Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-336

]08 38e- országos ülés május 4. 1871. nem épen ezen szó: „alkalmazandó* mutatja, hogy a fennálló anyagi törvényekre hivatkozik némileg e törvény is, és ezen törvényjavaslat­nak semmi esetre sem lehet hivatása: ugyan­azon törvényeket most megszüntetni vagy meg­változtatni, igy tehát már e tekintetből sem pártolhatom a beterjesztett módoaitványt. A t. képviselő ur továbbá különösen kiemelte azt, hogy ezen ülnöki intézmény az 1869. IV. tör­vény czikk elveivel egészen ellenkezik, és különö­sen arra fektet súlyt, hogy jövőre más biró nem alkalmazható, és nem is ítélhet mint csak j az, ki azon kellékekkel bir, melyek azon tör­vényben föl vannak sorolva. De kérdem, minden átalános törvény mellett nem lehetnek-e kivételes törvények ? Tessék a pol­gári perrendtartást tekinteni. Ott van a választott bíróság intézménye. Ez szintén ellenkezik az 1869. IV. törvényczikkel, és ime a választott bíráknál kivánjuk-e mi azon kellékeket, melyek azon IV. törvényczikkben elő vannak sorolva. Vagy azt gondolja-e, hogy azon 1869. IV. tör­vényczikk által a polgári perrendtartás eme helyzete meg van szüntetve? Semmi esetre sem ellenkezik tehát ezen ülnöki intézmény az em­iitett törvénynyel. De továbbá törvénykezési tekintetben ezen intézmény fölállítása tulajdon­képen a reform követelményeként tekintendő. Csak nézzünk szét egész Európában! P. o. Fran­eziaországban a kereskedelmi törvényszékek egé­szen kereskedőkből és iparosokból vannak össze­állítva, és nincs panasz rajok. Vegyük továbbá Németországot, hol az „Algemeiner Handelstag" világosan átalános elvül kimondotta azt, hogy a kereskedelmi és váltó-ügyek oly törvényszé­kek által intéztessenek el, melyek egy jogtudós­ból és két kereskedelmi szakértőből állanak. Es t. ház, nem is áll az, mit a t. képvi­selő ur felhozott, hogy kereskedelmi ügyeknél a jogkópzettség különösen szükséges. Igen is szükséges az is, de a kereskedelmi ügyekben leginkább a kereskedelmi viszonyok veendők te­kintetbe. Ezek iránt a biró a szakértőket meg­hallgathatja ugyan; hanem, ha a biró meghall­gatja is a szakértőt: még sem fogja az ügyet oly tökéletesen megérteni, mintha maga szak­értő volna, és a szakértő mindenesetre sokkal igazságosabban fog ítéletet hozni, a mint azt egyébiránt egész Európában a tapasztalat bizo­nyítja. Ezen intézmény behozatala tehát első lépés a reform terén, és ha mi most ezen ül­nöki intézményt elvetjük, némileg praejudicálunk a kereskedelmi törvénynek, hol ha ezen kérdés elő íog fordulni, határozni fogunk a fölött, vajon a kereskedelmi ügyek jövőre mi módon és mily törvényszékek által intézendök el, s ha mi most ezen intézményt elvetnők per tangen­tem : oly fontos kérdésben határoznánk, mi fö­lött egész Európában mind a jogtudományban, mind pedig a joggyakorlat épen most határoz. Épen azért én a módositványt el nem fogadha­tom, és kérem a t. házat, a §-t ugy elfogadni, a mint van. Erős érv erre nézve az is, hogy ha mi ezen §-t kihagynók, akkor a kereske­delmi tőzsdei bíráskodást meg kellene szüntetni \ pedig azt senki sem állítja, hogy ezen utóbb, bíráskodás az említett törvényczikkel ellenke zésben van. Azért is kérem a módosítás el­vetését. Irányi Dániel: T. ház! Ha volt is szükség a kereskedelmi ülnökökre akkor, midőn a kereskedelmi törvény behozatott, t. i 1840 — 41-ben, a midőn még alig voltak jogtudósaink között olyanok, kik a váltó és kereskedelmi ügyekben jártasak lettek volna: ezen intézmény fentartására ma már, véleményem szerint, egy­átalában nincs szükség, mert most a váltó és kereskedelmi bírák csak oly jártasak a kereske­delmi ügyekben, mint magok a kereskedők; a mi pedig a jogi kérdéseket illeti: kétségtelenül sokkal inkább fölöttük állanak a kereskedők­nek, semhogy ezek amazokkal csak mérkőzni is akarnának. Elvégre a kereskedelmi ügyekben netalán járatlan bíró, vagy ha oly ügy fordulna elő, hol különös szakismeretre van szükség, meg­kérdheti a kereskedőt, épen ugy mint más ügyekre nézve is történik ily megkérdezés, hol szakismeretre van szükség; de hogy azoknak, kiknek csak gyakorlati ismeretök van a váltó­és kereskedelmi ügyekre nézve : oly hatáskört tulajdonítsunk, mint azoknak, kik a törvények­ben átalán fogva jártasok, az a jó igazságszol­gáltatással ellenkezik. Ha a t. előttem szóló a váltó-törvényszékek tagjait megkérdezi, ha azok őszintén felelnek, azt fogja tőlük hallani, hogy a kereskedelmi bírák ugyan igen kevés hasznára vannak az igazságszolgáltatásnak, hogy tőlük igen ritkán kapnak, sőt kérnek oly véleményt, melyre nézve magok előre tájékozva nem lettek volna. En ennélfogva Véesey Tamás t. barátom módositványát pártolom. (Helyeslés abal oldalon.) Horváth Döme az igazságügymi­niszter képviselője: T. ház! Én Véesey t. képviselőtársam módositványát tüzetes in­dokolása daczára sem fogathatom el a követ­kező indokoknál fogva. Méltóztatnak emlékezni rá: — t. képviselőtársam mellesleg hivatko­zott is rá. hogy arról, miszerint a kereskedelmi ülnököknek a váltó- és kereskedelmi ügyeknél bírói szerep adatott, tüzetesen az 1840. váltó­törvény II. részének 5. és 11. §§. rendelkeznek. Ezen §§-ok nemcsak azt állapitják meg, hogy I például a vidéki vátótörvényszékeknél két krees-

Next

/
Thumbnails
Contents