Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-312

40 312. országot Ués márczius IS. 1871. mind a német népnek barátja Yagyok, én s óhajtom, hogy a magyar kormány is hasonló utón járjon; hibáztatom, hogy nem igyekezett mérleget tartani, és nem igyekezett megóvni az egyik barátot a veszélytől, snem igyekezett oly békének eszközlésére, mely tartóssággal kecsegtethetne: mert a most megkötött, vagy legközelebb megkötendő béke — félek — nem lehet egyéb fegyverszünetnél. A béke csak akkor lehet tartós, hogyha igazságos alapon nyugszik. Ennek eszközlését a kormány elmulasztotta, és én annálfogva az ő magatartásával a porosz-franczia viszálylyal szemben, nem érthetvén egyet, a szőnyegen levő költségvetési tételt meg nem szavazom. Annak a ellenében következő határozati javaslatot vagyok bátor a ház asztalára letenni, melynek elfogadását kérem: Bujanovics Sándor jegyző (olvassa): „Határozati javaslat. Mondja ki határozatilag a ház, hogy a kormánynak a franczia-nómet viszálylyal szemben tanúsított magatartását, — a mennyiben a békének előbb leendő helyreállítása, azután pedig a béke föltóteleinek enyhítése, jelesül Elsass és Lotharingia egy része elszakitásának békés diplomatikai utón elhárítása végett, törvényes befolyását elegendően nem érvényesítette, •— nem helyesli. Beadják: Irányi Dániel, Mocsonyi Jenő, Henszlmann Imre, Patay István, László Imre, Madarász József, Helfy Ignácz, Lázár Ádám, Kállay Ákos, Gonda László, Kiss János, Babes Vincze, Mednyánszky Sándor, Csiky Sándor, Hodossiu József, Stanescu Imre, Paulovics István, Deáky Lajos, Táncsics Mihály, Mocsonyi Sándor, Mocsonyi Antal." Jókai Mór: Tisztelt ház! Ha az angol parlamentben az angol minisztert valamely alsóházi tag aziránt szólítaná fel, hogy mondja meg őszintén, Európa ezen vagy azon nagyhatalmával szándékozik-e ebben vagy abban a dologban összeveszni ? és erre az angol miniszter az utolsó perczig, a míg a hadüzenetet ki nem mondja, mindig nem azt felelné : „Én ezzel a nagyhatalommal, illetőleg kormányával a legmélyebb békesség ós baráti szövetségben élek," akkor annak a miniszternek a legelső hírlapi reporter, kivel találkoznék, azt mondaná: „Sir, nagyon szép tudomány az a diplomatia," — de másnap már az a miniszter nem ülne a gyapjuzsákon. Egyedül mi, Magyarország vagyunk abban a kedves helyzetben, hogy minekünk örökösen igazat kell mondanunk, képviselőknek és kormánynak, azért, mert minekünk, mint Krisztusnak, és az apostoloknak minden erőnk egyedül a beszédünkben van. (Nagy derültség.) Én tehát föltettem magamban, hogy szinte az lesz nyelvemen, a mi a szivemben van. Nagy zavarban vagyok az igen tisztelt képviselőtársam Irányi és elvbarátai által — kiket igen tisztelek — beadott határozati javaslat irányában. T. barátom határozati javaslata mellett felhozott „plaidoyer'-ében ugy adja elő, hogy ő nem kivan háborús interventiót, csupán csak diplomatiai interventiót akar. Szintén egy másik tagja azon igen tisztelt pártnak, .Simonyi Ernő, pedig legközelebb azt mondta határozottan, hogy o a háborús interventiót is kívánja. Nem tudom már most: a kettő közül, melyik az irányadó? de mégis tudom, hogy melyik irányadó ; mert logice következik az, hogy ha azokat, mik ezen határozati javaslatban vannak, a kormány által megtétetni kívánja tisztelt barátom : okvetetlenül háborúba visz bele, mert ezen dolgokat szentelt vízzel keresztülvinni nem lehet. (Derültség.) A ki ezen követeléssel lép föl Németország ellenében, annak felkötve kell lenni a kardjának, szárazon kell lenni a puskaporának. T. ház! én őszintén és határozottan kimondom, hogy én mindenkor a be nem avatkozás, a non interventio elve mellett vagyok. (Helyeslés.) Minden interventio oly törvény , melyet egyik ország a másiknak szab. Ez a népjog ellen van. Ezen be nem avatkozási elvnek hirdetésében fáradozott Magyarország egyik leghirhedtebb politikusa, kit, ugy hiszem, igen tisztelt barátaim nagyon tisztelni fognak: Kossuth Lajos, kinek legfőbb érdeme az: hogy midőn annyiszor kínálkozott számára alkalom, Magyarországot idegen érdekben indított háborúba belevihetni, azt soha sem cselekedte, garantiákat várt előbb arra; hogy Magyarország nem fog föláldoztatni oly szövetségnek, mely őt csak felhasználni akarja, hogy mindig nagyobb volt benne a hazafiúi érzet, mint a politikai tettvágy. Anglia a mellett, hogy semleges marad, hajóhadát erősiti önvédelme végett; mi hadseregünket, honvédségünket akarjuk erősiteni, épen azért, hogy ezen politikánknak nyomatékot adhassunk. Ezen nézettől lehet két eltérés. Az egyik eltérő nézet lehet az, mely ezt mondja : hogyha mi oly nagyon békét akarunk, akkor mi szükség nekünk ezen roppant nagy hadsereget tartani, minek vérzünk el a hadi budgetben, bocsássuk haza katonáinkat, mondjuk ki Európa előtt, mi 30 esztendeig nem avatkozunk semmiféle európai dologba. A másik eltérő nézet pedig az lehet, ha valaki azt mondja, hogy: ha mi már tartjuk ezen nagy hadsereget, vegyük is hasznát, értékesítsük ezen sok meglevő bombát ; a német nemzet most jön haza a háborúból, kifáradtan hozza a hátán a sok pénzt, f