Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-312

36 312. országos filé* márczitts 18. 187!. gyobbnak tüntetni föl, azért, hogy komolynak találjuk azt. Én legalább elég komolynak találom azt igy is ; sőt tovább megyek: elismerem, hogy vigasztalásnak nem ér sokat azon körülmény sem, hogy az idei deficit 3.700,000 írttal mégis kisebb, mint volt a múlt évire előirányozott, — mindig beleértve a póthiteleket. Mert az, hogy tavaly még nagyobb volt deficitünk : sovány vigasztalás, ha az idei még mindig igen nagy. A nélkül tehát, hogy a helyzet nehézségét legkevésbé is eltitkolni vagy azt szépíteni akarnám : mégis kötelességemnek tartom, az éremnek másik oldalát is fölmutatni ; épen azért, mert akarom, hogy a helyzet ugy legyen ismerve, a mint valóban van. (Halljuk, halljuk!) Csak most mondám, hogy a vásárlásokra 1.540,000 frttal több fordittatik, mint a menynyi az eladásokból van előirányozva. Ez tehát bonum és az ez által okozott másfél milliónyi deficit senkit méltán nem aggaszthat: mert hisz meglesz az aequivalens. Marad tehát 17 milliónyi hiány. Erre legyen szabad megjegyeznem, hogy belőle 4.218,000 forint tőketörlesztésre fordittatik és igy, ha valóban ez összeget kölcsön kellene is vennünk : az év végén ott lennénk, a hol az év elején voltunk; mert igaz, hogy ennyi adóságot csináltunk; de másfelől ugyanannyi adósságot törlesztettünk volna. A deficitből e szerint megint 4.218,000 elesik és marad még 12.784,362 írt. Ezen összegre nézve megjegyzem, hogy a részletezett költségvetés tanúsítása szerint anyagilag gyömülcsöző befektetésekre van előirányozva 1.267,392 frt, tehát a fönmaradt 12.784,362 írtból a 10 millió 267,000 irtot leütve, a még fönmarado rész mintegy 2 millió frt leend. Ezen 2 millió frt a honvédség oly fölszerelésére van előirányozva, a mi nem utánpótolása az elhasználtnak : hanem az institutionak fejlesztésére szükséges, s arra van számítva, hogy a honvédségnek fokozandó létszáma is teljesen föl legyen szerelve. Tehát itt is meglesz az egyenérték puskákban, töltényekben és más felszerelési tárgyakban. Ha tehát méltóztatnak figyelembe venni, egyíelől: hogy másfél millióval több vásároltatik, mint a mennyi az eladásból befoly, másfelől : hogy 4 millió 200,000 frt tőke adósság törlesztésére fordittatik, harmadszor: hogy több mint 10.200,000 frt gyümölcsöző befektetésekre van szánva, ós negyedszer: hogy azon 2 millióval, a mivel a honvédség további fölszerelése eszközöltetik, nem az elhasználtak helyettesítését, hanem az institutio előrevitelét czélozzuk : ki fog tűnni, hogy szinte az egész deficit az év szükségletétől független, vagy az állam terhét nem növelő kiadásokból származik. Ettől függetlenül marad még 114,000 frt hiány; de a mi mellett a közoktatási budget s az útépítési és föntartási rovat együtt másfél millióval erősebb, mint volt tavaly. Hiszem, hogy a túlsó oldalon ülő urak is egyet fognak velem érteni abban, ha állítom, hogy ez is gyümölcsöző befektetés. A jövedelmi emelkedés okozza azt, hogy azon 187* milliónyi deficit árán ennyi szerzést, ennyi gyümölcsöző befektetést vagyunk képesek eszközölni. Én ugyan, t. ház, csak akkor tartanám magamat szerencsésnek : ha mondhatnám, hogy azon összegek, melyek szükségesek arra, hogy ezen viszonylag valóban nagyon is hátra maradt állapotunkból előremehessünk, saját bevételeinkből kerülnének ki; de ba ez nem lehet, ugy — én legalább nem tudok kétségbeesni akkor sem, ha a deficit csak ily befektetések mellett és azok mérvéig áll elő; természetesen szem elől nem tévesztve soha, hogy a leghasznosabb a leggyümölcsözőbb befektetéseknél is mindig bizonyos mértéket kell tartani, hogy a hitellel élni sokszor jól lehet: de azzal visszaélni mindig veszedelmes. Intentióm az volt és lesz is, hogy a mennyire csak lehet, ne akaszszuk meg a fejlesztést, hanem hitelünkkel is csak éljünk; de vissza ne éljünk. (Élénk helyeslés.) Bemélem és kérem, hogy a képviselőház ez intentiómat gyámolitásában részesíteni szíveskedjék. (Helyeslés.) Eddigi fejtegetéseimben nem méltattam figyelemre azt: hogy a 187

2 milliónyi deficitnek egyik tényezője a delegatiók votuma is, mely ismét nem a rendes, hanem főleg a rendkívüli szükséglet előirányzatánál haladja meg jelentékenyen a tavalyi előirányzatot, s hogy ezen rendkívüli szükségletnek legnagyobb része olynemü beszerzésekre van előirányozva, melyek ismét aequivalenst fognak képezni azon összegekkel szemben, szaporítván azon közös hadseregnek készleteit, mely mindnyájunk érdekében áll főn. Azt gondolom: hogy, ha ott annyi meg annyi ágyúval, annyi meg annyi puskával, anynyi meg annyi egyéb fölszerelési tárgygyal szaporodás áll elő : az erre fordított összegeket nem lehet nyomtalanul kiadottaknak, nem lehet elhasználtaknak tekinteni. (Helyeslés.) Mindezek után még egy kötelességnek reámnehezültét érzem. A t. képviselőház nemcsak indirect utón, hanem magának a kormánynak egy előterjesztéséből is tudja, hogy a delegatiók nemcsak a jelen évre szavaztak meg a rendkívüli szükségletekre igen nevezetes összegeket; hanem póthitelek alakjában az 1868. és 70-ik évekre is. Az igy megszavazott összegekből reánk 7.646.202 frt jut. Az 1871-ki előirányzatban ez