Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-321

321. országos ütés márczius 29 !87l. 283 társulatoknál fönáil, hol én, ha belépek 100 forinttal, s azután ki akarok lépni, a 100 irtot kivebetem, vagy eladhatom. A községekben nem részesülhetek spécialiter semmiben, ha kilépek belőle és másba megyek át, nem realizálhatom azon értéket, mely idealiter engem fogna illetni, s" a másik uj községben, hova belépek, nem mondhatom előre, hogy én ennyit fizetek, hogy a községi élvezetekben részesittessem. E két eszmét : a vállalkozó társulatot ós a községet, ne méltóztassanak összezavarni, és méltóztassanak e §-t agy, amint van, mely engem ugyan nem elégít ki, jogzavar elkerülése végett megtartani. Tisza Kálmán: Az előttem szólónak tökéletes igaza van abban, hogy sokan összezavarják a községet egy társulattal, jelesen azok, kik mint ő, a virilis szavazatra adták szavazatukat. Háziasán Ferencz: Csak azt akarom még végül mondani, hogy a virilis szavazatokban is az aristocratikus szellem érvényesült, s én részemről nem szavaztam mellette. Tisza Kálmán: De nem tetszett ellene szavazni, a mit nagyon sajnálok, mert a virilis szavazat csak ugy bir alappal, ha ugy veszszük az állam s a közügyet, mint egy társulatot, — hol a kinek több részvénye van: több joga is van. De részemről határozottan tagadom, hogy a fenforgó kérdésben akár a községnek a társulattal összetévesztése, akár feudális maradvány volna. Engedjen meg a t. képviselő ur, őt ezen nyilatkozatra nem bírhatta más, mint az, hogy nem ismeri Magyarországon, a kis és nagy községekben fönálló viszonyokat, melyekről e törvényben szó van. Meg fogom magyarázni, hogy áll a dolog ma az ilyen községeknél, Van a községnek saját határa, és vannak mellette puszták. — Ilyen helyen a törvény igen helyesen azt mondja, hogy minden pusztának valamely községhez kell tartozni. Eddig mindenütt, legalább a hol én ismerem a körülményeket, az eljárás az volt, mit e törvényjavaslat is akar: hogy a gazdászati kiadásokhoz csak azok járultak, kiket az érdekelt. Azaz nem járult, kinek földje nem volt, nem az sem, ki azon gazdászati kiadásoknak hasznát nem vehette. A javaslat épen ugy, mint a módosítván}', nem akar többet most sem, minthogy jövőre is ezen az igazságnak megfelelő helyzet megmaradjon, és nincs is a kettő közt, mint az indítványozó maga mondta, lényegileg különbség; meit az a szó, hogy az érdeklettek, ha elemezni kezdjük, ugyanazt teszi: csakhogy ezt a módosítvány tisztábban fejezi ki, és épen ezért a félreértések kikerülése tekintetéből czélszerübb. Ugy látom, hogy itt az a nézet van s épen a t. képviselő úrban is, hogy ez az egyes nagybirtokosok érdeke, a kik magukat ki akarják húzni a községi kötelékből. De méltóztassanak csak megtekinteni a dolog másik oldalát. Ha a mezei rendőrségi és gazdászati kiadásokhoz járulni tartoznak azok is, kik mint nagy pusztabirtokosok a községi kötelékbe jönnek : akkor azt hiszem, nem fogják kétségbe vonni, hogy az igazság követelménye, hogy ha e tekintetben azon nagy pusztát is a községi határhoz csatoljuk, ekkor a községi pénztárból kell a költségeket teljesíteni egyikre ugy, mint a másikra nézve. Azt hiszem nem fogja senki kétségbe vonni, hogy ha azt követeljük, hogy azon pusztai birtokos hozzájáruljon a községi adóhoz oly módon, hogy a községi birtokban fölfogadandó csőszöket és pásztorakat fizesse: — természetesen a községi pénztárból kell fizetni azon csőszöket s pásztorokat is, kik az ő birtokán vannak. Már most menjünk tovább. Kérdem: ki fog azzal nyerni, a község fog talán ? Méltóztassék megengedni: nem. Én példát hozhatok föl, hol a Községnek a maga határa megvédésére kell 2 csősz. Azon nagy birtokos fogná tehát ezen szabályzat szerint fizetni azon két csősz fizetésének részét a szerint, a mint birtoka után a község terhének bizonyos összegét, például vegyük föl %-ed részét fizeti. Igen, de az ő, a községi kötelékbe fölvett birtokán kell 12 csősz, már most a község fizesse a pénztárából ezen 12 csőszt ? Méltóztassék a calculust megtenni és azt hiszem, a községek meg fogják köszönni azon kedvezést, mely ő reájuk ily terheket ró. így áll ezen dolog a gyakorlatban. Ha tovább megyek, van még sok más dolog. Ott vannak a tenyészállatok. Már kérem, ha a község követelheti, hogy azon másik birtokos is, ki azoknak hasznát nem veszi: az ő tenyész állatainak vételéhez járuljon, természetes, ha így tekintjük a dolgot, a község azon tenyészállatokat is venni tartozik, a melyeket az ilyen birtokos használ. Ezt megint nagyon szépen meg fogják a községek köszönni. Lehetne még sok ily dolgot fölhoznom, például utakat, megyéket stb., de nem kívánom, a t. házat fárasztani. Én azt hiszem, hogy az, a ki csak ezeket megfontolja, a miket itt elmondtam: át fogja látni, hogy itt először is feudális maradványról szó sincs ; másodszor pedig, ha e §-t megváltóztatnok , egyfelől igazságtalan volna, mert megsértené azon elvet, hogy az, ki valaminek élvezése által hasznot nem huz, ezért ne is adóztattassék meg; másfelől, ha pedig így mondatnék ki, a mint az a dolog logikai követ: kezese lenne: ezen községek helyzetén csak ronj tanánk, nem pedig hogy segítenénk, mert csak ! ujabb terheket rónánk föl rajok. Nemis ugy ál! ezen eset, mint az előttem szóló képviselő mondta, miszerint, hogyha vasúti garantiát kell fizetnünk : nem kérdezik, hogy jár-e a vasúton az ember. Éhez természetesen mint az ország különböző vidékein fölmerülő országos