Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-323

303 383, országos ülés márczius 21. 1371. lis összeköttetéssel. Már ez is mutatja azt, hogy mennyi értéke van annak, hogy maga a törvényhozó testület állapítsa meg a vasutrendszert. Hiszen a végpontok iránti határozat nem tisztán tőlünk függ, hanem azon szomszédhatalomtól, mely a csatlakozási pontot megadja. Erre is az enquéte fog nekünk véleményt adni ? Holott semmi eszköze sincs a határozathozatalra. Mondatott, hogy nincs meghatározva a csatlakozási pont a törökországi vasutak irányában. Ezen észrevétel helyes. A kormány föladatának ismeri a végpontok meghatározását végrehajtani, és e tekintetben az alkudozások folyamatban vannak : de ez csakugyan nem egy nyilvánosan működő enquéte föladata ; hanem föladata azon diplomatiai eljárásnak, melyről hála Istennek a kormány ma már rendelkezik. így áll a dolog az oláhországi összeköttetésre nézve is. Egyébiránt bátor vagyok megjegyezni, hogy nem áll teljesen az, a mit a képviselő ur a külföldi öszszeköttetésekre nézve fölhozott : hogy t. i. nincs semmi összeköttetésünk; és ugy hiszem, nem is vette ily értelemben. Mert hiszen az örökös tartományokkal való érintkezést mindenki ismeri, továbbá mindenki tudja, hogy a kassa-oderbergi vonal Eszaknémetországgal közvetíti az összeköttetést ; hogy meg van állapítva a vasúti összeköttetés Stiriával; meg van állapítva az Adriai tengerre] való összeköttetés Fiúménál, Gácsországgal is el van határozva az összeköttetés és létesülő félben is van már. Ennélfogva a t. képviselő ur ezen észrevétele átalánosságban nem áll. Akkor, midőn a t. képviselő ur a budget tárgyalása alkalmával ezen indítványát előhozta: támogatta azt körülbelöl ugyanazon indokokkal, melyeket most is előhozott. Később az országos budget tárgyalása alkalmával az országos közlekedési ügy volt a t. képviselő urak felszólalásának anyaga, ugy a közutakra nézve, valamint a vizi összekötetésekre nézve a t. képviselő urak nyilatkoztak és ezen nyilatkozatok érvényre jutottak egy határozatban, melyet — ha jól emlékszem — Mocsáry képviselő ur terjesztett elő arra nézve, hogy a közlekedés ügyi miniszter a közutak hálózata iránt a jövő budget alkalmával tegyen előterjesztést. Továbbá az alkalommal, meglehet talán azon előadásomból, melyet szerencsém volt akkor tenni, merítette azon határozatot, hogy többet ezúttal tenni nem akar, — tenni nem akart, mert czélszerünek nem látta. Annálfogva énnekem e pillanatban sem marad egyéb kérésem, mint hogy a képviselő ház a budget tárgyalása alkalmával hozott azon határozatnál maradva, ezen határozati javaslatot, mint a melynek practieus kivitelét ugy sem látja lehetőnek : ezúttal se méltóztassék elfogadni. Elnök: Fölírva senki nem lévén, Simonyi Ernő képviselő urat, mint a határozati javaslat beadóját illeti még a szó. Simonyi Ernő: Méltóztassék megengedni t. ház, igen röviden fogok egy pár észrevételt tenni, a miniszter ur által mondottakra. Először is azt találja a miniszter ur, hogy a képviselőház ezen indítványt már azért sem fogadhatná el, mert már e részben határozott, meghagyván ugyanis a minisztériumnak a múlt évben egy határozat által, hogy terjeszszen elő egy hálózati tervet a vasutakra, közutakra és a vizi munkálatokra nézve. Ez áll, és ha a minisztérium ezen határozatnak kielégitőleg eleget tett volna: nekem is elesett volna alkalmam ezen inditványnyal jönni a ház elé. De éppen, mert a minisztérium se nem teljesítette ezen határozatot, sem annak teljesítését még csak kilátásba se helyezte, hanem egyenesen azt mondja jelentésében, hogy oly nehézségekre akadt, melyeknél fogva azt teljesíthetőnek nem tartja : éppen ez az, a mi engem arra indított, hogy egy külön indítványban ugyanezen határozati javaslatot ismét a ház elé hozzam, és ha a a t. ház ezen indítványt elfogadja, nem tesz egyebet, mint a saját maga által már egyszer hozott határozatot még egyszer megerősíti. Már most azt mondja a miniszter ur, hogy a nehézségek abban vannak , hogy egy enquéte bizottság sem határozhat véglegesen örökre. Az igaz; de ha ezt veszszük kiindulási alapul: akkor szüntessünk meg minden emberi cselekvényt; mert egy ember cselekvénye sem lehet örökkévaló. Mindent csak a fönálló viszonyokhoz képest igyekezzünk legjobban tenni, s ha ezen körülmények változnak : természetes hogy a működés is változni fog, és akkor az akkori törvényhozásnak lesz alkalma és oka azon tervet megváltoztatni, melyet más körülmények között eg3^ országgyűlési bizottság máskép" hozott volna. Ez, nézetem szerint, egyátalában nem áll. Azt mondja a miniszter ur, hogy a folyók szabályozására tervek kívántatnak. Ezen terveknek elkészítése hosszú időt venne igénybe és e szerint az enquéte bizottság munkálata igen hosszú időre fogna terjedni. Nem fogom most fejtegetni azt, hogy menuji idő szükséges ily tervek elkészítésére, nem fogok annak részletezésébe bocsátkozni, hogy, ha az országgyűlés kiír a bel- és külföldön egy versenyt arra, hogy ezen folyók szabályozására 6 — 9 —12 hó alatt tervet nyújtsanak be és erre illő jutalmat ad: akkor ezen terv el fog készülni jobban és tökéletesebben, mint a minőt a mi kormányunk, ha 15 évig dolgoznék is rajta: képes lenne előállítani; mert ki fogja hivni a külföldi capacitásokat, és versenyre kelteni egymással.