Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-336

1 14 336. országos ülés május 4. 1871. Ámbár igen sokba kerülne, mint mondám, e tervezett törvényszéki rendezés; mindamellett nem találom, hogy annyira tették volna a birák fizetését, hogy olyan ember, kiben mind jellemileg, mind képzettségénél fogva tökéletesen meg lehessen bizni, vállalkozzék e hivatalra. T. ház! E törvényjavaslat, mint mondám, nemcsak nem fog az igazságszolgáltatás igényeinek megfelelni, hanem, a mi szintén igen komoly dolog : tönkre teszi az ország pénzügyi viszonyait : mert bennünket oly állapotba fog hozni, hogy a rendes bevételekből nem fedezhetjük rendes kiadásainkat. Ez pedig igen komoly állapot. Igaz, ha még a dolog csak ott marad,' hogy majd nyomtatunk kincstári utalványokat, mig ezeknek beváltási ideje el nem jő, addig ezt nem érezzük. De mikor egyszer a kincstári utalványok vagy akármi módon csinált adósságok kamatainak fizetésére kerül a sor: akkor meg fogjuk érezni, megérezzük mindenesetre abban, hogy financiális állapotunk tönkre lesz téve, mert rendes kiadásainkat nem birjuk fedezni rendes bevételeinkből. És ekkor meg fogjuk akadályozni hazánkban a haladást, s lehetetlenné fogjuk tenni annak anyagi íölvirágozását. Azt méltóztatnak tudni, — sajnos, tudjuk mindnyájan, hogy hazánk századokon át hátramaradt Európa mögött. Ha nem tartjuk rendben pénzügyeinket, lehetetlen lesz elérnünk Európát haladásában. Azt is ki kell mondanom, t. ház, hogy a kormány — nézetem szerint — nemjárt el a kiadások körül elég takarékossággal. Évről évre szükségtelenül növesztette, fokozta a központi igazgatás kiadásait, fokozta annyira, hogy most háromszor annyira megy a kiadás, mint azon első esztendő alatt, midőn a magyar kormány át vette az administratiót. Némelyek azt hiszik, hogy egy kormánypártnak az országgyűlésen kötelessége: a kormányt mindenben pártolni. Pedig ez, uraim, téves nézet; épen ezen urak, kik a kormányt ebben is pártolták : tették magukat felelőssé az ország előtt azért, hogy az országra nehezedő terhek nagyok, hogy az ország pénzügyi viszonyai rendben nincsenek. Ha van valahol a világon parlamentális kormány, és ha van pártfegyelemről, pártösszetartásról helyes fogalom, az bizonyosan Angolországban van. Méltóztassék megnézni, csak e napokban mi történt Angolországban. Ott van minisztérium, melynek közel 150 szavazattöbbsége van az alsóházban, és mely az országban nagy bizalomnak örvend. A minap előterjesztette budgetjét; ezen budget nem mutat deficitet, mert Angolországban olyast nem ismernek, hanem csak a szükséges kiadásoknak — melyek többek az idén mint a múlt esztendőben — fedezésére bizonyos uj jövedelmi forrásokat jelöl ki. Igen, de ezen források visszatetszők voltak, és a kormánypárt nem támogatta nagy mérvben a kormányt, hanem az első szavazásnál a kormány, daczára ezen 150 szavazat többségének, csak 27 szavazattöbbséget nyert: 27 szavazattöbbséget oly házban, a mely teli háznak volt mondható, miután 658 képviselő közül körülbelül 500 volt jelen, tehát ily teli ház mellett is csak csekély többséget nyert. A mi kormányunk természetesen nem gondol azzal, hogy milyen a többség; igy például lerontotta a népképviseletet 13 szavazattöbbség, gel, behozta avirilis szavazatot, alkotott kasztots erre elég volt 13 szavazattöbbség. A mi kormányunk megelégedett ennyivel. De az angol kormány nem ugy gondolkodik. Neki csak 27 szavazattöbbsége levén, azonnal visszavonta budgetjét, visszavonta azon adókat, melyek ellen kifogás történt, és egészen uj budgetet terjesztett a képviselőház elé. így járt el oly kormány, mely nemcsak azt várja, hogy többség legyen, legyen az akár nagy, akár kicsiny: — hanem nézi azt is, hogy eljárása megelégedéssel és megnyugvással fogadtatik-e szerte az országban. (Helyeslés.) Ha nálunk a többség akár itt a képviselőházban van, akár már a conferentiák alkalmával is a kellő pressiót gyakorolná a kormányra : akkor nem fogta volna bizonyosan fokozni ezen költségeket annyira, mint a mennyire már is fokozta. Lehetnek, nem mondom és nem akarom hinni, hogy a képviselőházban léteznek, hanem vannak talán országszerte emberek, kik azt gondolják : mit bánjuk mi, ha deficit van, csak legyen hivatal elég, hogy nekünk is jusson belőle. (Igaz! Igaz!) S e szerint sokkal nagyobb fontosságú dolog előttük az, hogy alkottassák minél több hivatal, akár milyen legyen aztán az ország financiális helyzete. Igen, de a törvényhozónak ugy eljárni nem szabad. Most, t. ház, az 1871-ki költségvetés tárgyalását nem régen fejeztük be. Ott vagyunk, hogy rendes kiadásaink fedezésénél egy negyed millió deficittel állunk szemben. De az összes deficit, melyet a költségvetési törvényben megszavaztunk, 187

3 millióra megy. Ez pedig nem minden ; mert azóta előttünk fekszik a fiumei kikötő költsége, melyre ismét 13 millió frt szükséges, mely összegből már az idén egy millió forintnyi póthitelt kivan a miniszter. Továbbá előttünk van egy más költségvetés: a határőrvidékre nézve, mely meghaladja a félmilliót, g igy ezen évre deficitünk már több 20 milli^. nál. Már, t. ház, ha a deficit 20 millióra meg„ és pedig daczára annak, hogy az előirányzó^ bevételeket a pénzügyminiszter több mint gj