Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-313

gg 3J3. ortzájos ölés n reiius 19. 1871, európai eseményekkel, melyek ma parlamentünk figyelmét igénybe veszik, úgyszólván a háznak előleges beleegyezésével törtónt; miután minden egyes alkalommal határozottan, őszintén kimondottam magam is a kormány nézeteit: azt gondolom, hogy a t. ház föl fog menteni azon kötelesség alól, hogy ezutt?

1 is ismételjem azokat, miket akkor — mint i-iondom, határozottan és őszintén — elmondottam. Ennek következtében én csak az Irányi képviselő ur által beterjesztett határozati javaslatra fogok némi észrevételeket tenni; s a mennyiben én a politikai vitatkozásnak abban csak hasznát látom, ha concrót eset körül forog, itt pedig coneret eset csak a múltra nézve létezik: röviden csak a kormánynak a múltban elfoglalt álláspontjára és a határozati javaslatra vonatkozólag — fogok némi észrevételeket tenni. (Halljuk!) Irányi Dániel t. képviselő ur határozati javaslata szerint a ház kijelentené azt, hogy a külügyi minisztériumnak eljárásával, és a menynyiben törvényeink szerint a követett irányt illetőleg, legalább annak fővonásaira nézve, a magyar kormány is tartozik felelősséggel — a magyar kormányéval sincs megelégedve. (Irányi kosbe szól: Csak a magyar kormányéval!) Tehát csak a magyar kormányéval. Simonyi Ernő képviselő urnák azon nyilatkozata, hogy a külügyi minisztériuméval sincs megelégedve, okozhatta tévedésemet. Ezen inditványt eddig két képviselő ur támogatta: Irányi Dániel és Simonyi Ernő képviselő urak. Mindketten roszalást akarnak kifejezni a kormány irányában, és e tekintetben teljes egyetértés létezik közöttük. De a mi már az indokokat illeti, a tegnapi discussio által határozottan constatálva iőn, hogy ha az európai események, melyek a mostani békekötésben lelték befejezésöket, a t. szélső balt találják a kormányon : okvetlenül krizis állott volna elő tagjai közt; mert azon ut iránt, melyet a monarchiának, fölfogásuk szerint, követnie kellett volna, tökéletesen különböző véleményben vannak. Simonyi Ernő t. képviselő ur kárhoztatja a kormányt azért, hogy látván a dolgok fejlődését, a monarchia fegyveres erejével nem avatkozott a küzdelembe, vagyis röviden: roszalja azt, hogy a kormány a sebeiből még alig föllábadt monarchiát a háború borzadályaitól megmentette. Ha ez azon vád, melyet a t. képviselő ur formulázott; ugy én, a mennyiben a felelősség engem is illet, azt a jelen és a jövő kor előtt határozottan magamra vállalom. Irányi t. képviselő ur tökéletesen helyesli azt, hogy a kormány megmentette a monarchiát a háborúban való részvéttől; de kárhoztatja a kormányt azért, mert diplomtiai utón közbe nem járt. T. ház! nézetem szerint, ezen vád sem súlyosabb, mint a másik; mert senki sem mutatta be inkább, hogy az mennyire nem alapos, mint a t. képviselő ur maga: akkor, midőn elősorolta azon három módot, melyek szerint a diplomatiai közbenjárást gyakorolni lehet. Ezen három mód a t. képviselő ur szerint és szerintem is a következő: arbitratio, mediatio, és az úgynevezett jó szolgálat vagyis bons offiees fölajánlása. A mi az elsőt illeti, t. i. az arbitratiót, a t. képviselő ur is elismerte, hogy ennek alkalmazása csak akkor lehetséges, ha a két fél egy harmadikat mintegy birókép szemelvén ki: előre is kijelenti, hogy az azáltal mondandó ítéletnek magát aláveti. Hogy ezen eset fön nem forgott ; azt tudja t. képviselő ur is, és igy a diplomatiai közbenjárás ezen módját a kormány akarva sem használhatta volna. A másik mód a mediatio. Ennek föltétele az, hogy azon kormány, mely ily tisztet magára vállal : legalább is legyen azon helyzetben, hogy oly közös alapot állithasson a hadakozó felek elé, melyet ők tárgyalási, vagy legalább kiindulási alapúi elfogadhassanak. Az angol kormánynak ugy eljárása, valamint nyilatkozatai is azóta határozottan bebizonyították, hogy oly alapot találni, melyet a két fél legalább kiindulási pontúi is el akart volna fogadni, képes nem volt. Tehát nem volt módjában a kormánynak a diplomatiai interventio ezen második útját sem használni. A harmadik mód az úgynevezett bons offiees. Erre nézve absolute nem tudom elfogadni azon interpretatiót, melyet a t. képviselő ur előadott. O t. i. ugy magyarázta, hogy az úgynevezett bons offiees, vagyis a jó szolgálatok fölajánlása abból áll, hogy egy harmadik akkor, midőn ezt vagy saját érdeke, vagy más nemzetközi érdekek követelik : magát közbeveti. Már a jó szolgálatoknak ily magyarázatot, eddig bizonyára senki sem adott. Mert ha már a közönséges mediatiónak alapföltétele az, hogy oly basist nyújthasson az illetőknek, melyet mindkét rész elfogadhasson: akkor a jó szolgálatnak — hiszen a név maga ád értelmének kifejezést — alapföltétele az : hogy az, a mi egyik, vagy — miután semlegesség mellett csupán egyik résznek lehet tenni jó szolgálatot, a másiknak pedig nem — mindkét résznek kináltatik: csakugyan kívánatosnak, óhajtottnak tekintessék. Ha tehát még egy közös alapot sem lehetett találni, mely csak kiindulási pontúi is elfogadható lett volna: annál kevésbbé lehetett használni azon módot, melynek előfeltételei egyátalán hiányoztak; mert mint mondám, a kormány soha sem lett mindkét részről fölszólítva ily mediatióra. De ha mindkét részről fölszólittatott volna is a kormány, még ez