Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.
Ülésnapok - 1869-312
42 312. országos ülés márczius 18. 1871. keleti hegemóniát; ami reánk minden területi nagyobbodás erőfogyasztás volna ; a mi föladatunk évtizedekigjMagyarországot egy szerves testté egyesíteni, és minden olyan kalandtól, mely azt megzavarná, tartózkodnunk kell. Ne dühösködjünk mi Németország ellen; hanem tanuljunk tőle. Németország 50 évig volt hátratett állam Európában. A német nemzet legjobban kigúnyolt, legjobban nevetségessé tett nemzet volt, melyen köszörülte minden élczlap a fullánkját, melylyel paezkázott Dánia, mely meghátrált Ausztria elől az első puskalövésre. Mikor aztán föltette a história a lét és nemlét kérdését : ez a Németország előállt, megmutatta, hogy ötven esztendeig nem aludt, hanem készült, és készült minden téren, elkezdve a népiskola terén a legfőbb haditudományokig, ós elkezdve az ipartól a kereskedelemig, és mikor kihivta az ellenség, megverte azt karddal, megverte ekével, megverte könyvvel, és megverte pénzzel. Egyátalában nekünk semmi okunk sincs arra, hogy mi örökösen ellenséget keressünk magunknak. Minden szomszédunkkal jó viszonyban kell élnünk, és minden szomszédunktól óvakodnunk ; nekünk épen ugy nem kell keresni az ellenséget, mint a szövetségest: mert mind a kettő egyformán drága. Ne fenyegessünk mi senkit, még Oroszországot se. (Derültség.) Magyarországnak nem jó minden falára egy ellenséget festeni, és valóban kár volt azért az egy csép tintáért, melylyel a Fekete tengert még feketébbé tettük, melylyel a tiltakozás aláíratott. Én igy találom, így látszik ez az eredményben. T. képviselő ház ! mindezek daczára megtörténhetik, hogy legnagyobb óvatosságunk mellett is, vagy balsors, vagy pedig emberi szeszély oda kényszerítenek bennünket, hogy hazánkat megtámadó harczban fegyvert kell ragadnunk, mitől isten őrizze meg országunkat. De ha annak meg kell történni: akkor én csak egy oppositiót ismerek e házban, azért helyet nem cserélek, egy oppositiót ismerek, mely csak azért fogja megtámadni a kormányt, ha 50 millió hadi költség helyet nem 100 milliót kért, azért; hogy miért nem kért 50,000 ujoncz helyett 100 ezerét. Van egy szempont, mely támogatni látszik képviselőtársam határozati javaslatát: hogy Magyarország és Ausztria egy erős szövetségest fognak birni, ha Francziaországot önkényesen magához csatolná. Ez engemet nem nyer meg, nem csábit el meggyőződésemtől. En egy igen jó szövetségest ajánlhatok Ausztriának és Magyarországnak, e szövetség: saját népeinek szövetsége. Nyerje meg azoknak összetartását, hazaszeretetét, és e szövetség erősebb lesz Francziaországnál, Angliánál; e nélkül a szövetséges nélkül hiába jön Anglia, hiába jön Francziaország szövetségünkre: mert veszteségünk minden megkezdett háborúban bizonyos. Én részemről rászavazok az illető tételre. (Atalános helyeslés.) Simonyi Ernő: T. ház! (Halljuk!) Igen sajnálom, hof;y ezen vitában nem vehetek ugy részt, mint óhajtottam volna. Kénytelen voltam három nappal ezelőtt elutazni és csak tegnap este érkezvén meg : ekkor tévesen ugy értesültem, hogy nem ma fog ezen vita szőnyegre kerülni, hanem csak a jövő héten; annál fogva nem volt időm és alkalmam azon sok mindenféle észrevételt, melyek a külügyeink iránt követett politika megbirálásánál fölmerülnek, meggondolni, kellő rendbe és formába önteni. Miután azonban a vita előfordult, lehetetlen mégis, hogy ugy, amint lehet, észrevételeimet legalább részben meg ne tegyem. (Halljuk!) Igen sok szépet mondott előttem szólott képviselő ur, Jókai Mór t. barátom, azon szép előadásban, azon szép nyelven, melynek titkát ő birja : a ház bizonyosan épen ugy gyönyörködött, mint gyönyörködtem én, mert mindaz, a mit mondott, igen szép; de ez nem politika, ezzel országokat kormányozni nem lehet. Méltóztassék megengedni, hogy mindenekelőtt fölvilágosítsam őt azon állásra nézve, melyet Irányi Dániel tisztelt barátom és én e kérdésben elfoglalunk. En már a múltkor kimondottam nézetemet, hogy én, ha szükséges lett volna: kívántam volna azt is, hogy az ország, hogy a birodalom összes fegyveres erejét mérlegbe vetve, s ha szükséges, ezen erőt a legnagyobb áldozatok árán is szaporítva igyekezett volna, — nem philantropiából, nem a franczia nemzet iránti rokonszenvből, de Európa biztonsága tekintetéből — a békét ugy helyreállítani, hogy az európai egyensúly meg ne háborittassék. E részben jeleztem már akkor is, hogy elvbarátaim közül többen eltérnek ezen nézettől, s ezek között van Irányi barátom is, ki azt mondja : hogy a kormánynak kötelessége lett volna mindent elkövetni a béke föntartása mellett: én részemről pedig azt mondom, hogy a kormánynak kötelessége lett volna mindent elkövetni, hogy az európai béke és az európai egyensúly meg ne zavartassák, és igy Európa közbiztonsága megóvassék; s ha békés közbenjárás erre elegendő nem'lett volna, nézetem mindig az volt, hogy akkor fegyveresen is be kellett volna avatkozni. Hogy most Jókai Mór t. barátom e két nézet közül melyiket akarja követni: az természetesen egészen az ő belátásától függ ; hanem ugy hiszem, hogy ugy t. barátom Irányi, mint enmagam is, eziránt elég világosan előadtuk nézetünket. En a non-interventio-politikát, a melyet ő mindenkor föl kíván tartatni, igen szép
