Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.
Ülésnapok - 1869-323
336 323. országos Ülés márczius 31. 137?. nincs, hanem azon körülmény merül itt fel, hogy a szakasz b) pontja azt mondja, hogy az 1859-ik év végéig történt foglalások iránt nem lehet keresetet indítani,hogy ha ez 1859 deczember 31-ig meg nem indíttatott. Amint talán nem szükséges bővebben magyarázni, ez azt teszi, hogy létezhetik egy időszakban elkövetett foglalás, a melyre nézve keresetet indítani soha sem lehet, mert ha 1859-ik évi daczemben történt a íoglalás, ugyanazon és deczember 31-ig keresetet indítani csakugyan nem lehetett. Én nem hiszem, hogy ez lehetett volna, vagy lehessen a törvényhozás intentiója. Itt ezen törvénynél igen sok tekintetben — be kell vallani, — nem tehetünk róla, ha a pátensekre kell tekintettel lennünk annyiban, a mennyiben azok alapján jogviszonyok keletkezvén, mindig figyelemmel kell lenni arra, hogy azok föl ne forgattassanak. Már az 1853-ban megjelent pátens az 1820-tól történt foglalásokra nézve 3 évi időt engedett, mely idő; alatt azoknak érvényesítésére kereset indítandó miután 1853-ban mondja, hogy 1820-tól fogva történt fogla lásokról szól; én legalább ugy értelmezem, hogy a törvény nem a jövő, hanem az 1853-ig történt foglalásokat értette, mert mondom a „történt" ige múlt időben vau. Az 1856-ik évben, miután az úrbéri törvényszékek felállítása elkésett volt, az e tárgyban megjelent pátens azt mondja, hogy ezen terminus 3 évre, tehát egész 59-ig meghoszszabbittatik. Ezen pátens értelme szerint tehát azt kellene mondani, hogy az 1859-iki év végén a terminus csak azon foglalásokra áll, melyek 53 előtt történtek; azonban itt, miután azóta számos Ítélet, birói eljárás is jött közbe : nem tudom, nem lehetne-e ezt czélszerüen kimondani; mert természetesen ennek ki- vagy ki nem mondása nagy mérvben függ attól, hogy mi volt eddig a bíróságok eljárása? Mert, ha a bíróságok ugy fogták föl a dolgot, hogy az 1859., mint praeclusiv terminus az 53 előtti foglalásokra vonatkozik : akkor azt hiszem, hogy itt nem lehetne mást tenni, mint az 53 évet elfogadni, miután az addigi eljárás szerint, a kinél későbbben történt a foglalás, bona fide kellett, hogy azt higye, hogy azon foglalás nem esik 59-ben elévülés alá. Azonban, ha a bíróságok nem ezen utat követhették, hanem a későbbiekre nézve az 59-ki terminust, mint jogos elévülési terminust vették, akkor természetesen nem lenne ok oly messzire visszamennünk, miután az eljárás és az Ítéletek alapján a rendszabály értelmezése iránt tisztában kellett lenniök a feleknek, és ha valaki elmulasztotta kötelességét, magának tulajdonítsa, ha az által jogsérelmet szenvedett. Azt azonban semmi esetre sem hiszem logice és helyesen védhetőnek, hogy ugy határozzunk terminust, hogy még előbb történt sérelmekre is engedjünk orvoslást; és pedig a későbbiekre nézve is hagyjunk föl orvoslást, a b) pontban pedig az mondatnék, hogy egy bizonyos időszakban történt sérelmekre nézve ne legyen lehetőség a sérelem orvoslására. Már pedig, mint mondám, az 1859. végén, például deezemberben történt sérelmek iránt keresetet indítani nem lehet, sem a múltban sem a jövőben. (Igaz! Igaz!) Ezen előadottak folytán szükségesnek tartanámezen kérdés mibenállása iránt, az e tekintetben volt birói praxist is tisztába hozni. Azért azt indítványoznám, — kivévén azon esetet, ha netalán most vagy az igazságügyminiszter ur, vagy valaki más határozott fölvilágosítást tudna ez iránt adni — hogy ezen b) pontnak megállapítása a holnapi napra halasztassék, mig azzal tisztába lehet jönni. (Helyeslés.) Horvát Boldizsár igazságügyminiszter: T. ház! Én a magam nézetét, a magam véleményét elmondhatnám ugyan rögtön ; miután azonban Tisza Kálmán képviselő ur igen helyesen az e tekintetben követett birói praxis iránt óhajt magának tájékozást szerezni, erre nézve pedig én e pillanatban nem tudnék biztos fölvilágosítást adni, tehát az én kérésem is oda terjed : méltóztassék ezen kérdés eldöntését holnapra halasztani, mig eziránt a főbb bíróságok tagjaival értekezhetem. (Helyeslés.) Huszár Imre előadó : Bátor vagyok a t. házat figyelmeztetni, miszerint a b) pont után az első sorban sajtóhiba van, ott ugyanis „perek* áll ehelyett: „perrel". Elnök: Következik a 11-ik szakasz. Majláth István jegyző: (olvassa a 11. 12. 13. és 14-ik szakaszokat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa folytatólag a 15-dik szakaszt.) Madocsányi Pál: T. ház! Véleményem szerint a 15-ik szakaszt egészen ki kell hagyni, mert az úrbéri viszonyok épen ugy állanak az úrbéri zsellérekre, mint a telkes gazdákra. Mi képezi a maradvány földeket 1 ! Nézetem szerint a maradványföldeket azon többlet képezi, mely az úrbéri constitutivumon túl természetben találtatik. Az úrbéri constitutivum mi volt? A belső és külső tartozmány azon mennyisége, mely az úrbéri lajstromozás behozatalakor a bevallás utján beíratott. Már pedig az úrbéri constitutivum tárgyát épen ugy képezte az úrbéres zsellér, mint az úrbéres telkes gazda : mert mikor az első összeírás 177l-ben behozatott az úrbér alkalmával: akkor többnyire azon praxis divott, hogy a mely föld kevesebb volt mint egy nyolczad telek, arra egy úrbéres zsellér íratott be 18 napi szolgálmánynyal ; holott ezen szak
