Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-312

313. országos ülés márczius 18. 187!. 45 irta Granville-nek, az angol külügyminiszternek, október 6-ki jegyzékében. Azt mondám, hogy a diplomatiában tudva­levő dolog volt az, hogy Ausztria bizonyos in­terdietum alatt állott Oroszország részéről, s azért nem mozdult. Ausztria magaviseletét ille­tőleg, fölolvastam múlt alkalommal a Veres könyv­ből, — melyet most nem hoztam magammal. -— nem levén elkészülve arra, hogy a tárgyalás ma történik meg — a múltkor fölolvastam — mon­dom — több pontot, a melyből kitűnik, hogy Beust gr. másoknak mondja: „Interveniáljatok ti, mert mi nem mozdulhatunk." Az ember nem tudta, mire magyarázza a dolgot; mert magában véve ezek mindig homályos nyilatkozatok vol­tak: azonban végre kisült, hogy tehát Oroszor­szág interdictuma nem engedte az interventiót. Az egyébiránt, hogy Oroszország ily intérdietu­mot nyilván, vagy más utón juttatott-e a mi külügyérünk tudomására : azt én nem tudom ; hanem az tagadhatlan, hogy a mi külügyérünk, — ha ennek súlya alatt mozdulni nem mert: — Ausztria és Magyarországot mindenesetre degra­dálta azon nagyhatalmi állásából, melyet az a maga számára eddig Európában követelt, s me­lyet azon roppant fegyveres erővel, melyre itten részünkről most 22 millió megszavaztatni kére­tik, mindenesetre föntartani képes lehetett volna. Hogy Ausztria s Magyarország több mint egy millió fegyveres emberrel képes lett volna most is, még ha magánosan állott volna is, addig mig a háborúnak vége nem volt, sikeresen közben­járni : ez nekem mindig meggyőződésem volt s ezen meggyőződésem ezentúl is az marad. Én nem osztom azon félénkek politikáját, kik azt tartják, hogy Ausztria-Magyarországnak egy mil­lió kétszázezer katonával mozdulni sem sza­bad, mert a szomszédban megtámadtatnánk más által. Nem helyeseltem, és nem helyeselhettem azon politikát, mely azt mondta, hogy: Magyar­ország csak Ausztriával szövetkezve állhat fön, és ugyanez elvnél fogva, nem helyeselhetem azon politikát, mely azt mondja, hogy: Ausztria és Magyarország nem szólhat egymagában Európa ügyeibe, hanem kell, hogy karöltve járjon Orosz­országgal. Ide mutat pedig az egész diplomatiai levelezés, mert minden attól volt föltételezve : megengedi-e Oroszország, vagy nem? Ha méltóztatnak kívánni, a mondottra vo­natkozólag, egy más példát is hozok föl, és ké­rem erre a t. ház figyelmét. (Halljuk!) Méltóztatnak emlékezni arra,hogy még mielőtt a háború tulajdonkép kitört volna : megjelent e gy angol lapban egy szerződési tervezet, mely Bismark gr. és Benedetti franezia követ közt köttetett. Bismark azt mondta, hogy neki Be­nedetti diktálta a szerződést, Benedetti pedig azt állitotta, hogy Bismark gondolata volt az egész. Kettőjök közt történt a dolog • ámbár egyik sem akart gazdája lenni; ez azonban nem lényeges; de lényeges az, hogy négy évig mind­ketten titokban tartották a szerződést, melynek egy pontja azt tartalmazta, hogy Francziaország foglalja el Belgiumot. Méltóztatnak tudni, t. ház, hogy ha vau Európában kérdés, mely Angolországot képes még minden szövetséges nélküli háborúra is in­ditaui: ugy ez azon veszélyben rejlik, hogy Bel­gium Francziaország által elfoglaltathatnék. Ez rá nézve önfentartási érdek, melynek józanságát én mostan nem kritizálom, hanem fölállítom mint tényt. Belgium kis állam levén, mint méltóztat­nak tudni, 1839-ben az 5 európai nagyhatal­masság által aláirt kölcsönös szerződésben e kis állam semlegessége biztosíttatott. Midőn tehát az angol kormány látta, hogy a porosz és -franezia kormány közt létezett volna az iránt szerződés, hogy Belgium Franeziaország­hoz csatoltassék : igen természetesen meghök­kent, és azonnal, mielőtt a háború kitört s min­denesetre mielőtt befejeztetett volna: — igye­I kezett biztosítani Belgiumot uj szerződés által az ellen, hogy ezen háború által ezen semleges­ség valami kárt ne szenvedjen; és igy előter­jesztett azonnal egy uj szerződést, mely az előbbi szerződésre hivatkozva, azt megerősíti, előter­jesztette ezen szerződést mindenekelőtt a két ! hadviselő félnek: Franezia- és Poroszország­I nak; fölszólította őket, hogy vele ily szerződésre lépjenek, fölszólította azon fölül a szerződést szintén aláirt Oroszországot és Ausztriát, hogy ezek szintén járuljanak hozzá. Ebben nem volt semmi. Midőn aztán gróf Beust ezen szerződésről értesült, azt mondta rá augusztus 6-kán, hogy igenis ő ezt helyesli, ez ellen semmi kifogása sincs, és hogy Ausztria­Magyarország részéről hozzá fog járulni azon­nal, mihelyt ezen szerződést Franezia- és Porosz­í ország elfogadta. Ezt azzal indokolta, hogy An­i golország kezdeményezve ezen szerződést Porosz­ország és Francziaországgal. igen természetes, hogy be kell várni az eredményt, hogy ezek mit határoznak. Ez igen helyes. Augusztus 11-én lord Blo­omfield közli gr. Beusttal, hogy Poroszország és Francziaország a szerződést elfogadta. Tehát já­ruljon ő is hozzá. Akkor azonban már Benst azt mondja, hogy igen örvend rajta, hogy az igen nagy elégtételére szolgál, miszerint Porosz­os Francziaország elfogadta; de ő nem látja an­nak alkalmát, hogy e szerződós Ausztria-Magyar­ország részéről is aláírassák, annál is inkább,

Next

/
Thumbnails
Contents