Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.
Ülésnapok - 1869-323
338 323. országos Blés márczius 31. 1871. Iában az ő nevére ki van téve. Azt hiszem, hogy a maradványföldek valódi definitiójának csak ily eljárás felelhetne meg. Es én azért azt hiszem, hogy ha ezen szakasz egészen nem marad ki, azt mindenesetre hozzá kellene tenni, a mit mondani fogok. A második fele a szakasznak igy szól : ha azonban ily telkekhez úrbéri természetű külső földek is tartoznak: ezek a zsellérek által megváltandó maradványföldekül tekintendők. Ezea fogalmazásban benne foglaltatnak azon úrbéri természetű földek is, melyek az úrbéri táblában bejegyezve vannak, s éű azért hozzá kívánnám tétetni (Halljuk!) e szakaszhoz: „Ezek a zsellérek által megváltandó maradványföldekül tekintendők, a mennyiben az úrbéri táblában kitett mennyiséget meghaladják." (Helyeslés.) Várady János : Ennél a kérdésnél Madocsányi Pál képviselőtársam nézetében vagyok, mert a későbbi törvények is, különösen pedig a pátens is ugy intézkedett és az egész eljárás ezen zsellérföldeknél az, miszerint azok 50 frt megváltási összeg lefizetése által tökéletesen kiegyenlítetteknek tartattak. Minden intézkedés, mely az urbériségre nézve a fölosztatlanságot kimondta, kimondotta azt is, hogy ez a zsellértelkekre nem tartozik. A telekkönyvezésnél minden ilyen föld mint elválasztható egészen máskép kezeltetett, mint az úrbéri birtok, és ezen törvény meghozatala által a t. ház a közönséget valóban nagy nehézségeknek tenné ki: mert a zsellér-földek nem tekintettek mint elválaszthatlan része a belső teleknek, hanem szabadon bocsáttattak áruba, átírattak és már azóta j, tizediknek, vagy nem tudom hányadiknak nevén vannak, anélkül, hogy a legkisebb kérdés tétetett volna aziránt, hogy vajon azok megváltandók-e, vagy nem. Hogy ezek kérdés alá jőjenek, az egészen helytelen, és igy én is ezen szakaszt mint helytelent kihagyatni kérem. Paczolay János: T. ház! Komárom város előttem szólott képviselőjének előadását nem fogadhatom el. Nem fogadhatom el azért, mert ha a maradványföldeknek azon értelem adatik, melyet az előttem szólott kifejtett: akkor különbség tétetik a maradványföldekre nézve a jobbágyoknál és zselléreknél. Eddig a törvénykezési praxis az volt, hogy az tekintetett maradványföldnek, mit a volt jobbágy, vagy a zsellér, telki illetőségén fölül birt. De már a mit a t. képviselő ur a zsellérekre nézve értelmezett, a mint az 1836-diki törvény világosan megmondja, hogy a zselléreknek külsőségi telki illetőségök nincs, és világosan megmondja, hogy mindaz, a mit belső telki illetőségen fölül birnak : az külön kedvezmény, mely őket nem illeti a törvény rendes értelme szerint. Nem mondom, és nem is merném állítani, hogy a zsellér-földek nem oly úrbéri földek mint a volt jobbágyok földei, ós nézetem szerint nem is tartom helyesnek az 1853. márczius 2. pátens intézkedését, mely a zsellérek által birt úrbéri földeket kártalanítás alá nem vette; hanem csak egyenesen kártalanította az úrbéri zsellérek által kiszolgáltatott 18 napszámot. Ennél többet a pátens nem tett, és ennek következtében ugy magyarázta, hogy mindaz, a mit ezen fölül birnak, maradványföldnek tekintetik. De igy magyarázta ezt az eddigi praxis is, mert mindenütt a hol a zsellérek ily külső telki állományt bírtak, — hacsak a földes ur később oda nem ajándékozta, — a főbb ós legfőbb törvényszékek mint maradványföldeket rendelték megváltatni. A zsellérekre nézve ez annyiban kedvező, mert semmi néven nevezendő neme a földek megváltásának nem kerül oly kevésbe, mint épen a maradékföldek megváltása. Ha tehát a t. ház azon meggyőződésben van, hogy a zsellérek nem tartoznak az általuk birt külsőséget mint maradvány földeket megváltani: akkor mulhatlanul intézkedni kell az iránt, hogy a maradékföldek, melyek úrbéri természetűek voltak, az állam által kártalanittassanak. Ha a t. ház ezen elvet kimondja : természetes, hogy igazságtalanságot követ el azon zselléreken, a kik önmagukat már megváltották , s kedvezőleg intézkednék azokra nézve, kik az úrbéri rendezésen még keresztül nem estek. Igy állván a dolog, nem találok más expedienst, hacsak fölnem akarjuk keverni a jogviszonyokat és azon jogi fogalmakat, melyek már mintegy életté váltak az illetőkben, kiknél az úrbéri rendezés már megtörtént: mint a modositvány elvetését. Ezért bátor vagyok kérni a t. házat, hogy ezen §-t ugy méltóztassék elfogadni, a mint azt a központi bizottság javasolja. Justh József: Ez talán a legnehezebb kérdés, t. i. az urbarialis; mert nem kezeltetett Magyarországon ugy, a mint más jogi kérdéseknek kezeltetni kell; hanem mint méltóztatnak tudni, ez dicasterialis tárgy volt és valljuk meg igazán, hogy majdnem minden megyében — ismerem az eljárási módokat az előbbi időkből, valamint az 50-es évek utáni időkből — más volt a gyakorlat. Mi képezi a constitutivumot, és mi képezi a maradványt : azt tökéletesen helyesen kifejtette Madocsányi képviselő, csak abban hibázott, hogy ő tovább ment, mint ez a törvény mehet. A maradványnak alapját nem képezheti egyéb, mint az urbarialis tabella; mint Paczolay t. barátom helyesen mondja: a maradványt képezi az, a mi az urbarialis tabellában nincs, de egyéb nem is képezheti, mert ott be van jegyezve minden volt jobbágy az ő illetményével. Ha annál többet birt : az volt a maradvány. Igy
