Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-314

314. országos ülés márczias 20 1871. i l törvényeit. A német egység akkor lesz befejezve, mikor — mint Olaszországhoz hozzájött Velencze és Róma — hozzájönnek Németországhoz az osztrák tartományok mind. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Az, hogy óhajtjuk, vagy nem óhajtjuk: nem tartozik ide. En részemről óhajtom. A természet törvénye az, hogy teljesen magához vonja ama tartományokat, mint a delej a vasacskát; és önként következik, hogy mi, a kik attól nemcsak nem félünk, de sőt óhajtjuk, barátai vagyunk a német egységnek; de hogy azok a kik világosan kimondják, hogy ők Ausztria fönmaradását óhajtják, szivböl óhajtják és egyszersmind azt hirdetik, hogy ők a német egységnek nagy barátjai, hogy ezt miképen lehet összeegyeztetni, ezt én nem értem. (Helyeslés a szélső hal oldalon.) Ezeket voltam bátor Irányi t. barátom indítványára nézve előadni. Trefort Ágoston: A vita jelen stádiumában, midőn a vitának nincs teste és a szónak semmi gyakorlati értelme : elállók a szótól. (Helyeslés.) Horn Ede: T. Ház! Azon jeles beszédben, melyet igen tisztelt vezérünk Tisza Kálmán tegnapelőtt mondott , oly kitűnően ecsetelte pártállásunkat és igazolta semlegességi politikánkat : hogy úgyszólván semmi mondanivalóm sem maradt ezen irányban. Ha mégis egykis türelemre kérem a t. házat, erre két személyes körülmény késztet. (Halljuk!) Az egyik az, hogy én voltam első e házban, ki annak idejében Julius 13-dikán, még a háború előtt, erélyesen felszólaltam a semlegesség mellett. A másik körülmény az, hogy nemcsak Francziaországot laktam 16 éven át, hanem Paris megadása óta kétszer volt már alkalmam Francziaországot meglátogatni, és ennek következtében tán az ottani körülményeket, melyeket itt többször emiitettek, valamivel jobban ismerem, mint egyik, vagy másik képviselőtársam. Mondottam már, t. ház, hogy teljesen egyetértek igen tisztelt barátom Tisza Kálmánnal, midőn a kormány a semlegességi politikát helyesli. Igazolt volt e politika akkor, és még ma is helyes. Teljes egyetértésben vagyok Tisza Kálmán tisztelt képviselőtársammal abban is, hogy rokonszenvét nyilvánítja a német egység iránt. De ha a két pontban tisztelt elvtársammal és a ház túlnyomó többségével teljesen egyetértek : nagyon sajnálnám, ha e háromnapi vita azon benyomást hagyná maga után, mintha a magyar országgyűlés minden rokonszenve csak a győztes német császárságot illetné, mintha közömbösek, vagy ellenséges indulattal volnánk a legyőzött franczia nemzet, az életéért küzdő franczia köztársaság irányában. Nem hiszem, hogy ez volna a t. háznak érzelme ; de be kell vallani, hogy hallottunk többet egy beszédnél, mely e gyanúsításra ürügyet szolgáltathat, és mely válasz nélkül annál kevésbbé maradhat, minthogy a baloldaltól jött, és oly férfiak részéről jött, kiknek szabadelvüségükben nem szoktunk kételkedni. így például többek közt nagyon tisztelt barátom Ivánka Imre tegnapelőtt azt mondta, hogy a bécsi kormány el nem ismerhette a franczia köztársaságot, mert akkor törvényesen nem is létezett, és hozzá tette, hogy az még ma sem létezik sajátképen, mert annyi a fönállása ellen intézett ármánykodás, annyi a zavargás Francziaországban, hogy senki sem kezeskedhetik a köztársaság fönállásáróL Könnyű volna visszautasítani az ellenvetést és azt kérdeni tisztelt képviselő barátomtól: hát oly nagyon megszilárdult-e a bécsi kormány állása ? hát Cislajtániában talán nem ösmerik a birodalom fentartása ellen irányzott ármánykodást ; talán Bécsben, Prágában, Insbruckban nem létezik semmi zavar? Kezeskedhetik-e tisztelt barátom arról, hogy a franczia köztársaság tul nem éri az osztrák birodalom mostani szervezetét ? De nem akarok keserű lenni, s egész tárgyilagossággal azt mondom tisztelt barátomnak : az adott rendkívüli körülmények közt, a franczia köztársaság hat hónapi fönállása által, jobban, fényesebben be bizonyította életképességét, életrevalóságát, mint ezt rendesebb körülmények közt tíz évi fönmaradás által bebizonyította volna. (Helyeslés bal felől.) Sedan napján elvesztette Francziaország kormányzóját, kormányát, hadseregét, vezéreit, és az azonnal improvisált köztársaság katona, ágyú, vezér, élelmezés és fegyverzet nélkül öt hónap folytán fön tudta magát tartani, vagy legalább szembeszállni, a legerősebb, legedzettebb, legjobban ellátott, legügyesebben vezénylett hadsereggel, melyet Európa valaha látott. — Ezt semminek mondani nem lehet. — Ez tanúbizonysága valódi életképességének, életrevalóságának, és ha a franczia köztársaság kiáltotta ezen szörnyű, valódi pokoli tüzprób át: akkor győzni fog azon bajokon is, melyek most. körülveszik. Egyébiránt e bajok, e veszélyek nem is oly óriásiak, minőknek bizonyos lapok könnyen érthető tendentiából, ezeket előtüntetik. Hogy csak egy példát idézzek: midőn ezelőtt nyolcz nappal, a múlt vasárnapon, Parist elhagytam, épen visszautazásomkor Németországon keresztül az ottani lapokból értesültem azon utczai zavargások, azon barricade csatákról, melyeknek állítólag Paris lett volna színhelye; de melyek-