Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-336

336. országos ülés májns 4. 1871. 115 millióval magasabbra vette fel, mint mennyire a multévi bevételek szerint jogosítva volt : — ugy, ha vannak olyanok, kik nem vizsgálván eléggé szorgalmasan a budgetet, magukat azon jó reményben ringatták, hogy hiszen — miután 68 óta mindig volt a papíron deficit, de a va­lóságban nem, mert az ország jövedelmei min­dig magasabbra rúgtak, mint a minisztérium ál­tal előirányozva voltak, — tehát most sem lesz deficit : azok nagyon fognak csalódni, mert ezen évben a budgetet deficit nélkül semmiféle mi­niszter sem lesz képes keresztülvinni. {Fölkiáltá­sok a szélső bal felől: Igás, ugy van!) T. ház! Az igazságszolgáltatás Magyaror­szágon 1868-ban mindössze i\ millió forintba került. Én nem mondom, hogy akkor az igaz­ságszolgáltatás Magyarországon kielégítő volt; biz az nem volt kielégítő, és így 4V2 millió fo­rintért is drága volt. Állítólag akartunk javíta­ni, vagy javítottunk rajta a következő évben, azaz 1869-ben, és körülbelül 600,000 forinttal többet adtunk ki rá, ugy hogy a kiadás 5.160.000 frtra rúgott; de megvallom, hogy a javítás nem volt nagyon észrevehető. {Igaz, ugy van! hal felől.) Most a pénzügyi bizottság véleménye sze­rint azon körülbelül 5 millió frt, a mennyibe eddig került az igazságszolgáltatás : meg fogna kettőztetni, sőt még a kettőzött összeg, azaz a 10 millió sem fogna elég lenni. Uraim, ha így a kiadásokat megkettőzzük: több, mintha meg­kettőztük volna magát az ország rendes be­vételeinek deficitjét is. Midőn tehát ily kérdés előtt állunk, mely az ország pénzügyeire ily nagy, nevezetes befo­lyással van, mely azokon — mondhatnám — gyógyithatlan sebet fogna ütni : én azt hiszem, hogy az által, ha azon törvényjavaslatot, mely ezen zavart okozza, en bloc elfogadjuk, magun­kon segíteni nem fogunk. Én t. ház csak egyetlen egy utat látok. (Hall­juk!) En egy utat látok arra nézve, mely ben­nünket ezen bajon keresztül visz, mely meg nem akadályozza azt, hogy ezen változás beálljon, melyen törvényszékeinknek keresztül kell men­niök, hogy a bíróságok és törvényszékek rende­zésére vonatkozó törvényjavaslat még ezen ülés­szak alatt keresatülmenjen és törvénynyé váljék, és ezen ut — nézetem szerint — az, ('Halljuk, halljuk!) hogy ha mi itt a részletekbe nem bo­csátkozunk, hanem átalános elveket állítunk föl. Én t. ház azt tapasztaltam, hogy a legna­gyobb baj abból eredt, hogy nem tudtunk meg­állapodni abban, hogy hová adjunk törvényszé­ket, hová ne adjunk törvényszéket, mert minden város kivan törvényszéket. Es ezen baj az által keltetett föl, hogy egyátalában azt mondtuk, hogy uj törvényszékeket fogunk fölállítani, mert az iránt sehol panasz nem emeltetett, hogy az országban elegendő törvényszók nincs; és mi­hebyt kimondjuk azon elvet, hogy az eddigi tör­vényszékek ezentúl is föntartatnak, meg fog szűnni ezen nehézség, (Helyeslés.) nem fog senki kérni uj törvényszéket és nem lesz senki meg­sértve, mert megmarad az a törvényszék, a mi századok óta volt. {Helyes, helyes!) T. ház! vannak azután némely más kérdé­sek. Midőn ugyanis azt mondjuk, meghagyjuk a törvényszéket, mindenütt a hol eddig voltak: ak­kor egy kis nehézséget találunk a városokban. A szab. kir. és rendezett tanácscsal ellátott vá­rosokban igenis eddig voltak térvényszékek, ha ezeket ezentúl is meghagyjuk. akkor nem fogunk nyerni semmit, (Halljuk, halljuk!) mert eddig a városok magok viselték a törvényszék költségét; de ha ezen költséget már most az országra rá rőjuk, akkor a financiális állapoton nem fogunk semmit segíteni. Az én nézetem t. ház az, {Halljuk!) hogy a törvényszék, ha oly helyen állíttatik fel, hol arra szükség van: ott lesz any­nyí ügymenete, hogy a nálunk behozott jogügyi dijakból a költségeket a városok önmaguk kifi­zethetik. Nem szükség, hogy az ország az igaz­ságszolgáltatásból jövedelmet akarjon húzni, hogy nyerészkedjék, nagyon sokat ér el már akkor : hogy ha neki nem kerül az igazságszol­gáltatás pénzébe, nem hogy abból jövedelmet húzzon. Tehát t. ház! ha azt mondanók ki, hogy adunk mindazon városoknak törvényszéket, a melyek elvállalják a biztosítékot, a melyek biztosítékot nyújtanak az iránt, hogy ha a ren­des jogi dijakból a törvényszék költsége fedezve nem lenne, hogy azon fedezetet ők készek pó­tolni : {Helyeslés.) különben pedig az oly város­nak, a mely arra magát kötelezni nem akarja, azt mondjuk, ezen város bele fog kebeleztetni azon megye törvényszékébe, a melynek kebelé­ben van. (Helyeslés.) Vannak azonban szabad királyi és rende­zett tanácscsal ellátott városok, melyek most is a megyék székhelyeit képezik, ezekben mindig két törvényszék volt, a városi és megyei tör­vényszék. Ez nagy anomália és fölösleges. Ha az ügy több, szaporítani kell a birák számát, de két külön törvényszék egy városban, nézetem szerint képtelenség. (Helyeslés.) Azért azon váro­sokban, melyek a megye székhelyei és melyek­ben ugy is van a megyének törvényszéke, ezek­ben természetesen ezentúl csak egy törvényszék lenne és ezen törvényszék hatásköre kiterjesztet­nék ugy a városra, mint a megyére. Kivételt ez alól csak Buda-Pestre kellene fölállítani. Buda-Pest már magában oly nagy és itt annyi törvénykezési ügy fordul elő, hogy két törvény­15*

Next

/
Thumbnails
Contents