Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-313

313. országos ülés márczius 19. 1871. 61 nak elismerése és a lakosság akarata — mind ez semmi. Vannak elévülhetlen dolgok. így szabadságától megfosztott népnek nem évülhet el a joga széttörni lánezait. De ha ez tán nemzetközi viszonyokra erőszakoltatik: megszűnt nemzetjogi értelemben, majd minden európai államnak területi birtokezime. En legalább alig ismerek, sem nagy sem kis államot, mely e tan szerint nem lenne kénytelen területének kisebb-nagyobb részét veszett birtoknak tekinteni és folyton elvárni, hogy ezen tartományok előbbi birtokosa fogja őt szóllitani ezen soha le nem zárt leszámolás revisiójára. Közönbös lehet-e Európának, hogy ily tanok áltudósok által hirdettetnek és karddal végrehajtatnak 1 Immoralitás nem lehet cultur érdek és okvetlen immorális dolog; erőszakos tettek igazolásául elveket meghamisítani. Jóhiszemű, de fölületesen biráló emberek könnyen védelmére csalatnak igy oly tettnek, melyet meztelen igazságtalanságában talán megtámadtak volna. Könnyű volna még sok példát idézni, hogy minő vészteljes lehet ez a non interventio elve. Elismerem én is, hogy az emberi ész ma már kevés bajt ismer, a mely nagyobb volna egy háború nyomoránál; de állítom, hogy vannak eszmék még drágábbak a békénél; — és ha ily eszmék támadtatnak meg bárhol: akkor csakugyan nem jó, ha egy nemzet vezéreiben több a hazafíérzet, mint a tettvágy. Ilyen tettvágy hiánya, minden hazafiérzület mellett is elvesztheti a hazát. Fölhozatik a non interventio mellett a sz. szövetség elijesztő példája, de tévesen. A sz. szövetségnek voltak árny- és fényoldalai. Pangás és megkövült stabilitás ráerőszakolva az államok beléletére volt az árnyoldal; de többi czéljai: elismerése Európa összes érdekei közösségének, az egyensúly szükségessége, és nemzetközi szerződések föltétlen tisztelete, — ki az, a ki ezeket kárhoztatná? Téves az is, hogy az egymást föltételezte. Canning György a káros részét ez irányoknak merész kézzel félre lökte, és épen ő volt az, ki a világ minden sarkán bátran hallata hatalmas szavát, ha az egyensúly vagy Anglia érdeke veszélyeztetve volt. Interventio, vagy non interventio azonban a külügynek csak egy részét képezik. Szabadjon még egyebekre is kiterjeszkednem. Először is azon axiómát említem, melyet tegnap is hallottunk; hogy Magyarországnak nem volt szabad megakadályoznia a német egységet, mert ez az ő érdeke. Szerintem Magyarország érdeke már Mátyás óta históriai tényekben hangosan szólt az együttlét mellett azon tartományokkal, melyek Ausztriát képezik. Át nem látom, hogy miért lett volna ma érdeke egy oly hatalom létrejöttének, mely okvetlen, ha engedjük, leginkább képes veszélyeztetni Ausztria együttmaradását. Mert német egység kétféle képzelhető; egy szorosabb, gyakorlatibb, nagy német föderatio: ez Németországban a béke leendett; de a német Caesarismus egészen más, — mások törvényei és czéljai, s megvallom: az örömet e fölött én nem értem. Jókay képviselő ur kijelentette, hogy ő sem német, sem orosz barátságot nem keres: én sem, — Én azon államok barátságát keresem, melyek érdekei hasonlók a mieinkkel. Szerintem az öszszes többi Európa érdekében van, hogy ama két nagy katonai állam, ne legyen egyedül parancsoló. A többi Európa barátságát megkaphatjuk és keresnünk is kell: — nem támadó ligára, de közös védelemre, hogy ha megtámadtatnánk. Elfogadom pedig örömmel Jókay képviselő ur azon mondatát hogy „a magyar-osztrák birodalom saját népei szövetségét keresse." Ez okvetlen a legelső szükség; csakhogy a t. bal oldal szokott eljárása alig fogja ez irányt elősegíteni. Hallottunk pl. múltkor egy szónoklatot, melyben Ausztria bukása jósoltatott: egyéni vélemény igaz ; — de a t. túloldal nagy részének helyeslései közt mondatott el. És mit tett tegnap a túloldal t. vezére ? 0 ugyan kijelentette — és én ezt szívesen constatálom — hogy ő Ausztria bukását nem reméli, és nem óhajtja; — de fölkérte mégis a miniszterelnök urat, hogy legyen szemmel azon eshetőségre is, ha Ausztria elveszne. Nem tudom, hogy a miniszterelnök hajlandó-e a figyelmeztésre hajtani. A követelés nagy. Rendesen elégnek tartják, ha egy államférfi egy politikai programúi valósítására bir elegendő erővel : kettő, — az már sok. Ezen párt megkötötte a kiegyezést, Andrásy gróf a párt nevében kezességet vállalt az országgal s a fejedelemmel szemben, hogy biztosítva lesz az ország állami önállósága, s parlamentalis szabadsága — és hogy a közös frigy gondosan megtartva uj erőt fog adni az egész monarchiának; Andrássy grófnak nem lehetett meggyőződése egyéb minthogy Magyarországnak szüksége van Ausztrián, és hogy e viszony életerős. Ezen viszony ápolása, emelése az igy nyert erő kifejtése volt tehát egyedül lehető czélja, Hogy neki már most azon eshetőségre, ha saját politikai conceptiója lehetetlennek mutatkoznék legyen más programmja is. Ezt, én legalább, tőle nem követelem.