Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-312

Sll országos ülés márczius !8. 1871 43 politikának tartom, és amint már egyszer mondottam is, ha az egész kiterjedésében, minden következetességében keresztülvihető volna: azt a legjobb, a legokosabb politikának fognám tartani. Akkor mi is elérnők azon milleniumot, mert nem volna több katonaságra és fegyverre kiadásunk, mint a mennyi szükséges ben az országban a közbiztonság föntartására. Hanem ezen neutralitás föntartása nem mindig magunktól függ; és épen azért vagyunk kénytelenek fegyverekben álló hadseregeket tartani, mert a szomszéd hatalmasságok is nagy sereget tartanak fegyverben, és senki, semmisem biztosithat bennünket aziránt, hogy azok bennünket meg nem fognak támadni és velünk kényök kedvök szerint elbánni, és hogy azok igy a mi kedves miíleniumunkat meg nem fogják zavarni. Az absolut non-iuterventio politikája nem lehet addig érvényesithető, mig csak egy fegyveres hatalom lesz is Európában. Ami a képviselő urnák azon állítását illeti, hogy a non-interventió politikájában Kossuth Lajos fáradozott leginkább, az félreértés. Kossuth Lajos egészen más non-interventio politikájában fáradozott. 0 azt mondta, hogy, ha egy nemzetnek fejedelmével van baja, akkor más nemzetnek közbelépni nem szabad ; s igy nem azt mondotta, hogy, ha egy nemzetnek másik nemzettel van baja: akkor sem szabad más nemzetnek közbelépni. Csakis, mint mondám, mikor nemzet és fejedelme között van viszály, akkor nem lehet más nemzet a közbenjáró. Ez a Kossuth Lajos non-interventio politikája, nem pedig az internationális non-interventio. Ez volt, mit Kossuth Lajos hirdetett, és én, mikor azt állítottam, hogy nem kellett volna követnünk a non-interventio politikáját: nem jöttem ellenmondásba azon másik non-interventio politikájával, melyet én is egész terjedelmében és egész következetességgel elfogadok. Arra nézve, hogy sem katonát, sem honvédet meg ne szavazzunk : a múltkor volt már szerencsém észrevételeimet rnegtehetni. Számtalanszor ismételtetett ezen kérdés ugy az élczlapokban, mint a komolyabb lapokban. Amint már mondottam: ez az élezlapokban megjárhatja; de a komoly lapokban nem. Nekem mint képviselőnek, meg lehet tagadnom valamely összeg megszavazását, ha annak czélszerüségét nem látom ; de miután azon összeg létezik, miután az megszavaztatott a többség által, akkor én — ha nem is ugy van organisálva a honvédség, a véderő, mint ahogy óhajtanám— föl kívánom azt használtatni, minden következetlenség nélkül: épen mert az megvan. Ha mi megtagadnék a kormánytól a honvédséget, megtagadnék a katonát és mégis okoznók őt, hogy miért nincs hadserege: akkor igen, ez helytelen volna. De midőn a kormánynak körülbelül l.?00,000 fegyveres embere van, akkor már épannyi jogom van kívánni, mint akár kinek, hogy ezen sereg, mikor az ország érdeke kívánja, ugy használtassák föl, amint azt fölhasználni lehet. Azt monda azután Jókai képviselőtársam, hogy hiszen maga a ház, maga a nemzet szólította föl a kormányt azon politika követésére, melyet követ. Ez ismét egyike azon ellenvetéseknek, melyek gyakran ismételtettek már itt is, és a hírlapirodalomban is. A miniszterelnök ur is azt felelte, hogy hiszen az ellenzék szólította őt föl arra, hogy semleges politikát sürgessen Bécsben. Igaz; De itt nem elvekről volt szó, nem arról volt szó, hogy miután most nem kívánunk beavatkozni; tehát sohasem fogjuk ezt kívánni : bármi történjék. Itt nem változatlan elvekről van szó; hanem szó van eseményekről, és az események irányában követendő magatartásról, mely változik a szerint, amint idomulnak az események. Mikor a múlt nyáron Debreczen városának t. képviselője egyrészről, és Fehér megye Sár-Keresztur képviselője, másrészről, fölszóliták a kormányt a semlegességi politika követésére : hogyan állottak akkor a dolgok ? A háború még nem tört ki, hanem már fenyegetődzött, és közel állott a kiütéshez. Es mi volt akkor az irányadó körök nézete ? Yajon nem-e az volt az átalános nézet nálunk is, de különösen Bécsben, hogy Francziaországgal kell egyesülni Poroszország ellen, hogy most itt a pillanat, a mikor az 1866-ik év vereségei helyreüthetők lesznek. De mivel mi épugy, mint Jókai t. barátom a német egységet megakadályoztatni nem kívántuk ; mert a háború, mely akkor indíttatott, a német egység megakadályozására indíttatott meg, és mert mi azt láttuk, hogy irányadó körökben mégis ezen német egység ellen szándékoznak fegyvert fogni: azért sürgettük mi a semlegesség politikáját ; mert azt sürgetni, hogy Prancziaország ellen, vagy mellett történjék valami, nem voltunk sem hivatva, sem elérhetőnek ezt nem tartottuk. De tartottuk elérhetőnek, és az el is éretett, hogy, midőn az egész nemzet sürgette a semlegességi politikát, Bécsben is elállottak azon szándéktól, mely ugy látszik akkor a hatalmasabb szándék volt, hogy t. i. Németország ellen fognak menni. Igy tehát amint az események alakultak, helyes volt a semlegességet sürgetni. De midőn a német egység elérve, és biztosítva volt, midőn a háború, melyet a porosz 6*