Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-336

112 330 országos ülés május 4. 1871. hogy a 13-ik § 2-ik bekezdése ekképen módosittassék: „A törvényszéknek azonban jogában áll, különös fontos esetben egyik birói tagját, különben pedig a járásbirót bizni meg a végrehajtással." (Helyeslés.) Ivacskovics György jegyző (olvassa Ghyczy Kálmán módositványát.) Hodossy Imre : Nem ellenkezik a központi bizottság felfogásával azon módosítás, melyet Ghyczy Kálmán képviselő ur előadott, és azért módositványát elfogadom. Elnök : Elfogadja a ház Ghyczy Kálmán módositványát? (Elfogadjuk!) Tehát e §. e módositvány szerint fog kiigazittatni. Ivacskovics György jegyző (olvassa a 14. szakaszt.) Hodossy Imre előadó : E §. ugyanazt mondja, a mit a 12. szakasz, kérem tehát ezt is a szerint kiigazittatni, mint a 12-dik szakaszt, t. i. csak igy kezdődnék: „Az első folyamodásu bíróság kezelő személyzete," stb. következik. (Helyeslés.) Elnök : Elfogadja a ház a központi bizottság előadójának véleményét? (Elfogadjuk!) Tehát elfogadtatik, és a szerint igazittatik ki. Ivacskovics György jegyző (olvassa a II. fejesetet, a 15. szakaszt.) Simonyi Ernő: T. ház! Bátor vagyok ezen fejezetre egy módositványt indítványozni, (Halljuk!) illetőleg indítványozni a fejezet kihagyását, ós helyére más §§-ok tevését. E fejezet, mely csupán egy §-ból áll, oly egyszerű, hogy ennél alig lehet valami egyszerűbb. De tulajdonképen nem is old meg semmit, hanem csak azt mondja, hogy a kérdés, mely itt volna megoldandó, egy más törvényben fog megoldatni. Én t. ház, részemről helyesebbnek tartom, ha azon kérdés, melynek itt kell megoldatnia, e helyen oldatik meg. Nem titkolom tehát azt, hogy én e fejezetnél egy oly indítványt kívánok tenni, mely mellőzné azon munkálatot, mely már a t. ház előtt: mint a 25-ös bizottság munkálata ismeretes. (Halljuk!) Ez t. ház, oly törvényjavaslat, mely máirég adatott be az országgyűlés elé, közel két éve, és mely az elsőfolyamodásu bíróságok székhelyei és kerületeinek meghatározásáról intézkedik. Méltóztatnak tudni t. ház, hogy igen nagy és igen fontos nehézségekkel találkozunk ezen törvénynek meghozásában. Én részemről azt hiszem, hogy ezen nehézségek onnét származnak, mert ezen ügy elintézésében a kormány nem a helyes irányból indult ki. Mihelyt mi, mint tőrvényhozás belebocsátkozunk a részletekbe, azonnal felköltjük az emberek legroszabb indulatait. Felköltjük a kapzsiságot, az önzést, az irigységet, mert többet ígérünk nekik, mint eddig volt. Felköltjük a kapzsiságot, mert mindenki az ígéretnél minél többet akar megkapni; felköltjük az önzést, mert mindenki magának akarja azt, és felköltjük az irigységet, miután mindenkinek nem adhatjuk meg. Hogy ez igy van: mutatja azon körülmény, n

°gy e javaslat már hónapok óta fekszik itt előttünk. Lehet mondani, hogy százakra mennek azon küldöttségek, és sokkal többre mennek azon kérvények, melyek az ország minden részeiből a képviselőházhoz, a minisztériumhoz s a képviselőkhöz jönnek. Mindenki törvényszéket akar, mindenki járásbíróságot, s mi, a legjobb akarat mellett, sem egyeseknek, sem valamenynyinek kéréseit kielégíteni képesek nem vagyunk. Azon nagy érdekeknél fogva, melyek ezen tárgyhoz kötvék, igen természetes és megbocsátható is, hogy az országban a választók a legnagyobb pressiót gyakorolják a képviselőkre. S e választók képviselői közül — a legjobb akarat mellett is — igen kevés van, ki képes volna eleget tenni ily körülmények között. T. ház! (Halljuk!) En nem hiszem, hogy lehetséges legyen, ezen irányban megindulva, jó törvényt alkotni, mert, mint mondom, az irány, melyből a kormány kiindult: rósz volt. Tudjuk mindnyájan, hogy először a kormány terjesztett elő egy javaslatot, ezen javaslat azonban nem eredményezvén megelégedést, az ország különböző kerületeinek képviselői összehivattak s ezek vették tanácskozás alá, ezek dolgozták azt át s ezek készítettek egy uj tervezetet. Igen, de ezen tervezet ismét nem talált megelégedésre s a miniszteriura ezen tervezeten ismét változtatott és ujra behozta a házba. Ekkor a ház ismét nem találta magát kielégítettnek, s a 25-tös bizottságot küldte ki. A 25-ös bizottság keresztül ment ezen munkálaton néhány hónap alatt, és ekkor, a minek legelőször kellett volna történni, eszébe jutott a kormánynak: s azt monda, hogy jó lesz az érdekletteket is meghallgatni. Nem akarták egyenesen azt mondani, hogy most már meghallgatjuk a megyéket, kerületeket, vidékeket és székeket: hanem hát azt tették, hogy közölték a megyékkel és kértek tőlük bizonyos tekintetben fölvilágosítást és tanácsot. A megyék legtöbbjei, igen helyesen cselekedve, mellőzték a korlátokat, melyeket a kormány nekik előszabott és bele mentek az egész kérdésbe és véleményt adtak a törvényszékek és járásbíróságok székhelyeire nézve. Ezen felvilágosítással ezen munka most ujra a 25-ös bizottság kezeiben ' van. A 25-ös bizottság ezeket figyelembe véve, i ujra átdolgozta a tervezetet, és mint tudjuk, e