Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.
Ülésnapok - 1869-321
282 321. országos ütés mtfnzáis 29. 1871. gyeiét költségeihez olyanok is járuljanak, kik a községben ingatlan vagyonnal nem birnak, más részről époly igazságtalan az, hogy ezen adóhoz olyanok is járuljanak, kik mint nagyobb földbirtokosok, e tekintetben önmagukról teljesen gondoskodnak, ós az ily költségeknek hasznát nem veszik. Minthogy pedig a gazdagok, ha oly czélra kénytelenek fizetni, melynek valóságos hasznát nem veszik, ez által épugy igazságtalanul terheltetnek, mint a szegények : bátor vagyok ezen pontra módositványt beterjeszteni. A §. vége igy volna : ,A gazdászati és mezei fölügyelet költségeihez járulni uem tartoznak a községben levő, vagy a községhez csatolt földbirtokok tulajdonosai, kik e költségeknek hasznát nem veszik, hanem e tekintetben magukról gondoskodnak." Papp Zsigmond: T. ház! Én azt tartom, hogy ha ezen szerkezetet igy elfogadjuk, resensusra fog ez alkalmat adni. A 2-dik alineában tisztán ki van mondva, és világosan ez foglaltatik benne, hogy ily költségekhez csak azok tartoznak járulni, a kik érdekelve lesznek; tehát én fölöslegesnek tartom a módosítást elfogadni : mert a szerkezet szerint is csak azok fognak hozzájárulni ily költségekhez, a kik érdekelve vannak. Én nem szeretném a módosítást azért sem elfogadni, mert ez oly fölfogásra adhatna alkalmat, hogy azok is, akik távol vannak, kibúvó ajtót láthatnának abban. Korlzmics László: T. ház! Én részemről pártolom azon módositványt, melyet Győrffy Gyula képviselő ur beadott; pártolom pedig az igazságosság szempontjából. Méltóztassanak venni a községeket, amint azok tettleg léteznek és alakulni fognak; méltóztassanak fölvenni, hogy a községekben igen sok majorsági birtok van, s ezután még több lesz. A nagyobb majorsági birtokosok azon költségeket, melyek e tekintetben szükségesek, a maguk érdekében viselik. Vannak nekik külön csőszeik és egyéb cselédségük, és azoknak segélyével megvédelmezik a maguk érdekeit, és azon fölügyelet, melyet a község visz a községben lakó kisebb földbirtokosok számára: reájuk égyátalában nem bir semmi jelentőséggel és haszonnal. Ha tehát azt kivánnók, hogy ezen megkülönböztetés ne történjék meg: akkor a nagybirtokosoknak kétszer kellene fizetniök; először fizetnek saját birtokuk megőrzéseért, amit kénytelenek volnának ugy is tenni, mert más azt nem teljesiti, és másodszor fizetni fognának az összes megőrzési költségekhez is. Huszár István: T. ház! E §-hoz én is kívánok egy módositványt beadni. Ugyanis azt látom, hogy a §-ban ninesenek fölvéve az olyan kiadások, a melyek rendesen szoktak lenni a községekben. Én tehát e §-t megtoldatni kérném néhány szóval a papi deputatumokat illetőleg, melyek ekkoráig minden vallásfelekezet által az illető vallásfelekezeti papnak adatnak. Ezek itt érintve nincsenek, s ezért szólalok föl. (F'ólkiáÜásoJc: Fizesse ki-ki a maga papját!) A papi deputatumok eddig megvoltak az illető vallásfelekezeteknél, és én azt kívánom bevétetni. Bátor vagyok módositványomat ajánlani, mely következő : A harmadik pontban a kikezdésből kihagyandó e szó: „vége", és uj kikezdés jön pótlásul; „Végre a vallások érdekében tett költségek kizárólag csak az illető felekezeti hívek által fedezendők." Ez által világosan ki lenne fejezve az, hogy egyik vallásfelekezet a másiknak papi praestatióit fizetni nem köteles. Házmán Ferencz : T. ház! Én érzem, mily nehéz annyi század után kibontakozni a feudális eszmékből; annyira azonban még sem szabad összezavarni a jogfogalmakat, hogy a községben a különböző egyéniségekhez képest különböző kötelezettségek legyenek. Igaz, hogy lehet földesúr, kinek birtoka van a községben; de ezzel még az nincs indokolva., hogy ő ne járuljon bizonyos költségekhez. Ha az állam jogfogalmát nem akarjuk eb téveszteni szem elől, akkor az, ki az államtól többet követel, ki az állam segítségét nagyobb mértékben veszi igínybe: annál többet is juttathat azok fedezésére. Ha mi azt következetesen végig akarjuk vinni, hogy egyesek kiválthatják magukat bizonyos tartozások fedezése alól : akkorfolytatnunk kell ezt nemcsak az államban, hanem minden egyes községben. Az államban én nem használom a vasutat, nem az országutat, s azért nekem mind ei*re fizetnem kell. A városban azt mondhatom, hogy kocsim nincs, nekem nem kell kövezet, boltom van, és én azt mondom : nekem a rendőrség nem elég, én magam külön rendőrséget tartok, én nem használom az iskolát, következéskép ki akarom vonni magamat a fizetés alól. Pedig az állam jogfogalma szerint azon arányban, melyben az élvezet áll, akár használom, akár nem : azon arányban kell járulnom a közkiadásokhoz. Én átalában ugy veszem észre ezen egész vitában, hogy a községi élet összezavartatik a társasági szövetkezéssel, melynek csak egy czélja van. mely ujabb időben Magyarországon nagyon előtérbe lépett: a nyerészkedés. A községnek nem ezen czélja van. Itt nem tehetem azon különbséget, mely a
