Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.
Ülésnapok - 1869-324
346 32 4 országos ülés ápril I. 1871. a mit Tisza Kálmán t. képviselő ur indítványozott: mulhatlanul szükségesnek tartom; mert az egyezkedésnek ott, hol a 17-ik §. szerint a váltság-kötelezettek a váltság fejében egy harmadot átengedni akarnak: helye nincs; hanem a földes ur tartozik azt elfogadni, és vége van az ügynek. A módositvány elfogadása nagyon könnyítené a dolgok menetét, amennyiben ezen törvény sehol határozottan nem utal arra, hogy pénzen kivül nemcsak egy harmaddal, hanem kevesebbel is ki lehet elégíteni a földesurakat is. Mulhatlanul szükségesnek tartom kitenni tehát, hogy a hol az egy harmadot nem akarnák adni, ott lehet egyezkedni, mielőtt ítélet mondatnék: mert a 21-ik §., a melyre Paczolay képviselő ur hivatkozni méltóztatott, csak a váltság-összegről és azon módozatról szól, mely szerint ez összeg bizonyos határidőben lefizettetik; de ide nem alkalmazható. Minthogy pedig megtörténhetik, hogy sokszor szivesebben fognak az úrbéresek egy részt visszaadni pénzfizetés helyett: szükséges azt valahol kimondani. En tehát semmi veszélyt nem latok, ha azt hozzá teszszük e §-hoz, és e miatt kérem Tisza Kálmán módositványát elfogadni. Huszár Imre előadó: T. képviselőház ! Arra vonatkozólag, a mit t. képviselőtársam előadni méltóztatott, csak azt vagyok bátor kijelenteni, miszerint én magam is azt hiszem, hogy a módositvány veszélyt magában nem rejt; de ha, e módositvány el nem fogadtatnék is, és a központi bizottságnak a 17-ik §-ra vonatkozó szövegezése megtartatnék, ugy a mint van, az a más módoni kiegyezkedést teljességgel ki nem zárná. Bátor vagyok a 44-ik §-ra utalni, hol a birtokrendezési eljárásról egyszerűen az mondatik : „a törvényszék a felek közt létrejött egyességet csak alaki tekintetben veszi vizsgálat alá/' Mihelyt ez salválva van, akármi módon történt az egyesség a felek közt, a mit, — magam is azt hiszem, — semmiképpen korlátozni nem lehet: a törvényszéknek nincs semmi befolyása, sem szava ahoz lényeg tekintetében, hanem csupán alaki tekintetben. Ha tehát a 17-ik §. megtartatik, a mint azt a központi bizottság szövegezte, ez a szabad egyességet teljességgel nem korlátozza. (Helyeslés.) Horvát Boldizsár igazságügyminiszter: Mivel kétely tárgya a 17-ik §. értelme, és mert van köztünk egy t. képviselő ur, ki azt akkép magyarázta, mintha a volt földesúr az ajánlatot nem tartoznék elfogadni: bátor vagyok a 17-ik §-ra nézve egy uj formulát előterjeszteni, melybe Tisza Kálmán indítványának lényegét is bele foglalom. (Olvassa): „A 14. és 15. §§-ok eseteiben a felek szabadon egyezhetnek a fölött, hogy a volt úrbérest terhelő pénzváltság helyett a földek egy részét engedhessék át a volt földesúrnak. Ha azonban a volt úrbéres ily megváltásul a földek egy harmadát ajánlaná föl: ezt a volt földesúr köteles elfogadni." (Helyeslés.) Majláth István jegyző (olvassa a Horvát Boldizsár módositványát.) Elnök: Elfogadja a ház e szerkezetet ugy, a mint a központi bizottság ajánlja ? (FöTkiáltásők : Nem!) Elfogadja a ház Horvát Boldizsár igazságdgyininiszter var módositványát ? (Elfogadjak !) Tehát el van fogadva. Ivacskovics György jegyző (olvassa a 18-ih §-t.) Paczolay János: Én a 18-ik §-ra vonatkozólag egy módositványt vagyok bátor benyújtani. A jelen alkalommal nem lehet többé arról szó, mikép kelljen az 1848: IX. és XII. törvényezikkeket végrehajtani, sem pedig az úrbéri kérdésekre vonatkozólag nincs tabula rasa előttünk, melynek következtében kezeink semmi tekintetben kötve ne lennének, ugy hogy ezen megszorításoktól menten, szabadon intézkedhetnénk. En azon meggyőződésben vagyok t. ház, hogy az úrbéri viszonyok az egész országban egyformák levén: egyforma kötelezettséggel terheltetnek valamennyi úrbéresek, az 1848-ki törvényezikk pedig a volt földesuraknak teljes és tökéletes kárpótlást igért. Az előterjesztett törvényjavaslat szerint azonban a földesuraknak teljes és tökéletes kárpótlás nem adatnék; de ezenkívül még egy eléggé nem indokolható különbség tétetnék a váltságra nézve azon volt urbérek közt, melyek 1871 .előtt szabályoztattak és azok közt, melyek 1871. után szabályoztatnak. Ugyanis azon földesurak, kik 1871-ig keresztülvitték a szabályozást: több kárpótlást nyernének, mint azok, kik, nem mondom, hogy mindig ön hibájok nélkül, de leggyakrabban más kényszerítő körülményeknél fogva nem voltak képesek az úrbéri rendbeszedést 1871. előtt keresztülvihetni. De tekintsük ezenkívül, hogy az ország legnagyobb része szabályoztatott az 1853. márczius 2-án kiadott pátens és később a m. kir. udvari kanczellaria által kibocsátott rendelet alapján, melynek következtében a volt úrbéresek köteleztettek a maradék földek megváltási ára után a kamatokat 1848. évtől fogva fizetni. Méltóztassanak fölvenni azon roppant terheltetést, mely azon úrbéresekre háramlik, kik eddigelé szabályoztattak, és azon könnyebbséget, melyben részesülnek azok, kik ezentúl szabályoztatnak. En nem hiszem t. ház, hogy a birtokbiztonságot előmozditnók azáltal, ha a volt ur-