Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-312

312. országos fiiés »árczÍM 18. 1871. 37 természetesen nem jelenhetik meg, miután az 1868. és 70-ik évekre levén megszavazva: póthitelt képez, s azon budgetet terheli, a melynek kezelési tartamában lőn megszavazva. De bár ez összeg az 1871-ki előirányzatba formai okokból föl nem vehető : azért nem szűnik meg reánk súlyosodé nagy teher lenni, oly teher, melynek, ha az előév számadására is, de csakugyan a jelenleg folyóban kell fedeztetni, s az a fölötti kétely: ha lehetséges-e ez 1 a t. házat annál inkább aggaszthatja, mivel az előirányzat beterjesztése alkalmával szóval sem tudtam jótállni: hogy a már akkor előirányozva volt 14.800,000 frtnyi deficit ^alóban fedezhető lesz-e anélkül, hogy másokra szoruljunk ? Ha tehát már ez kétséges volt: jogosult a kérdés, mely azt keresi, hogyan leszünk, midőn ezen deficit még több mint 7 millióval növekedett a delegatiók szavazata folytán? Addig is, mig a pótkezelés befejezve, s annak eredménye kimutatva lenne, — mi természete- sen csak későbbi idők feladata, — kötelességemnek ismerem, megnyugtatásul annyit máris megmondani : hogy, ha beáll is, legalább egy részben, tzen több mint 22 millióval előirányzott hiány, az a beálló deficit pénztári nem lehet. Nem lehet pénztári azért, mert a szükséglet tettleg fedezve van a nélkül, hogy valakire szorultunk volna. Nemcsak az itt előirányzott összegek vannak fedezve, a mennyire az illető miniszterek által igény bevétettek; hanem fedezve van a delegatio által 1868 —70-re póthitelképen megszavazott 7.644,202 frt. is. Épen azért azon aeeeptations credit, melyről a képviselőházban Zsedényi Ede képviselő ur interpellatiója folytán annyi szó volt a mai napon, sőt ezelőtt több idővel: az utolsó garasig legombolyitva van, a váltók visszaváltvák azon meghatalmazás alapján, melyet aház nekem ezen hóra elég kegyes volt annak idején megadni. De nemcsak ez történt megt. ház, hanem megtörtént az is. hogy a közösügyi szükségletek azon fokozottabb mérvben, melyben a delegatiók által megszavaztattak: ezen év január, február és márczius hónapjaira, — tehát az év első negyedére, — tökéletesen fedezve vannak ; a rendkívüli szükségletet nem értve ide, mely ezen időre vagy 1.800,000 frtra megy: mivel a rendkívüli szükségletek nem rendesen jelennek meg I hónapról hónapra ; hanem megrendeléseket kell tenni, és csak ha ezek teljesíttettek, ha a munka elkészült : kerülnek kifizetés alá az illető tételek. De mi a rendes szükségletet illeti, ideértve államadóssági járulékunkat is: az a jelen év első negyedére — ismétlem — fedezve van anélkül, ' hogy bárkire szorultunk volna, fedezve van anél! kűl, hogy az általam eddigelé kibocsátott s az állam pénztáraiba vissza nem folyt kincstári utalványokért befolyt összegből csak egy garast is e czélra igénybevenni kellett volna, és anélkül, hogy azon pénzekhez kellett volna nyúlni, melyeket igen tisztelt hivatalbeli elődöm annak idején a vasúti garantiák alapjába helyezett, és odaszánt. Az odaszánt pénzek — daczára annak, hogy a kamatbiztositási alap képezését a ház többé nem kívánja — általam eddig ugy tekin= tettek, mint arra szántak, és én eddig azoknak igénybevételére egyéb ezélra kényszerülve nem valék. Tehát részint az előévek meggazdagodásaiban, a készletekben, részint ezen év fokozódott bevételeiből, — ismétlem — a múlt évben minden tettleg utalványozás alá került szükséglet megtalálta a maga fedezetét és megtalálta a maga fedezetét a folyó év egy negyedében minden kiadás. Sőt többet mondok : nemcsak ez találta meg a maga fedezetét, hanem beváltva van az egész multévi dohánytermés, és igy a belföldi dohánybeváltásra előirányzott összeg, vagy 5 millió frt., máris kiadványozva van. Aggodalomra tehát — ha tökéletesen szem előtt tartjuk anyagi helyzetünket, és ha a hitel használatát a kellő mértékek közt tartjuk,— mindig föltéve, hogy ez országban, melynek egész sorsa az időjárástól függ. mindennek alapja nálunk a földmivelő, a gazda bevétele, — föltéve mondom hogy legalább oly év előtt állunk, mint volt a múlt év: az én teljes meggyőződésem szerint, ok nincsen. De azt eonstatálnom kell, hogy két ily évet egymásutáo, vagy inkább e kettőhöz még egy harmadikat, consolidált adósságcsinálás nélkül az ország nem bírna többé elviselni : mert hogy ezen két évet elviselhetjük, annak kulcsa egyedül az első évek megtakarításaiban van, melyek most kihasználva vannak. Ha azt akarnám állítani, hogv ez nem a vagyoni mérleg rovására történt, hogy az ezen két évre előirányzott 40 millió deficit fedezhetőnek mutatkozik a nélkül: akkor az igazságnak ellenébe helyezném magamat, a mi nem szokásom. Lehetséges volt, s minden valószínűség szerint lehetséges lesz, consolidált adósság csinálása nélkül a födözet; de csak ezen áron. Es most ezen készletek elfogyván, arra kell kérnem a t. házat: óvja meg e folyó évet azon lehetőségtől, hogy ismét megtörténjék az, a mit a múlt évben tapasztaltunk, a midőn ugyanis az előirányzott 8 millió deficit 22 millióra, s magának a t. képviselőháznak határozatai folytán közel tizenötre, tehát majdnem kétannyira emelkedett; vigyázzon a t. képviselőház, nehogy most is ugy járjunk, hogy a 18^ millióra előirány-