Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-323

323 országos ülés márczius 31. 1871. 09 teinek megfelelőleg egypár folyamnak szabályo­zását, illetőleg az Al-Dunának hajózhatóvá téte­lét elhatározta, és a kormány ennek keresztül vitelén fáradozik; ilyen a Vágh folyó szabályo­zása, ilyen a Szamosé és legközelebbről ilyenné válik a Boga, a Temes és a Garam vizeinek sza­bályozása. Ezek előmunkálatai több időt igényel­nek ; mert ma már a tudomány, a theoria maga is többet kivan, mint kivánt az előtt, és maga a terveknek meghatározása is sokkal szigo­rúbb és pontosabb, mint volt évek előtt. Már most méltóztassanak t. képviselőház tekintetbe venni, méltóztassar.ak megfontolni azt, hogy, ha egy enquete commissio kiküldetik a vizimunká­latok megtéte] ere nézve, — mivel a közutakra nézve a kérdés már elhatároztatott, — annak az enquete-eommissiónak mi lesz föladata 2 vagy 3 esztendeig? Vegyük a dolgot ugy, a mint előt­tünk fekszik. Az az enquete-eommissio, mely ter­mészeténél fogva is sokkal nehezebben mozog, mint pl. a végrehajtási hatalom közegei : össze fog ülni és el fogja határozni, hogy ennyi meg ennyi folyónak szabályozása szükséges, s ennek eszközlése a kormány kötelességévé tétetvén, ez megbízza e tekintetben az illető mérnököket a tervek elkészítésével, a szakbizottság pedig éve­kig várni fog, mig ezen mérnöki munkálatok tel­jesíttetni fognak, hogy azután az országgyűlés­nek előterjeszthesse véleményét. A vasutakra nézve a t. képviselő ur szin­tén igyekezett indítványát motiválni és e tekin­tetben megvallom, hogy igen sok épületes dol­got mondott el. De ezen épületes adatai mégis azon egy észrevételben pontosulnak össze, mely egy általános európai észrevétel: a vasúti rend­szer tudniilik egészen uj, annyira uj valami, és pe­dig nemcsak Magyarországon, hanem egész Eu­rópában, hogy bizonyosan állithatom, hogy maga a comissio sem fogja eltalálni azt, hogy melyik a legjobb vasúti rendszer, akár technikai, akár financziálís tekintetben, mit az országnak már most ajánlani képes lenne. Ennek érzetében mi­csoda nézet vezérelheti már most a törvényho­zást? Vezérli azon helyes nézet, mely egy hozott határozatánál már érvényre is emeltetett: hogy t. i. minden egyes vasút kérdése előbb a kor­mány által tanulmányoztassék, és az iránt előter­jesztés tétessék a törvényhozásnak, mielőtt a felett határozna. Mindazok, melyeket a t. képviselő ur a köz-, a kőutakra nézve elmondott, a kormány előtt szintén nem ismeretlenek. Tudja azon ada­tokat is, melyeket Franeziaországra nézve elő­hozott, s melyek, ha jól emlékezem, a „Revue de deux mondes"-nak májusi, vagy júniusi füzetében igen alaposan tárgyaltatnak és igen tanulságo­sak, és meg vagyok győződve, hogy a képviselő urak legnagyobb része előtt is ismeretes. Fran­cziaország közutai rendszerének úgyszólván a be­fejezésénél áll. A mi ottan az utakra nézve tör­tént : történt szerencsés körülmények között, tör­tént Francziaország hatalmának már igen magas fokán, történt akkor, midőn ott az anyagi jólét talán egy vagy kétszáz évvel magasabb volt, mint Magyarországon. Nem azt akarom ebből követ­keztetni, mintha ily nagy müvek keresztülvitele mint a közutaké, mint azt Francziaországban és Németországban látjuk, jövőben is oly nagy időt kívánnának, mint a múltban: mert a tudomány igen sok segédeszközt jelölt már ki a hatalom számára, az anyagi jólét is sokkal nagyobb mérv­ben elterjedt már, és igy nálunk Magyarország­ban is, hogysem talán azon észrevétellel állhat­nánk szemközt, hogy ha Francziaországnak szá­zadok kellettek éhez, nekünk is ugyanannyira lesz talán szükségünk. Nem ; mert nálunk a civilizátiónál és anyagi jólétünk jelen fokánál fogva sokkal kevesebb időbe fog ez kerülni mint került Fran­cziaországban. De hogy akár a közlekedési minisztérium, mint a végrehajtó hatalom egyik orgánuma, akár egy ily enquete-bizottság az összes közleke­dési rendszerre nézve ma már oly rendszert tud­jon a képviselőháznak ajánlani, melyet nyugod­tan és habozás nélkül elfogadhasson: azt nekem szabad legyen kétségbe vonnom. Elvégre a t. képviselő ur érezvén saját in­dítványának nehézségeit a keresztülvitelnél ép­ugy mint az elfogadásnál, annak azon értelmet kívánta tulajdoníttatni, hogy hiszen nem azért fog ezen munkálat készíttetni, hogy azt a tör­vényhozás elfogadja; hanem azért, hogy a közön­ség előtt mintegy matériáié gyanánt álljon, mely segédeszközül szolgálhat a jövőben teendő intéz­kedésekre nézve. Bocsánatot kérek, hanem maga a t. képviselő ur sem togja állítani sem én irá­nyomban, sem a képviselőház bármelyik tagja irányában azt, hogy egy ilyen enquete megállapo­dásai az átalános haladással szemközt, melyek ezen dolgokra nézve mai világban történek: az ultimátumot mondják ki. Ezen munkálat épugy magán fogja viselni a gyarlóság jeleit és a mó­dosítás szükségét, mint akármely más mü, mint akármely más fölfedezés és theoria, melyet a tu­domány fölállít és a tapasztalat kiderít. E tekin­tetben tehát maga az ország igen keveset nyert volna azon igen nehéz és hosszadalmas munká­lat által, melyet az országgyűlés e tekintetben elhatározott volna. Az igen t. képviselő ur hosszasan nyilat­kozott a mostani vasúthálózat tekintetében kö­vetett eljárás iránt. Különösen kiemelte azt, hogy vasutakat építünk mintegy a magunk tűzhelye számára, és nem gondoskodunk az internationá-

Next

/
Thumbnails
Contents