Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.
Ülésnapok - 1869-325
324 országos ülés áprit 3. 187J. 369 szeköttetés, részben legalább, mielőbb létrejöjjön, és méltóztassék elrendelni, hogy legalább Temesvár, Buziás és Lúgoson keresztül a vasút Karansebesig mielőbb kiépíttessék. Ajánlom ezen kérvényt a t. ház figyelmébe. Vidacs János: T. ház! Alig van valaki közöttünk, a ki hazánk fővárosa iparának és kereskedelmének előmozdítására mindent ne követne el, ami tehetségében áll. A főváros külvárosai, úgymint Ferencz, József, és Buda Tabán külvárosok polgárainak ily értelemben szerkesztett folyamodványát van szerencsém a t. ház asztalára letenni, melyben kérik, hogy a iáuczhidon kívül még tervezett 2 állóhid között az alsó hid előbb épittessék ki. Csernatony Lajos: Van szerencsém három rendbeli kérvényt beadni, melyek hozzám küldettek, és melyeket ennélfogva kötelességemnek tartok beadni. Őszintén megvallom azonban hogy az ilyféle kérvényeket nem tartom az országgyűlés elé valóknak, miután azok peres táigyakat foglalván magukban, bíróságokhoz tartoznak. Elnök :A kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Táncsics Mihály: Az államjavak eladását illetőleg kívánok indítványt tenni. Az indítvány némi utasítást tartalmaz, mely a kormány által eladásra kijelölt államjavak eladásánál zsinórmórtékül szolgálna. A kormány felelős ugyan; tehát, némelyek szerint, nem volna szükséges utasíttassa! ellátni az ily ügyekben. De, nézetem szerint, a puszta felelősség nem elég biztosíték az államjavak elárverezésénél arra nézve, hogy minden a haza s az állam érdekében történjék. Hiszen ha a minisztérium felelőssége kellő biztosíték volna mindenre, akkor törvényre sem volna szükség. A törvény arra való. hogy a kormány a szerint járjon el mindenben, az eddig részint a pénzügyminiszter ur által beadott, a telepitvényi, kincstári javakról szóló törvényjavaslat, melyet ő visszavont, részint az igazságügyminiszter által ujabban benyújtott, a telepitvényekről szóló átalános törvényjavaslatot helyeslem; ismerem az államjavak bérbeadásánál gyakorlatban levő szerződési példányokat, és annak föltételeit. Mindezekből azt látom, hogy a kormány dicséretesen járt el mind a törvényjavaslatban, mind a szerződési példányokban. Tehát azt lehet következtetni, hogy az államjavak eladásánál is a lehető legméltányosabban és igazságosabban fog eljárni akként, hogy a nagy közönségnek, és különösen a birtoktalanoknak némi kedvezés nyújtassák, mely kedvezés azonban a nagybirtokosok irányában sem lesz méltánytalan és igazságtalan. Mindazáltal találtathatnak a kormány közegei között olyanok, kik az eladandó birtokért minélnagyobb árt követelhetnek, hogy az állam kincstárába minél több forintot hajtsanak be; de meggyőződésem szerint nem az a czél, hogy a kincstárba minél több, s minél nagyobb összeg készpénz folyjon be; hanem az államjavakra is kell, hogy fordítsa figyelmét. Indítványom támogatására csak három észrevételt akarok fölhozni. Kétségtelen s hiszem, hogy közülünk senki sem fogja tagadni, miszerint az állam sokkal erősebb alapokon nyugszik, mint akkor, midőn akadályoztatik; ez kétségtelen. Indítványom tehát, hogy minél több jusson; az eladandó javak árát hasznosabbakra ruházhatja be. ha Pest városa képviselete drágábban akarná a városligetet bérbe adni, például két annyi bérért, mint a mennyit most fizetnek érte, és a bérlő azt másra akarná fordítani, nemde a városi közönség tiltakoznék ellene mindannak daczára, hogy kétannyit fizetnek érte ? Én szerintem s közülünk is hiszem, hogy jó gazdának nem tartaná azt, a ki földbirtokainak egy részét és évenkint más-más részét nem azért adná el, hogy annak árát hasznosabban ruházza be, hanem, hogy az évi költség hiányát abból fedezze: az ilyet oktalan, rósz gazdának kellene neveznünk. így van ez az államra nézve is. Ezennel benyújtom indítványomat. Elnök : Az indítvány ki fog nyomatni. Ghyczy Kálmán: T. képviselőház! Egy nagy fontosságú tárgyban szándékozom az igen t. vallás és közoktatási miniszter úrhoz interpellatiót intézni. (Bulijuk !) Interpellatióm a legközelebb tartott katholikus egyházi congressusra és az általa megállapított egyház — önkormányzati — szervezetre vonatkozik. Nézetem szerint ezen egyházkormányzati szervezet több tekintetből az ország törvényeibe, alkotmányába, a kormány, az országgyűlés, a király, a korona jogaiba ütközik, s maga az egyházi congressus is nem oly módon alakult, a mint ezt hasonló esetekre nézve a törvények megszabják. Midőn ily súlyos váddal lépek föl egy oly nagy tekintélyű testület irányában, mint a katholikus egyházi congressus: lehetetlen nem indokolnom állításomat. Kötelez engem erre azon tisztelet, melylyel az említett egyházi gyülekezet tagjai iránt mindamellett egyénileg viseltetem, ámbár alakulásuknak módját és megállapodásaikat törvényeseknek el nem ismerhetem ; tartozom ezzel a t. háznak, mely előbb-utóbb e fontos tárgyban határozathozatalra lesz hivatva ; tartozom az országnak, a melynek minden részében ezen oly sok magas érdekbe vágó ügyet és annak további fejleményeit kétségkívül igen 47*
