Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-314

J8 314. országos ülés márczius 20. 1871. bői azonban én három négy napi ottlétem alatt semmit se láttam. (Derültség.) Igaz, t. ház, hogy már egyszer megbukott a franczia köztársaság, (Közbeszólás : Kétszer is ! megbukott másodszor is ; de lehet-e ebből azt következtetni, hogy a harmadik köztársaság fön nem állhat ? Hát a tapasztalat' semmire sem oktatja a népeket, és nem lehet-e azt hinni, hogy épen ezen kettős bukás következtében job­ban fogja a franczia nemzet most megőrizni szép vívmányát ? Méregdrágán, sokkal drágábban fizette meg Praneziaország a leezkét, melyet az utolsó császárságtól kapott : semhogy hasznot ne akarna abból meríteni. Azt hiszik talán, hogy az által, hogy egy kényúr a franczia csá­szár, vitte be a nemzetet megfoghatlan módon a háborúba, másfelől pedig, hogy egy koronás fejedelem folytatta e háborút a legdurvább mó­don : hogy e tény nem fogja elősegíteni Fran­cziaországban a köztársasági szellemet, mozgal­mat? Midőn még olyan higgadt, s érett államfér­fiak is, t. ház, mint Thiers, nyíltan és teljesen felszólalnak a köztársasági mellett: akkor azt hi­szem t. tagtársunk Kállay Ödön szintén nyu­godt lehet és visszaveheti azon kételyét, melyet tegnap bizonyos lapok után a köztársaság fön­maradása iránt itt nyilvánított. Nincs jogunk a franczia köztársaság ellen ilyképen felszó­lalni, és azt úgyszólván előre halálra ítélni mindaddig, mig az életképesnek érzi magát. Hozzáteszem, hogy én teljesen helyeslem és pár­tolom a német egység iránti rokonszenvet; de azt is ki kell mondanom: hogy a franczia köz­társaság fenmaradása s megszilárdulása legalább is annyira érdekében van Magyarországnak, mint a német egység fönmaradása és megszilárdu­lása. (Helyeslés.) Mondottam már t. ház, hogy volt alkalmam közelebbről megismerkedni az ottani állapotok­kal. Két nagy párt van ma Francziaországban. En nem beszélek a monarchicus, vagy republica­nus pártokról, hanem beszélek azon két párt­ról, mely különböző véleményben van azon po­litika iránt, melyet jövőre, a legközelebbi jövőre követni kell. Ezen két párt közül az egyik a revanche morale-t, másik a revanche materielle-t akarja, azaz : egyik az anyagi visszatorlást és boszuállást kívánja, másik az erkölcsi vissza­torlást vagy erkölcsi regeneratióját az országnak kívánja. Azon párt, mely az anyagi visszatorlást kívánja, azt mondja: emlékezzünk, hogy megveret­tünk ; mig e szégyent le nem mossuk, csak egyre lehet gondolnunk, csak egy lehet gondunk és törekvésünk : a visszatorlás, a boszuállás. Vissza kell hódítanunk a tőlünk elvett tarto­mányokat, vissza kell hódítani az elveszett befo­lyást s hatalmat: és mig ez meg nem lesz, minden erőfeszítésünket arra kell fordítanunk, hogy mi­nél előbb képesek legyünk újra harczra kelni, ós megverni a németet. Ez az anyagi visszatorlásnak pártja és ezen nézet a tömegnél nagy visszhangra, élénk tet­szésre talál. A másik sokkal higgadtabb és a nemzet józan részét magában foglaló párt, az erkölcsi visszatorlás pártja, azt mondja: igaz ugyan, hogy megverettünk, megérdemeltük azt többé, ke­vesbbé; be kell vallanunk, hogy nem vagyunk többé első hadi nemzet Európában, de nem is lehetünk többé, nem is akarunk lenni; az adott körülmények közt, mostani helyzetünk­ben csak tönkre teszszük Francziaországot, ha minden áron újra meg újra óriási hadseregeket akarnánk kiállítani, a mi által egyébiránt csak ellenségeinket megfelelő erőfeszítésre hívjuk ki. Nem ezen az utón, — teszik hozzá az erkölcsi visszatorlás barátai, — nem ezen az utón le­het kieszközölni Francziaország ujjászületését­és a valódi viszszatorlást: — egészen más utón kell azt keresni. Es mint mondtam, hogy az anyag, visszatorlás barátjai ezen jelszót vették föl: „Emlékezzünk!" az erkölcsi visszatorlás barát­jai szintén egy jelszót adtak ki a lapokban és clubbokban, és ez: „laboremus" dolgozzunk, le­gyünk azon, hogy szorgalmas és becsületes mun­kásság által, hogy szabadelvű intézkedések által, hogy lankadatlan előhaladás, hogy az állam ház­tartásnak bölcsesege és takarékossága által Francziaország valódi minta-álammá váljék, mi­által elveszett régi erőnket, régi befolyásunkat és régi hatalmunkat sokkal gyorsabban és köny­nyebben visszanyerjük, mint a legmegfeszi­tettebb hadikészületek, mint a legdicsőbb had­járatok által. Ez a józan pártnak programmja Franczia­országban. Szükségtelennek hiszem, t. ház ! az e két párt programmja közötti különbséget itt hosszasabban kimutatni; kézzel fogható az. Fölöslegesnek tartom szintén kimondani, melyik programmot illeti az elsőség a józan ész ítélőszéke előtt, az emberiség, a szabadság és haladás érdekében. — Szükségtelen mondanom, hogy az elsőbbség az erkölcsi viszszatorlás párt­ját illeti. De azt kell hozzá tennem, hogy Fran­cziaországban átalánosan ezen meggyőződésre akadtam mindenhol. A monarchikus restau­ratio, legyen az császárság, legyen az bármelyik királyság : a monarchikus restauratio, akarva vagy nem akarva, kényszerítve lesz a chau­vinisticus irányú nemzet szenvedélyének hó­dolni és az anyagi visszatorlásnak politikáját

Next

/
Thumbnails
Contents