Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.
Ülésnapok - 1869-312
312. országos Ülés midőn szintúgy mindhét fél elfogad egy hárma- | dik semleges hatalmat békéltető gyanánt, anélkül, hogy a hozandó* Ítéletnek magát előre alávesse. A harmadik az úgynevezett jó szolgálat — bonnes oíFices: — midőn hol egyik, hol másik fél. felszólítására jár közbe semleges hatalom, hol pedig önszántából veti közbe magát akkor, midőn vagy saját érdeke, vagy átalános nemzetközi érdekek ezt követelik. Ezt a kormány a fénforgó esetben tenni elmulasztotta; pedig hogy nemcsak átalános nemzetközi érdekek forogtak fön, hanem különösen Ausztria és Magyarországnak érdekei is : azt nehéz lenne tagadni. A kereskedelmi vagy a közlekedési minisztérium költségvetése tárgyalásakor számos szónok kifejtette azt : mily nagy kár háramlott a magyar iparra ós kereskedelemre ezen háború folytán, mely oly sokáig dúlt Franczia és Németország közt ; de még fontosabb azon érdek, melyet a népjog megóvása szab mi elénk. Az iijabbkori népjog, uraim, egy elvet állapított meg, mely abból áll, hogy hódítani, valamely országot megcsonkítani tartományaitól nem szabad. Elszász és Lotharingia oly kiegészítő részét képezték Francziaországnak, melyet az két század óta békésen és háborítatlanul birt. Ezt tehát Francziaország beleegyezése nélkül attól elszakítani annyit jelent, mint foglalni, hódítani. Elszász és Lotharingia lakosai, bár eredetökre nézve németek, oly forróan, annyira szívből ragaszkodnak Francziaországhoz, mint Francziaország központjainak lakosai, és beleegyezésük nélkül, határozott akaratuk ellenére, őket az anyaországtól elszakítani és egy más országhoz csatolni szintúgy ellenkezik az ujabbkor népjogi fogalmaival. Es midőn ily érdekek forogtak fön, akkor a magyar kormány hallgatott. Miért 1 ? Hallgatott, — a mint szintén a minap jelezni méltóztatott a miniszterelnök ur ; — mert attól tartott, hogy a remélhető visszautasítás a monarchia méltóságát sérti. A méltóságról különbözők lehetnek a fogalmak. Az egyik méltóságán alólinak tartaná azt, ha, látván, hogy két tusakodó közül az egyik, aki erősebb a másiknál, azt földre teritette, fojtogatja, mindenéből kifosztja : elhalad mellette anélkül, hogycsak szót is tenne az elnyomott, a szenvedő érdekében. Miért ? mert attól fél, hogy az erősebb tán durva, nyers módon visszautasítaná az ő barátságos, békés intéseit. A másik épen azáltal vélné méltóságát, férfiasságát megsértve : hogyna ily esetben némán haladna el és akkor, midőn saját veszélyeztetése nélkül a jog, az emberiség érdekében szót emelhetne, ezt tenni elmulasztaná. Pedig én nem azt kívántam és kívánom a kormánytól, hogy az állam, a monarchia veszélyeztetésével lépjen vagy lépett volna fel; én ezt márczius 18. 1871. gg nem kívántam; de nem is volt arra szükség, hogy a beavatkozás más mint barátságos módon történjók. De tán nemis annyira a méltóság féltése, mint inkább egy másik indok vezette a kormányt. (HaUjuk, halljuk!) Mert ha csak méltóságát félti vala, akkor tán előbb is el kellett volna hallgatnia a maga jegyzékeivel, melyek czéJra nem vezettek. Más indok vezette tehát a kormányt: a meghunyászkodás és félénkség. A félénkség, uraim, rósz politika, valamint rósz politika a hetykeség, a kihívó magaviselet. A hetyke, hányaveti türhetlen magaviseletével idézi fel a bajt, a veszélyt; a félénk gyengeségének elárulásával. Az eredmény ugyanaz. A helyes ut a közép. Sem hetyke, kihívónak, sem félénknek nem kellett volna lenni a kormánynak: akkor megóvta volna mind a maga méltóságát, mind a nagyhatalmi állás becsületét. Az, hogy nem lett volna nagyobb sikere : meglehet, valószínű, valamint nem volt sikere az angol kormány közbenjárásának sem;hanem legalább elmondhatja azt, hogy megtette mindazt, a mit saját veszélyeztetése nélkül az elnyomott jog, a népjog érdekében tehetett. Önöknek uraim mégcsak ezen vigaszuk sem lehet. Én uraim nem Francziaország érdekében szólalok fel, ámbár rokonszenvvel viseltetem iránta; (Felkiáltások jobb felől: mi is!) sőt még csak nemis az egyensúly támogatása tekintetéből : mert, véleményem szerint, Elszász és Lotharingia egy részének elszakítása után is nagyhatalom marad Francziaország, hogyha kül- és belármá-nyoktól távol tartván magát, azokat legyőzvén, békés utón tovább fejlesztheti jólétét; valamint másrészről Németország e két kis tartomány bekeblezése által nem zavarja meg az egyensúlyt, sőt ellenkezőleg ez által olyan gyenge pontot alkotott nyugoti határain, mint már egy gyenge pontja van keleti oldalán. De sem tisztán Francziaország iránti ragaszkodásból, sem a pusztán ezen elszakítás, illetőleg kebelezés által netalán megzavarható egyensúly érdekében szólalok fel ; hanem mint mondám: felszólalok részint saját érdekeink, részint az újkori népjog érdekében, melyeket Elszász és Lotharingia egy részének elszakítása által megsértve találok. Önök uraim elmulasztották ezen alkalmat, s fé lek, hogy visszapótolhatlanul mulasztották el. Felelni fognak önök a történelem előtt, miként felelni fogunk mi is azon magunktartásáról, melylyel ezen ügygyei szemben állunk. Mi Francziaország barátai vagyunk. Mi Francziaországnak üdvét, jövőjét, becsületét óhajtjuk. De ugyanakkor Németországnak is barátjai vagyunk, és félremagyarázná szavaimat az, ki azt hinné, hogy én akár Poroszország, akár a Német egység ellensége vagyok. Mind Francziaországnak,
