Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-313

te 313 országos ülés márczius 19. 1871. Ezt valóban nem értem. Az emberiségnek nincs szüksége ezen egyensúlyra; ez sohasem volt egyéb, mint ürügy a támadásra, midőn más okot arra nem találtak. 1849-ben az orosz interventiónak épen az „egyensúly" nevében volt szabad elfojtani az alkotmányosságot Magyarországon. Ezen egyensúly tulajdonképen azon üres hang, a melynek nevével annyi véráldozatot kellett már hozni az emberiségnek. Igen, lesz majd egykor egy más egyensúly: de az csak akkor fog létrejönni, hogy ha a nemzetek solidaritása csakugyan létrejön. Azonban én nem hiszem, hogy a népek solidaritásának valódi kifejtésében akadály volna a franezia vereség. A népek solidaritása nem fog létrejönni, a mig egy nép áll ott a tetőn, ugy tüntetve föl, mint az emberiségnek vezetője, de a mely nem bir szabadulni a ehauvinismustól; — és nem fog létrejönni mindaddig, mig a francziák meg nem menekülnek azon üres hiúságtól, azon bűnös gloirekodástól, mely a népek solidaritását proclamálja ugyan ; de a mely nem ismer, nem is akar ismerni, mert lenéz, ismeretlenül megvet, mindent, a mi más népé, sőt mindent, a mi kivül esik Paris sorompóin. Én nem hiszem, hogy e solidaritás létrejöjjön mindaddig, mig a párisi mozgalmaktól várják kizárólag a világ sorsának alakulását, mindaddig a valódi solidaritás csak eszme marad, és a mig ebből ki nem ábrándulunk, ezen solidaritás el nem érhető. Azt mondják : Francziaország nimbusa szükséges volt, mert valahányszor a szabadság Európában le volt nyűgözve: mindannyiszor az uj élet üde szele Francziaországból jött. T. ház! Hogy szükség van a forradalmakra, az bizonyos; hisz a történelmi fejlődés önmagában sokszor annyi átokkal nehezedik a népekre, hogy ők alóla a törvény határai között nem, hanem csakis forradalmak árán birják magukat föloldani. Szükség van a forradalmakra, miként szükség van nagyobbmérvü katasztrophaszerü hatályokra a természetben: de én csapásnak tartom azon forradalmakat, a melyek rombolnak anélkül, hogy annyi erkölcsi és értelmi erőt birnának fölszinre hozni, a mi valami jobbnak fölépítésére képesítené a népeket, mint a mit leromboltak. És ha Francziaországnak missiója volt 1789-ben és 92-ben proclamálni az emberjogokat : ezen missióját betöltötte, éhez volt értelmi és erkölcsi ereje: proelamálta azokat. De ez csak az első lépés; proclamálni ós megorganisálni a democratiát: e közt még nagy különbség van. Magasabb fokra a franezia közértelmiség és közerkölcs sem hágott, nem volt képes 1848-ban> nem volt képes 1830-ban, nem volt képes tavaly megorganisálni, a mit i proclamált. De hogy Francziaország képes tegyen majdan megorganisálni: evégett annak kellett jönni, a mi jött. Vissza kellett a franezia geniusnak szoríttatnia a komoly munka és tanulmány körébe, önmagába szállásra kellett kényszeríttetnie, és eszére hozatnia a tömegnek, hogy belássa: hogy mennyit kell dolgoznia, mennyit kell tanulnia, mig igényt tarthat magának a civilisatio élén marchirozni. De mi történt? A forradalmak minden, az értelmi és erkölcsi erő kellő fokozata nélkül jöttek létre. Mi történt 1848-ban? Ott volt egy franezia köztársaság, mely visszahelyezte a pápát világi uralmába, egy franezia köztársaság volt az, mely nyilt ka,rokkal fogadott keblére egy Bonaparte Lajost, ki azután, tudjuk, hova vezette Francziaországot, és Francziaország hegemóniája folytán az egész polgárosodást a legközelebbi 20 év alatt. Igen: mert többre becsülte a franezia nép túlnyomó nagy többsége saját hiúságát, a gloiret, mint a valódi democratiát, mint a népek, az emberiség ügyét, és a valódi szabadság szeretetét. En azt hiszem: sajátságos logikája az a történelemnek, hogy épen azon férfiú, ki 1840ben nagy ékesszólással, nagy befolyással, nagy népszerűségével izgatta a népet, hogy menjen a Rajnára, és üsse helyre a Waterloonál szenvedett csorbát; ugyanazon férfiú, ki akkor Paris erődítését megkezdette, milliárdokat költetett, s a vasutakról lenézőleg nyilatkozott, azokat mint nem nagyfontosságú dolgot mellőzendőnek tartotta; az "a férfiú, ki munkájában a franezia gloiret állította előtérbe, mintegy nemzeti vallásul : — ez a férfiú lőn hivatva, hogy irja alá Elsass és Lothringen átengedését. Ez a tisztes aggastyán, monsieur Thiers, ki élte pályáján talán mégis be fogja látni, hogy egész politikája, életálma: vagy képzelődés, vagy csalódás volt. Vajha utánozná a franezia nép a győztes ellenség példáját, és az állam nagyságának fölépítését alulról kezdené: a népneveléssel. Azt mondják, a jelen constellatió nem sok kilátást mutat arra, hogy a franezia nép el fogja találni most az utat, melyen a democratia, és emberiség érdekében most haladnia ked. Oby kezdeményezések történnek Francziaországban, melyek hosszú békét alig Ígérnek. Egyátalában véve nagyon sajnálnám, ha a francziák azt hinnék: hogy nem kell munkához fogniok, hogy nem ott kell kezdeniök a jövendőért, most, hol a poroszok 1807-ben megkezdették. Sajnálnám, ha azt hinnék: hogy kiheverve a mostani vereséget, ós ismét csakhamar egy pár csatanyereség árán a világ első nem-