Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-313

313. országos ölés márczius 19. I871« 65 zete, a grand natione lehetnek. E részben nem tartok semmit hasznosabbnak a hazára és emberiségre, nem tartok semmit áldásosabbnak, mint azt, hogy Magyarország politikája kivonta magát azon eselszövevényekből, melyen nagyon közel vitték már-már a háborúhoz. Üdvözlöm lelkem egész mélyéből a kormány politikáját, mint hiszem, elvtársaim közül azok üdvözölni fogják, kik a dolgot ez oldalról nézik, mint én. Igen : mindazok, kik nem holmi véletlen nagy katasztropháktól várják hazánk boldogulását, hanem tudják, hogy a szabadságot a népek csakis munka, tanulás és anyagi lemondás, értelmi erőfeszítés és erkölcsi tökélyesbülés árán jogosultak elérni, azok velem együtt fognak. e pontban érezni. Van még egy pont, mire rá akarok térni, és e pont: azon agyrémek, melyeket a franczia nemzet túlsúlyának bevezetése által Európa jövőjébe némelyek fölszinre jönni látnak: t. i. a pánszlávismus, a pángermanismus és a pánlatinismns. Előre kijelentem, hogy az én meggyőződésem szerint már maga a pánszlávismus nagyon is csekély tartalmú fogalom. Nagyot ölel ugyan a köre, de keveset szőrit. A pángermanismus és pánszlávismus értelmét pedig részemről még egyátalán nem hallottam okszerüleg megmagyarázni. Németország egyesülését analógiába akarják hozni némelyek a szlávoknak az orosz hegemónia alatt a török birodalom romjain történendő egyesülésével: de ezek nagyon tévednek; Németország népe egy nyelvet beszél, egy közművelődéssel, egy irodalommal bir, egy genius vezérli; de vajon ezt látjuk-e a szláv nemzetiségeknél ? A szerbek, csehek, szlovénok, lengyelek és oroszok legalább annyira állnak egymástól, mint a hollandok, svédek, norvégek, angolok a németektől. Ha tehát valaki a német egység megalakulásában veszélyt lát e tekintetben, mert ebből azt véli következni, hogy a pánslavismus szintén czélt fog érni: ugyanazon alapon a történelem logikájának fonalán azt is lehetne következtetni, hogy a svédek, norvégek, hollandok és angolok egy kalap alá fognak kerülni, és miért? talán csak azért, hogy Julius Caesarnak császári életirója egy unalmas, vagy szomorú perczében odavetett theoriáját igazolják; vagy talán azért, hogy a chauvinismus a franczia tudatlanság egy maradandó emlékét indokolhassák? Egy szakiró kiderítette a pánszlávismus tudományos rendszerének eredetét. Tudjuk, hogy származott az a chauvinismusból, ugyanazon időtájban, midőn a Rajnára uszították a franczia dicsőség sóvár népét Francziaország kitűnőségei. Cousin, különben a franczia nemzetnek egyik legnagyobb geniusa, de ki mint franczia osztja a franczia nép SÍPV. B. WAPLÓ 18S4 IV

« azon hibáját, hogy a külföldet nem igen ismeri, közoktatásügyi miniszter korában állította föl a párisi College de francéban azon czim alatt a „Langue et litérature Slave" tanszékét, melyen nézete szerint, az összes szláv „dialektusok" ős nyelvének kellendett előadatni és egységessé fejlesztetnie ; nem tudván azt, hogy a szláv nyelv tulajdonkép nem egységes, nem bevégzett nyelv, hanem gyűjtőnév. E chauvinistikus forrásból származott azon rémkép és azon agitatio is, mely nyugaton a pánszlavismussal rémítgetett, e chauvinismus készítette el a talajt azon agitatiónak is, mely az orosz czár hatalomvágyából vette gyökszálait. De azt kérdem: vajon ezen páuszlavisticus törekedések ellenében is mi biztosithat minket inkább : Francziaország-e, mely távol esik azon népektől, s melyeket nem ismer? vagy azon Németország-e, mely annak a népnek szomszédságában él, és melynek érdekében áll Kelet-Európát és a Dunát, a Feketetengert épen ugy megőrizni, mint saját éltének úgyszólván műszerveit? Azt hiszem, ha veszélyt tartalmaz Oroszország hatalmának fejlődése: akkor ezen veszély nem növekedett az által, hogy Francziaország hegemóniáját elvesztette; hanem csökkent az által, hogy közvetlen szomszédságában egy oly óriási értelmi, erkölcsi és anyagi erő, mint a német: commassáltatott. Nem hiszem azt sem, hogy a „pánlatinisnrns" mű szó kedvéért Spanyolország, Portugál, Olaszország és Euménia ösztönt éreznének védés daczszö vétséget kötni, vagy épen unióba lépni Francziaországgal csupán azért, hogy megboszulhassák a germán nép dicsőségét, csupán azért, mert Gravelotte és Sedan nem a „latin fajok"-é. De igenis, azt már hiszem, hogy a műveltség csak azon az utón haladhat, a melyen Németország haladott, és ha Németország útját mi is utánozzuk : mi is méltó helyet biztosithatunk magunknak a népek családjában. Vajha belátnák ezt a francziák, vajha belátnák hazánkfiai mind. Akkor — meg vagyok győződve — hosszú, maradandó békére tarthatnánk számot, daczára azoknak, a mik most ottan történtek. De a boszu politikája nem lesz helyes ; helyes csak az okulás politikája leend, mely a francziákat is arra fogja inteni, hogy szervezzék mindazt, mit eddig proclamáltak, adjanak példát másoknak is, és ne hitegessenek üres jelszavakkal. Azon ismételt óhajjal végül, hogy okuljunk mi is Németország példáján ; helyeslem a -kormány eljárását, melyet követett a franczia-porosz háborúban. (Helyeslés.) Andrásy Gyula gr. miniszterelnök: T. ház! (Halljuk!) Miután a kormánynak majdnem minden egyes lépése, szemben azon