ország különböző vidékein honvédparancsnokságok tanyázván, a netán szükséges katonai hatalom felett rendelkezhetnek, és igy ezt a vidéki törvényszékek is kezük ügyében fogják lelni. En tehát régi indokokból nem gondolnám a notalis pereket továbbra is a központ számára fenntartandónak. De különösen kell i elleneznem ezen 26. szakasz elfogadását, azért, I mertha az ily fontos perek mind a központba vitetnek: akkor az ország távolabb vidékén lakó. j soksor igen ártatlanul gyanúsított, megtámadott polgárokra felette nagy teher háromolnék. Ugyanis azok kénytelenek volnának védőkről már otthon in partibus , másodszor pedig, itt a központban gondoskodni , a mi a költségeket tetemesen növelné. Tessék meggondolni menynyivel drágább a rabtartás is itt a központon, mint a vidéken ; mennyire elhúzná a bűnfenyitő pereket azon körülmény, hogy azokban a hely színétől meszsze eső központi bíróság kénytelen eljárni, melynek három négy ezer mértföldnyi területről kell összefogdosni és összehordatni a sok gyanús és vádlott egyéneket; éhez járul a sok tanúkihallgatás, mi mind a központi bíróság teendőit szerfelett szaporítaná, az igazságszolgáltatást pedig lassúvá tenné. Ezen a polgári és a közszabadság érdekéből felhozott érveken kivül még azt sem hallgathatom el, hogy a 26. szakaszban csak ugy mellékesen oly bűntényeket codificalnánk, melyeket a magyar büntető törvénykönyv nem ismer. Ilyen a felséges uralkodó ház tagjainak megsértése, mely alatt mást akarnak értetni, mint az első pontban felemiitett felségsértés alatt. Ilyen továbbá a 2. pont alatt a „kőzcsendháboritás", mely ismét nem a magyar, hanem az osztrák büntető törvénykönyvből van átvéve. Igaz, hogy Erdélyben az osztrák büntető törvénykönyv tettleg fönnáll, de hogy ennek absolutisticus szakaszait a magyar törvényhozás beczikkekyezze, ezt senki sem fogja köztünk kívánni; nem akarnám még mellékesen sem az osztrák büntető törvénykönyv eme szakaszait oly kiterjedésben és oly magyarázatokkal beezikkelyeztetni, amint azok Erdélyben jelenleg fennállanak. Különben a 26. szakaszban a 3. kikezdésre stylaris észrevételem is volna, a mennyiben abban tévesen olyasmi mondatik, mintha a fent elősorolt bűnös cselekvények mindenike sajtó utján is követtethetik el ? Nem tudom felfogni, hogy példáulpénzjegy vagy közhitelpapir hamisítást sajtó utján hogy követhetnének el ? Ez különben csak stylaris kifogás. Mindezeket előre bocsátva, bátor vagyok a t. háznak becses figyelmébe ajánlani azt, hogy miután nem akarjuk a pesti és marosvásárhelyi királyi tábláknak büntető ügyekben első bíráskodási teendőit másra, mint a rendes illetékes királyi törvényszékre ruházni; miután továbbá nem akarjuk Pesten és Marosvásárhelytt a többi hasonrangu királyi törvényszékek rovására a kivételes központi bíróságokat reudszeresite ni, és miután nem akarjuk azt, hogy a 26. szakaszban felsorolt bűntények a rendes királyi bíróságok elől elvonattassanak, és mert az 1869. IV. törvényczikk már egyszer kimondta azt, hogy senkit illetékes bíróságától elvonni nem szabad : tehát a maga vidékén illetékes törvényszékek elébe tartozóknak tartom a 26. szakaszban emiitett bűntetteket is, azért indítványozom, hogy a 26, szakasz hagyassák ki. (Helyeslés bal felől.) Horváth Döme miniszteri meghízott : Vannak bizonyos kérdések, rnelyek, ha felvettetnek, önmagukban elárulják nem csak a kérdésnek fontosságát, hanem egyszersmind tanúsítják azonnal, hogy a kérdésnek melyik megoldása jár nagy aggálylyal. Ezen kérdés épen azok 18*
