Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-314

314. országos ülés márczius 20. 1871. 75 állás után a földre sújtatott: annyit tesz, mint a beteg oroszlánt megrúgni. (Elérik helyeslés a szélső bal felől.) Engedje meg t. Sohvarcz Gyula barátom, hogy azon reményemet fejezzem ki, miszerint e tárgyra vonatkozólag tegnap mondott beszéde a magyar parlament évkönyveiben azon szögletbe fog relegáltatni, a melyben találni fogja az utókor t. Zlinszky György képviselő ur nem rég mondott beszédét; mert ez nem volt egyéb, mint amannak kiegészítése. 0 a civilisatio ellen szólt: Schvarcz Gyula barátom magára vállalta gyalázó szavakkal illetni azon nemzetet, mely a civilisatio érdekében legtöbbet tett. Ezen nyilatkozattal tartoztam lelkismeretemnek és azon tiszteletnek, melyiyel a franczia nemzet iránt viseltetem. Most már áttérek a dolog lényegére. Ezen kétnapi vita alatt, mely ellenünk folytattatik ; azt vettem észre, hogy főkép három thesis körül forog az egész, és amint én szerintem e három thesis van : kettő egyenesen elferdített tényeken nyugszik, a harmadik pedig, szerintem, téves fölfogás eredménye. Az első thesis az, hogy mi, kik e határozati javaslatot támogatjuk: ezen politikánk által háborúba akartunk sodortatni ; ez egyszerű ellenkezője a tényeknek. Mi határozottan már október 22-én, midőn igen t. Simonyi Ernő barátom benyújtotta azon határozati javaslatát, melyet ugyancsak azok írtak alá, kik a jelenlegit: világosan kimondottuk, hogy odautasittassék a kormány, miszerint a többi semleges hatalmakkal egyetértésben járuljunk közbe, hogy a békét helyreállítsuk. Ez világos kimondása annak, hogy békés utón akartuk ezt kivinni. Azt mondják reá, és ezt hangsúlyozták több oldalon: igenis, elhissszük, hogy békés interventiót akartok; de az lehetetlen, az csak frázis. Amely hatalom diplomatiailag interveniál egy dologban, az okvetlen kiteszi magát azon veszélynek, hogy háborúba is kell mennie: ergo — el kell reá készülve lennie; mert ha nincs, akkor moczczani sem szabad neki. Erre nézve én megelégedhetném azzal, hogy átalában idézzek a diplomatia történetéből számtalan példát, hol egy nagyhatalom tisztán csak diplomatiailag iuterveniált és használt is. Ezt sem teszem, mert meg vagyok győződve, hogy t. képviselőtársaim úgyis tudják; hanem igenis meg nem állhatom azt, hogy ne idézzek egy példát azon Vöröskönyvből, amely fölött vitatkozunk, és ugyancsak e tárgyra vonatkozik. A múlt óv Julius elején, mikor szóbakerült azon tárgy, mely tulajdonképen ürügyül szolgált a későbben kitört háborúra, t. i. egy Hohenzollernnek a spanyol trónra lett kijelölése: akkor az sokkal csekélyebb dolog volt magában véve, és különösen Magyarország érdekeit mindenesetre sokkal távolabbról érintó vagy pláne nem is érinté; akkor mégis, — nem mondom, a mi kormányunk, mert külügyekben nincs, hanem az a férfiú, — a ki jelenleg Magyarország külügyeit is vezeti, nem habozott egy csöppet sem, hogy igen határozott hangon jegyzéket ne küldjön a porosz kabinetnek, amelyben diplomatikai ildomos hangon, de mégis határozottan kinyilatkoztatta, hogy a magyar-osztrák birodalom nem nézheti egykedvüleg, hogy a béke megháborittassék. Csak a végét fogom idézni. Azt irja Beust gróf Julius 6-án báró Münelmek Berlinbe: „Euer Hochwohlgeboren wolíen daher den Staatsmánnern Preussens einerseits nicht verhehlen, dass wir mit der Candidatur des Prinzen Leopold die Gefahr ernster Störungen für verbunden haltén, andererseits aber zugleich in unserem Namen das feste Vertrauen ausdrücken, die Priedensliebe und hohe Einsicht Seiner Majestat des Königs werden verhüten, dass in die europáische Politik ein neues und so máchtig wirkendes Element des Unfriedens eintrete." Ez sokkal határozottabb hang, mint a melyet mi kívántunk és ha a kormány csak ennyit tett volna, csak épen lecopizálta volna ezen egy frázist és elküldte volna 3 hóval ezelőtt a porosz királynak: eleget tett volna ; mert itt sokkal fontosabb grund argumentuma van a béke megháboritásának, mint a Hohenzollernféle ügy. Akkor nem habozott, egy cseppet sem félt, hogy diplomatikai interventiója, fölszólalása háborúba fogja dönteni. Megtette határozottan. Tehát nem áll az semmiképen, bebizonyította maga a kormány is, hogy nincsen azon véleményben, mikép diplomatikai interveniálása okvetlen maga után vonja a háborút. Mi arról tökéletesen meg vagyunk győződve, sőt meg van győződve Simonyi Ernő képviselőtársunk is, a ki határozati javaslatot adott be, hogy nem vont volna maga után háborút. Azon esetre: hátha mégis az történik, a miről nem voltunk meggyőződve ? akkor hát mint Simonyi képviselő monda, háború lesz, de még azon esetre ha nem lett volna is háború, meg lett volna sértve a nemzet méltósága. Bocsánatott kérek, akkor is, mikor egy oly óriási eseménynyel szemben, mely Európa helyzetét megváltoztatja : nem mer mozdulni ; mikor olyan politikát követ, mikor sem kérni, sem szólani nem mer, akkor azt mondani, mit Tisza Kálmán mondott, hogy majd meglássátok, jaj annak, ki a magyar embert bántani meri: már engedelmet kérek, ha költészet az, mit Irányi t. barátom mondott: akkor ez tisztán melodráma. Jókai t. barátom azt mondta, hogy helyesli tökéletesen a kormány eljárását: nem lehet azt nem helyeselni, 10*