Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-312

4G 312. országos iiés márczius 18. 1871. mert azóta megtudta, hogy Oroszország ezen szerződést elfogadni és aláírni nem akarja. Tehát itt ismét Oroszország után indul. Első föltétele csak az volt, hogy igenis elfogadja és aláírja a szerződést, ha azt elfogadja és aláírja Porosz- és Francziaország; de miután ez megtörtént: akkor egyszerre azt mondja, nem lehet még sem, mert Oroszország nem irta alá. Igen természetes, hogy az angol külügyér megütközését és meglepetését jelentette ki e felett, hogy miután azon egyetlen föltétel, melyet gr. Beust ezen szerződós aláírásához kötött, teljesíttetett, ő akkor mégsem irja alá, azt mondván: hogy Oroszország nem akarja aláírni. Ezen nyilatkozatot ismételte augusztus 6-án, 11-én és 18-án, részint maga gróf Beust az angol követnek Bécsben részint gróf Apponyi a külügyérnek Londonban. Végre az angol kormánynak nem levén egyéb tennivalója, megnyugodott benne, kifejezvén sajnálatát és meglepetését e felett. Azonban mi történt később ? Midőn a szerződés aláírva és a ratificatiók kicserélve levén, ezen szerződésről, hogy tudomása legyen, mint a diplomatiában szokás, gróf Beust külügyérünket tudósította, és annak másolatát meg is küldte neki: ekkor váratlanul gr. Beust kijelentette, hogy ő a cs. és kir. kormány nevében tökéletesen helyesli a kötött szerződéseket, és hogy azokhoz világosan és forma szerint egész kiterjedésökben hozzájárul. Tehát, miután ismételve megtagadta, miután szemrehányásokat tétetett volna magának : egyszerre kijelenti, hogy hozzájárul. Erre az angol kormány azt mondotta, hogy örül rajta; hanem már akkor azzal megnem elégedett gróf Beust, hanem szeptember 27-én kijelentette az angol követnek, hogy kész azon szerződéseket aláírni, és mintegy provocálta a követet, hogy kináltassék meg az aláírással. Azonban ezen correspondentiában, mely egész ezen évi februárbó végéig terjed, nem találom nyomát annak, hogy az angol kormány feleletet adott volna. Ezen eljárás t. ház, mindenesetre mutatja azt, hogy a mi külügyérünk igen sokat tartott arra, hogy mit tesz, és mit nem tesz Oroszország. De t. ház, ha méltóztatnak tekintetbe venni, hogy ez mindjárt a háború kiütésének elején történt, és hogy az osztrák-magyar monarchia külügyéri hivatalának ezen magatartása mindjárt akkor nyilvánult, mikor a bábom kiütött: nem lehet csodálkozni, hogy Angolország azután az egész háború alatt igen tartózkodó volt, miután körülnézvén, azt látta, hogy csakugyan nincs Európában senki, kire szükség esetében támaszkodhatnék; látván azonkívül az osztrák-magyar külügyérnek Belgium irányábani eljárását— ami magában véve igen ártatlan dolog volt — igen természetesen azon következtetésre kellett jönnie, hogy miután az osztrák-magyar külügyérre támaszkodni, benne bizni nem lehet: tehát nem tehet oly lépést, mely őt valami veszélybe sodorhatná, mert azon ország nem levén katonai állam, neki nincsen nagy hadserege, oly államra pedig Európában, mely nagy hadsereggel rendelkezik, nem számithat. Ez volt t. ház nézetem szerint következménye azon politikának, melyet gróí Beust követett Bécsben. Ez egyik példa. Mondhatnók egy másik példát, mely az úgynevezett neutralitási ligának létrejötte körül történt. Ez is épen azon határozatlan politikáról tesz bizonyságot, melyet Bécsben követtek. Ugyanis a mint a háború kitört, azonnal kihirdette gróí Beust a diplomatákhoz szétküldött körlevelében, hogy Ausztria-Magyarország ezen háborúban semleges akar maradni. Angolországszintén semleges állást foglalt el, s ugyanazt teszik Olasz-, Spanyol-országok és Portugálba és több más ország. Angolország' ezután javaslatot tesz, hogy ezen semleges államok egymás között kicserélendő jegyzék által, anélkül, hogy ez jegyzőkönvbe vétessék, vagy erre nézve valami formaszerinti szerződés köttetnék : biztosítsák egymást arról, hogy egyik sem fog eltérni a semlegességtől anélkül, hogy a másikat tudósítaná. Éhez gróf Beust egy módosítást ajánlott, mely megvallom, nem bír nagy haderővel, mert csak annyit foglalt magában, hogyha az államok valamelyike eltérne a semlegességtől: akkor a többi is föloldatik "kötelezettsége alól. Ezen módosítás elfogadása gróf Beust részéről sürgethetvén , az angol kormány jelentette, hogy nem kívánja azt elfogadni. Erre gróf Beust részéről sürgetőleg kijelentetik, hogy kívánságától el nem állhat, s midőn ez igy egész positivitással kijelentetik, s mikor végre az Angol kormány is kijelenti, hogy hozzá akar állani: akkor értesíttetik Apponyi, hogy elfogadják az angol szöveget és nem kívánják többé a módosítás érvényesítését. Mondom tehát, az ilyen eljárás mindenesetre megmutatta az angol kormánynak azt, hogy Ausztria-Magyarországra támaszkodni nem lehet; és ezért, nézetem szerint, az osztrák-magyar monarchia külügyórének magatartása igen nagy befolyással volt az angol kormánynak ezen háború alatti magatartására. (Helyeslés a szélső bal felől.) Már most t. ház, mik voltak ennek következményei 1 Igen természetesen, a mint méltóztatnak tudni, az, hogy a Porosz- és Francziaország közötti háború localizáltatott, a mi kívánatos is volt; de hogy aztán Poroszország győzelmes levén, a legyőzöttel tehetett a mit akart, és