Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-312

M 312. országos űiés márczius 18. 1871. király csak a tranczia császár ellen indítottnak mondott, midőn ezen háború hódítási háborúvá változott, midőn már nem a német egység biztosítása, hanem a franczia terület megcsonkítása forgott szóban, a viszonyok átváltozván, és nem elvekről, hanem eseményekről levén szó: nem látom át, miért lehetne következetlenséggel vádolni azokat, akik máskép alakult események irányában más intézkedéseket tartottak szükségesnek. Ezeket óhajtottam t. ház, megjegyzi azokra, a miket Jókai t. barátom mondott, mielőtt áttérnék magának a kérdésnek tárgyalására. Midőn t. ház, a mi külpolitikánkat bírálat alá veszszük, tekintettel kell lennünk az ez évben történt nagy eseményekre. Történt ezen porosz és franczia háborún kivül, mely nemcsak ez évnek, nemcsak századunknak, hanem még sokkal meszebb visszaható időnek legnagyobb eseményeit képezi, történt még más is Európában, mi roppant nagy fontosságú a maga következéseiben. Ilyen a római kérdésnek oly módoni megoldása, a mint az megoldatott. Történt azonban ezenkívül még más is. És ez Oroszországnak azon föllépése, melyet tapasztaltunk a múlt öszszel, midőn a párisi békekötésnek egyik pontja alól magát fölmentettnek nyilatkoztatta. Ezekre nézve t. ház, szükséges volna, hogy e házban vélemény mondassék, egyrészről és másrészről: szóval, hogy vita tárgyává legyenek ezen kérdések. Ha határozathozatal nemis okvetlen szükséges: szükséges azonban az eszmék tisztázására és azon állásnak jelzésére, melyet a magyar törvényhozás e kérdések irányában elfoglal; szükséges, hogy e kérdések iránt bizonyos vélemény fejeztessék ki e házban. A mi a porosz-franczia háborút illeti, t. ház, meg kell engedni azt, hogy ezen háború következései által az egész európai viszonyok átalakultak. Hogy minővé alakultak: azt én jelenleg nem vagyok képes megmondani, és kétlem, hogy valaki más is képes lenne megmondani. Most a régi viszonyok fölbomlottak, tehát mi egy ismeretlen előtt állunk, a mely még befejezve nincs, és senki sem képes megmondani azt, hogy milyen lesz — 5 —10 év múlva Európa képe. Itt mi most a hadsereg és diplomatikai költségek megszavazásánál vagyunk. De hogy hadseregünk elegendő lesz-e az eseményekkel szembeszállni, vagy hogy diplomatiánk egyhamar képes lesz-e magát tájékozni ezen újjáalakulásban ? azt most nem vagyunk képesek megmondani. Midőn tehát ily nagy átalakuláson mentünk keresztül, akuor mindenképen megillet bennünket azon kérdés, ha vajon a mi diplomatiánk, a mi külügyminisztériumunk ezen kérdésekre nézve követ-e oly politikát, ely eljárást, a mely ily rögtönös, ily bizonytalan a maga végeredményeiben, még mindig ismeretlen alakulás irányában mindazt elkövette volna, a mit elkövető lehet, hogy azt megakadályozza. Nem mondom, ámbár mint előbb már kijelentettem, nem utasítom vissza a háború lehetőségét sem; de nem mondom, és nem mondottam soha, hogy az ország vakon rohanjon a háborúba: csak azt mondottam mindig, hogy ha más mód nem lett volna, azt is előbbre teszem azon viszonynál, mely most Európában alakult. Uraim! Ezen háború folytán Európában jelenleg csak egy nagyhatalom van, és ez: Németország. Ezen háború alatt egy másik nagyhatalom háttérben tartotta magát; egy másik nagy-hatalom Európában egyetértésben volt Poroszországgal. Ez Oroszország. Ezen nagy-hatalom nem használta föl ugyan erejét arra, hogy segítse Poroszhont tettleg saját erejével; de fölhasználta arra, hogy eltiltsa a félénket attól, hogy ezen ügybe beleavatkozzék. Az ugyan a Vereskönyvből nem tűnik ki, hugy ezen háború ideje alatt Ausztria-Magyarország el volt tiltva mozdulni: {Fölkiáltás jobb felől: Hogy hogy V.)—mindjárt megmondom azt is •— és hogy Oroszországnak ezen tilalma nem volt titok a diplomatia előtt, hanem hogy arról beszéltek és igyekeztek is e tilalmat megszüntetni, azt Thiers pétervári küldetése is bizonyítja. Thiers utjának czélja ugyanis az volt, hogy Oroszországot e tilalom megszüntetésére bírja. (Fölkiáltások jobb felől: Honnan lehet est tudni ?) A Vereskönyvből ez ki nem tetszik, de kitetszik ám a Kék könyvből, melyet az angol kormány Anglia parliamentje elé terjesztett. Ebben van LordLyonsnak, az angol követnek október 6-ki jegyzéke egy értekezésre vonatkozólag, melyet az ottani külügyek vezetőjével, Chaudordyval és a franczia kormány Toursba ideiglenesen delegált osztályának elnökével, Cremieux-vel tartott. Azt monda Oremieus, hogy Thiers Oroszországban a császár és miniszterei által legszívesebben fogadtatott, de elvégre is semmi eredményt nem eszközölhetett ki; nem kapott egyebet, mint szép szavakat: u ert Oroszország — úgymond - nem vonta vissza azon tilalmát, hogy Ausztria-Magyarország ne mozduljon ; maga pedig mozdulni szintén nem akart. (Felkiáltások bal felöl: Halijuk az eredeti szövegeli) Mindjárt, csak kis türelmet kérek! (Olvassa): „The Emperor of Russiá and his Minister spoke in the kindest way to M. Thiers; but, after all, they gave nothing but fine words: they did not withdraw their prohibition against Austria's movlng." (Andrásy Gyula gr. miniszterelnök közbeszól: Ki irta ezt ?) követ Lyons lord