Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-314

314. országos ülés mérczitts 20. 1871. 81 Mosbourg franczia érdekben tettleges föllépésre, ,concours actif" szólította fül még azon esetre is, ha Oroszország jelenlegi tartásában megmaradna. Erre Beust azt mondja Mosbonrgnak, hogy vannak parancsoló okai, melyek őt ebben akadályozzák, s hogy ezeket Napóleon, Favre és Thiers is ilyeneknek ismerte el. S mit kértek a franeziák, jelesen Thiers, Bécsben, szeptember hóban? „Quant aux demandes speeiales qu'il avait á adressera Gouvernement Imperial et Royal, elles se bornaient a peu prés aux deus points suivants. D'abord qu'on prit le Gouvernement actuel de la Francé au sévieux et qu'on l'acceptát avec confianee; cusuite qu'on se soignit aux tentatives de mediation qui seraient faites par d'autres Puissances et particulierment par la Russie." Erre íelel Beust Apponyihoz irt levelében: kérik, hogy a franczia kormányt ismerjék el, és hogy AusztriaMagyarország a többi hatalmasság mediatio kísérleteihez csatlakozzék, nevezetesen pedig Oroszoi szagéhoz. Ezt Beust tökéletesen helyesli, azt mondván: hogy ő is erősen meg van győződve, miszerint a kezdeményezésnek Oroszország részéről kell jönni: „Les idées de M. Thiers au sujet d'une médiation eventuelle repondaient tout a fait aux notres. Nous avions déjá suggéré aussi bien á Londres qu'á St. Pétersbourg l'opportunité d'une médiation colleetive et nous avions toujours été d'avis que i'initiative dévait partir de St. Pétersbourg, Nous ne pourrion done voir qu'avec une entiére satisfaction le succés de la mission de M. Thiers et on nous trouverait toujours disposés a nous joindre aux efforts qui seraient tentés par la Russie aíin de mettre un terme aux calamités de la guerre." Mily deferentiával volt Beust mindig az orosz irányában, kitetszik továbbá a Belgium iránti kérdésben is, hol, mint Simonyi barátom észrevette, Beust Angliának adott szavát ismét visszavette, midőn Oroszország ugy akarta. Bloonrfield ugyanisirja Granvillenak szeptember 22-én, hogy, mivel Pétervártt többé nem hajlandók résztvenni a Belgiumot illető szerződésben, Beust nem látja annak sürgősségét, hogy Osztrák-Magyarország ilyféle kötelezettséget vállaljon. „His Excellency replied, that looking to the form in which te Treaty was drawn up, the terms could hardly apply to Austria; and he undershood moresver, from St. Petersbourgh, that the Russian Goverment wera no longer inclined to become a party to it." Count Beust seeins entirely to approve ot this fresch guarantee of the indepedence ad neutrality of Belgium; but, under present circumstanees, he does not see any urgent neason for KÉPT H. NAÍIŐ. 18f2, XV. Ausztria-Hungary entering intő any similar engagement." Ily előzmények után nem lephet meg, ha a Kékkönyvben azt olvassuk, a mit már Simonyi barátom is idézett, t. i., hogy az orosz czár és miniszterei nem vonták vissza tilalmukat arra nézve, hogy Ausztria mozdulhasson. „The Emperor of Russia and his minister spoke in the kindestway to M. Thiers; but, after all, they gave nothing but fine words; they did not witharaw their prohibition against Austriasmoving." Ha Tisza Kálmán, t. barátom, ezen utolsó idézésnek fontosságot nem tulajdonit: nézete ellen fölhozhatni, hogy midőn sem Lyons, sem Granville, sem a franeziák egyike sem tesz észrevételt e tilalom megemlítésére, ők ezt ismeretes ténynek vagy viszonynak veszik, s nem pletykának, mint Tisza barátom, s ezért mi is az értesültek után indulva, nagyobb joggal ténynek vehetjük, semmint a t. képviselő ur, ki mint nem értesült e tényt csak azért is tagadja, mert ez mi reánk nézve gyalázat volna. Megemlíti Tisza Kálmán, t. képviselő, azt is, hogy Simonyi barátom, midőn a prágai békekötés egyszerű félretolását a porosz által helyteleníti, a német egységet ellenzi; mert hisz e békekötés ezen egységnek útjában állt: az utóbbi igaz, hanem t. barátom nem magát a félretolást helytelenítette, hanem csak a modort, melylyel történt erőszakosan s egyoldalulag anélkül, hogy a szerződők másik felét csak megkérdezték volna. Fordulok most a t. miniszterelnök úrhoz, ki azt mondja, hogy ő a szigorú neutralitásnál egyebet nem akart, és azért az orosz őt erélyesebb föllépéstől nem is tilthatta el, és hogy ö az orosztól nem félt ; mert ha félt volna, épen a francziát kellett vala segítenie. Lehetne e két állítás fallaciáját több oldalról kimutatni; lehetne mondani, hogy a tilalmat a tartózkodó ellenében is kimondhatni a végett, hogy még jobban tartózkodjék ; lehetne mondani, hogy az okos ember engedelmeskedik a tilalmat megelőzve is; a második argumentumra pedig mondhatni, hogy ez csaknem olyan okoskodás, mint azon katonáé, ki, mert a háborúban eleshetik, magát már minden csata előtt agyonlövi; lehetne ezekre még mást is felelni, ha a fődolog nem az volna, hogy a diplomatiában inkább Beust, mint a miniszterelnök ur képviseli Osztrák-Magyarországot, a mit épen minekünk kell átalánosan véve sajnálnunk. Hogy pedig Beust akart is, nem is akart, és habozott, mert félt: ezt részint a fönebbi idézetek bizonyítják, részint a többek közt még azok is, melyeket előhozandok. Beust Julius 20-án kimondta a neutralitást: „Le Gouvernement Imperial et Royal doib gar11