Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-322

t)Ao 322 országos illés márczius 30. 1871. Elnök: Elfogadja a t. ház a kérvény! bizottság véleményét? (Elfogadjuk!) Elfogad­tatott. Hajdú Ignácz előadó: A következő 167 darab kérvény ugyanegy tárgyra vonatko­zik; 18,000 polgár által alá vannak irva, kik utasíttatni kérik a minisztériumot, hogy Fran­eziaországnak Poroszország által czélba vett el­darabolása megakadályoztatására a többi európai hatalmakkal együtt közreműködjék. Nem fárasztom a t. ház figyelmét, hogy a neveket fölolvassam. A bizottság véleményezi, hogy ezen fontos európai esemény iránt a kér­vényező polgárok nyilatkozatát a képviselőház tudomásul vegye, s a kérvényeket az irattárban helyezze el. (Helyeslés.) Irányi Dániel: Nem akarom a nem­rég lefolyt vitát megújítani, és csak annyit mon­dok ezen kérvények előterjesztése alkalmából, miszerint ezek is bizonyságai fognak maradni a magyar nép igazságszeretete és jogérzetének. Elnök: Elfogadja a t. ház a kérvényi bizottság véleményét ? fElfogadjuk!) Elfogad­tatott. Hajdú Ignácz előadó: Székely hu­szárezred 1-ső és 2-ik osztályához tartozó csalá­dok, — Székhely huszárezred 1-ső századához tartozó családok: a ló beszerzési alapnak ré­szökre kiszolgáltatása iránt folyamodnak. Ezen kegyelmi utón elintézendő tárgy ugyan­azon folyamodás által kért eszközlése nem tar­tozik a képviselőház teendői keretébe, s ugyan­azért ezen kérvénynek az irattárban való leté­telét véli a kérvényezési bizottság. Simonyi Ernő: Ezen véleménytől én eltérek, és bátor vagyok a t. ház figyelmét ezen ügyre fölhívni, melyben azon elv, melynek a birtokbiztonság a tulajdon szentségének megőr­zése tekintetéből sérthetetlenségben kell tartatni, sértetett meg, amint megsértetett több izben — talán nem roszakaratból, hanem eljárási ferde­ségből — a minisztérium által. Ezen tárgyra vonat­kozólag méltóztassanak megengedni, igen röviden fogom előadni a tényállást. Méltóztatnak tudni, hogy a Székelyföldön vol­tak határőrvidéki ezredek; ezek, amint magyar ezredekhez illett, akkor, midőn a magyar nemzet alkotmányának föntartása mellett fegyverbe ál­lott : ők is a nemzettel tartottak. Ennek következése az lett, hogy az 1849-iki forradalom után ezen ezredek szétoszlatattak, közös vagyonuk mint olyanoké, kik az 1848—49-iki fölkelésben részt­vettek : elkoboztatott; ezen vagyon többek között a lóbeszerzési alap. Ezen alap a lovasezrednek lovai beszerzésére tétetett össze az ezen ezredhez járuló családok által. Elkoboztatván ezen alap, kincstári kezelés alatt volt ugy, mint több más alap, mely akkor elkoboztatott. — 1867-ben egy királyi leirat megszüntette az elkoboztatási té­nyeket mindenütt, és igy természetesen meg­szűnt a most szóban levő székely alap el­elkoboztatása is. Kérdés támad tehát: kinek adassék vissza ezen alap ? azért a kérdés véle­ményadás végett a belügyi, igazságügyi és pénz­ügyi minisztériumokhoz utasíttatott. A három mi­j niszterium együttesen azt véleményezi, miként a folyamodásban bőven elő van adva, hogy kétsé­get nem szenved az, miszerint ezen lóbeszerzési alap a lovasezredeket alkotó székely családoknak kizárólagos tulajdonát képezi: tehát azoknak visz­szaadandó. Még eddig a dolog tisztában van. Ekkor a minisztérium azon véleményt terjeszti fel ő felségének, hogy ezen alap a székely csalá­dok kizárólagos és elidegenithetlen tulajdona ugyan; de miután sok ily család van, az ily módon tör­ténendő fölosztás az alapnak mintegy elfecsérlése lenne, holott ha együtt maradna, bizonyos kőz­czélokra igen jól lehetne azt fölhasználni: javasolja tehát ő felségének, hogy egy királyi leirat által ugy intézze el a dolgot, hogy ezen alap az illető székely családoknak kegyelemből visszaadatik ugyan, de azon föltétel mellett, hogy bizonyos itt kijelölt iskolák föntartására fordíttassák. A kérvényi bizottság azt mondja, hogy ezen kegyelmi tény utján történt intézkedést, szintén kegyelmi utón megváltoztatni nem lehet. Én, megvallom, nem értem jól a dolgot. Hibát találok abban, hogy a minisztérium azt javasolta ő felségének, hogy mondja azt, misze­rint az alapot kegyelemből adja vissza. Mert én az elkobzást csak akkor tartom kegyelemből fel­függeszthetőnek, ha az elkobzás maga jogos és törvényes volt. Nem megyek most arra vissza, vajon az 1848-iki forradalom birt-e jogosultság­gal vagy nem? hanem egyszerűen azt mondom, hogy a mi törvényünk egyenesen kimondja azt, hogy: nóta infidelitatis vagy crimen laesae ma­jestatis következtében történendő elkobzásokat csak a királyi tábla Ítélete után lehet végrehajtani. Miután ezen ügyben a kir. tábla előtt per soha­sem folytattatott: én, mint Magyarország egyik törvényhozója, sohasem fogom elismerni, hogy ezen elkobzás törvényes; s igy, a hol törvényes eljárás nem volt, ott kegyelmi ténynek nincs helye. (Helyeslés.) Az tehát — nézetem szerint — igen helytelen tanács volt a minisztériumtól, mely a helyett, hogy oly alapot, melynek elko­boztatása törvénytelen és igazságtalan volt, visz­szaadandónak javasolt volna: azt mondotta, hogy ez kegyelmi tény. (Helyeslés.) De tovább megyek t. ház! Ha az elkobzás megszüntetett: akkor igen természetesen a tulaj­donjog visszaesik oda, hová eredetileg tartozott, és ezen esetben, amint a minisztérium bőven

Next

/
Thumbnails
Contents