Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-314

3!4. országos ülés márczius 20 1871. g j tegnapelőtt mondott, mert ő csak azt mutatta, hogy a pénzügyi bizottság helyesen cselekedett akkor, midőn a hitelműveteleket külön kimu­tatta s midőn beirta a budgetbe mindazon té­teleket. Hiszen ez ellen nekem semmi kifogásom nem ?olt, sőt czélszerünek találtam ezt ón is. A pénzügyér ur azt mondotta, hogy nem átfutó tételek ezek, hanem nagyon is komoly tételek. Én szintén elismerem, hogy ezen té­telek nagyon komolyak: de mivel komolyak, nem kellett volna kétszer bevenni s kétszer be­számítani. Igaz, hogy ez más budgetben is ugy van, hogy egyik tétel valamely rovatban bevétetik s azután a másik rovatban, hol szó van róla, újra beiratik. De azon esetben, s mindenesetre tudni fogja az előadó ur, hogy ha valamely tétel másodszor fölhozatik akár valamely budgetben, akár magán-könyvtartásban : akkor hozzá teszik „pro memória" és nem számítják be ; hanem csak ugy, emlékeztetésül teszik oda. Itt pedig mindezen tételek kétszer beszámíttattak; ez hibás, ez az összeadást meghamisítja. — A kiadásokból min­denesetre le kell húzni a vasut-épitésekre szánt 22 milliót, mely kétszer fordul elő; te kell húzni a két milliót, mely a Duna-szabályozásra ada­tik. Ez oly annyira igaz, hogy Wahrmann t. képviselő ur, ki a könyvvezetést ismeri, el fogja ismerni azt, hogy nem szabad kétszer beszámí­tani ugyanazon összeget; hanem oda kell tenni „pro memória." S ez annyira igaz, hogy a tegnapelőtti ülés után, midőn szerencséin volt a t. pénzügy­miniszter úrral szintén e tárgyról beszélni, az ő végfelelete az volt: igaz, nem kellett volna kétszer összeadni. De épen az összeadás ellen szólaltam föl; mert ha azon tételeket kétszer adják össze: meghamisítják az egész összeadást. Ezt szükségesnek tartottam a tegnapelőtti ülés­ben tett állitásom igazolására fölhozni. Széll Kálmán előadó : Én a t. ház­nak kegyességével visszaélni nem kívánok ; csak azt akarom constatálni, hogy a t. képviselő ur ma is ugyanazon okokat hozza föl, mely okok­ból a szombati ülésben a budget összeállításá­nak ily módját, átalánosságban támadta meg. Én tudom, hogy a t. ház az ismétléseket nem szereti, és épen azért én mindazokat, miket szombaton mondtam és mikből ma is azon hely­zetben vagyok, hogy semmit vissza nem vonok, ismételni a t ház előtt nem kívánván : a t. ház türelmét ujabb válaszszal azokra, miket a kép­viselő ur mondott , igénybevenni nem fogom. (Helyeslés.) Bujanovics Sándor jegyző (olvas) Rendkívüli kiadások. I. Az 1871-ik évre megállapított közös­ügyi kiadásokból a magyar korona országait il­lető összeg 7.646,202 frt. II. Miniszterelnökség: Codifieationalis mun­kálatokra 50,000 frt. III. Belügyminisztérium 83 3,204 frt. IV. Pénzügyminisztérium 10.746,037 frt. (Olvassa az V. — VI. — VII. fejezeteket. Olvas­sa a ,,Hitel- és pénstármüveleti levétel I.— II.— III— IV.— V. — VI. jejeseieit), melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; (olvassa a 4. %-t.) Széll Kálmán a központi bizott­ság előadója: A pénzügyi bizottság meg­jegyzi, hogy három osztály előadója a 4-ík §. első bekezdésének utolsó előtti sorában e szó elé: „hitelművelettel" a szövegbe igtatandónak tartották e szót „ ideiglenes". Az osztályok többsége azonban azon nézet­ből indult ki, miszerint a 4-ik §. utolsó bekez­dése, mely elrendeli, „hogy az ezen hitelműve­letek folytán származandó függő adósság azon arányban lesz visszafizetendő, a melyben az érintett államkövetelések befolynak" : eléggé vi­lágosan és határozottan jelenti azt, hogy ezeu törvényben adott fölhatalmazás alapján bármily módon eszközlendő hitelművelet csak függő adós­ság lehet. Ez okból az osztályok többsége azon szó­nak közbetételét el nem fogadta; a pénzügymi­niszter egyébiránt kijelentette, hogy ezen tör­vényjavaslatban neki adandó fölhatalmazás által nem érzi és tekintettel a 2-dik bekezdés vilá­gos kikötésére sem ő, sem bárki más nem is érezheti magát hivatva és fölhatalmazva egyéb­re, mint függő adósságot képező hitelműveletnek létesítésére. Ghyczy Kálmán: A most fölolvasott §§-ban, t. ház, a pénzügyminiszter ur fölhatal­maztatik arra, hogy a 18.542,362 frtra számí­tott hiányt kamatozó kincstári utalványokkal, vagy más megfelelő hitelmüvelettel fedezhesse. Ezen fölhatalmazás oly átalános, oly tág értelmű, hogy abban benfoglaltatik a fölhatalmazás arra is, hogy a miniszter ezen hiányt állósitott adós­ság, rendes államkölcsön fölvételével is fedez­hesse. Ily meghatalmazás, ily jog megilleti az or­szággyűlést a nemzet irányában; de ily fölha­talmazást az országgyűlés, nézetem szerint, másra nem ruházhat át, ha eleget akar tenni a fele­lősség azon igényeinek, melylyel az ország irá­nyában tartozik. (Helyeslés.) A pénzügyi bizottság ezen okból azon vé­leményben állapodott meg, hogy ezen §. első bekezdésének utolsó sorában ezen szó : „megfe­lelő" ezzel cseréltessék föl: „ideiglenes." Azaz, 12*

Next

/
Thumbnails
Contents